- Jó reggelt világ! - morogtam a párnámba álmosan. Reggel hét óra volt. Anna, a szobatársam egyben a legjobb barátnőm az ágyam szélére ült. A reggeli órához képest nyoma sem volt rajta a fáradságnak, és feltűnt, hogy nagyon boldog. Felé fordultam az ágyamban. Kezembe adta a reggeli kávét. - Tessék, két cukorral és tejszínnel! Ahogy szereted. - mondta nagy vigyorral. Gondoltam megkérdezem, hogy minek örül ennyire, de mielőtt megszólalhattam volna, kérdeztem volna elkezdte mondani megállás nélkül. - Képzeld Olívia holnap mehetünk haza, mert az igazgatót kirúgták. Részleteket nem mondott senki, de az oktatást addig felfüggesztik. - És te ennek örülsz? - kérdeztem tőle még mindig félálomban. Bár a vizsgák nagy részét már magunk mögött tudhatjuk, én kissé aggódtam a befejezetlen utolsó tanévem miatt. - Gondolj bele Olívia! Szünetünk van, és bárhová mehetünk, míg a többi egyetem hallgatói órákon ülnek! Mi lenne ha nem is haza mennénk a váratlan szünetben? - Akkor mégis mit csinálnánk? - néztem értetlenül barátnőmre. Már egyáltalán nem éreztem magamat álmosnak.
Válasz helyett viszont Anna csak titokzatosan mosolygott.
Az utolsó nap is eltelt az egyetemen. Ezen a napon csak azért kellett bemennünk, hogy tájékoztassanak minket a fejleményekről. Engem nem nagyon kötött le a tehetetlen igazgatóhelyettes beszéde. Gondolataim az iskola helyetti lehetőségek körül keringtek. A tájékoztatás után összepakoltunk, és egyből indultunk is a vonatra. - Olívia! - kiáltott fel hangosan Anna. - Csendesebben mások is vannak a vonaton! - vágtam rá gyorsan. - A One Direction itt lesz! Itt fog turnézni! Úristen Olívia! El kell mennünk! - hadarta Anna a szemembe. Elgondolkodtam és egy bolond ötlet merült fel bennem. Mi lenne, ha megszöknénk a bandával, és velük mennénk tovább turnézni... Gyorsan megosztottam ezt barátnőmmel. Nem kellett kétszer mondanom az ötletet, amit igazából nem is gondoltam komolyan. De barátnőm elkezdett győzködni, mielőtt meginoghattam volna. - Olívia gondolj bele, ha nem most akkor soha! Van bőrönd, van ruha, van pénz, van itt mindenünk, szüleink pedig úgy tudják egyetemen vagyunk úgyhogy miért is ne?!- fojtotta belém a szót. Nem kellett engem sokat győzködni, hiszen az én ötletem volt! Lehet hogy meggondolatlanul voltunk, de arra jutottunk, hogy MOST! A vonat a turné helyszínétől nem túl messze állt meg. - Itt szállunk le! Innen elérjük a turnét - döntöttem.
Itt is van az első rész, remélem, hogy tetszik.
YOU ARE READING
Karjaidban
FanfictionOlívia és Anna végzős egyetemista lányok, és mindketten imádják a One Direction-t. Miután az egyetem igazgatóját kirúgják, az oktatást is felfüggesztik, és az egyetemi hallgatókat hazaengedik. A két lány, mikor megtudja, hogy kedvenc együttesük egy...
