Karjaidban

27. rész

- Oké, Niall, hol is vagy pontosan? - kérdeztem a beszorult fiútól. - Itt a csúszdában - sikongatott. Hangja tompán hallatszott át. - Most ne viccelődj, ha ki akarsz jönni onnan - kiabáltam rá. - Bocsi. Csak annyit tudok, hogy közelebb vagyok a tetejéhez, mint az aljához - mondta végül normálisan, bár hangja kicsit remegett. - Akkor jöjjön valaki értelmesebb, aki tud segíteni kihúzni Niall-t a csúszdából - utasítottam a többieket. - Majd én - ajánlkozott Liam, és Zayn is velünk tartott a mászókára. Ahogy belenéztem az alagútszerű csúszdába, meg is láttam az unokatestvérem fejét. Liam a csúszdában rekedt fiú hóna alá nyúlt, és elkezdte kihúzni őt a csúszdából. Azt hittem, hogy sikerülni is fog, de túl egyszerű lenne, ha így történt volna. Niall fickándozni kezdett, és Liam már nem bírta tovább tartani és húzni őt, és a szőke srác visszacsúszott a szűk helyre. Viszont most nem akadt meg, hanem sikerült végigcsúsznia a kacskaringós csúszdán, és szerencsésen földet ért a végén. Fönt pacsiztam a két fiúval, és lemásztunk a földre. - Friss levegő! Szabadság! Végre...! - kiabálta Niall. Liam tarkón csapta. - Hé! Ezt most miért kaptam? - kezdett hisztizni a szőke hajú fiú. - Semmi köszönöm vagy hasonló? - kérdezte Liam. - Huh, tényleg. Bocsi. Szóval köszönöm - kapott észbe. Harry, Louis, Anna és Zayn még most is röhögtek. Ebben a pillanatban érkezett meg William. - Mi történt itt? - kérdezte gyanútlanul. - Semmi - vágta rá Niall túl gyorsan. - Honnan tiltottak megint ki titeket? - nézett rosszallóan a menedzser. Úgy tűnt, megbánta, hogy magunkra hagyott minket. - Sehonnan, tényleg - nyugtattam meg végül én, mert a többiek képtelenek voltak megszólalni a visszafojtott nevetéstől. - Hát akkor - csapta össze a tenyerét apám, - induljunk az interjúra! - Milyen interjú?! - kiabálták értetlenül a srácok. - Fél egyre van megbeszélve. Addig, ha éhesek vagytok, akkor ehetünk is valamit - magyarázta William. - Én éhes vagyok - indult meg egy étterem felé a szőke fiú. Egy gyorsétterem teraszára ültünk le, és ott fogyasztottuk el elég ráérősen az ebédet. - Most indulnunk kell! - pattant fel egyszercsak William. - Niall még eszik - mondta nyugodtan Harry az említett felé biccentve. - El fogunk késni! - kiáltotta a menedzser. - Hová is megyünk egyáltalán? - értetlenkedett Zayn. Látszott, hogy csak azért húzzák az időt, hogy a haverjuk be tudja fejezni az evést. - Egy interjúra - magyarázta Liam. - Kicsit ezt ki tudnád fejteni nekünk? - kérte Liam. - Megőszülök miattatok! A rádióba kell mennünk, pontosan fél egyre, a riporter kérdezni fog, ti meg válaszoltok. Ha minden jól megy, akkor ezt az adást holnap reggel nyolckor le is adják a rádióban - mondta türelmét vesztve William. - Végeztem én is, mehetünk. Köszi srácok - állt fel az unokatestvérem kuncogva. A tizenhét perces séta alatt a harminckilenc fokos hőségben nagyon leizzadtunk. A banda minden tagja a pólóját ledobva, csupasz felsőtesttel gyalogolt velünk. Más lányok, akik mellett elhaladtunk, irigykedve néztek minket. Elsősorban engem, aki Harry kezét fogta, és a göndör hajú fiú szeretetteljes tekintettel nézett engem, és Annát, akit Louis a meleg ellenére a hátára kapott. Zayn egyszercsak meglátott egy szép, díszes szökőkutat. - Víz! - kiáltotta, és odarohant. Bele is ugrott azonnal, így hűtve le magát. Mi is indultunk volna hozzá, de a menedzser ordítása megállított minket. - Szállj ki most rögtön onnan, mielőtt valaki rád hívja a rendőrséget! És nektek meg eszetekbe ne jusson követni őt! - kiabált vöröslő fejjel. A pakisztáni szót fogadott neki, és visszajött hozzánk vizes ruhában. - Hát fiam, így maradsz - vont vállat William. Zayn-t ez nem zavarta, állítása szerint teljesen felfrissült. Így érkeztünk meg a rádió épületéhez, és nagyon reméltük, hogy nem késtünk túl sokat. Szerencsére csak öt perccel múlt fél egy, ezért besiettünk az ajtón. Egy ideges asszisztens azonnal egy terembe terelt minket, ahol már várta a fiúkat a riporter, és a négy férfiból álló technikus brigád. - Hello, én Bess Hawkins vagyok, én fogok ma kérdéseket feltenni nektek. Azt hittem, már nem is jöttök! - hadarta kissé rosszallóan a harminc körüli nő. - Nem is akartunk jönni - vont vállat Zayn. - Tudod Bess, a jó dolgokra várni kell, ezért késtünk - vigyorodott el Niall, és a nőre kacsintott, aki mintha zavarba jött volna. Az egyik technikus adott egy mikrofont a fiúknak, hogy abba beszéljenek majd. - Ti is...? - kezdte a riporter rám és Annára mutatva. - Nem, mi nem szerepelünk, de végighallgatnánk az interjút, ha szabad - vágtam a szavába. Ezt csak egy bólintással nyugtázta. - Kezdhetünk is! Indíthatjátok a felvételt! - kiáltotta. - Ma különleges vendégeket hoztam nektek, ebben az adásban a One Direction-t köszönthetjük köreinkben! Sziasztok fiúk! - kezdett bele a riporter. - Ma a hallgatóink kérdéseire fogom feltenni a bandának. Kezdjük is! Az első kérdés Niall-hoz szól: mi a kedvenc ételed? - folytatta Bess. - Melyik nem kedvenc? - mosolygott idegesítően a szőke fiú. Ez izgalmasnak ígérkezik! - Oké, második kérdés: van előkészületben új dal, dalszöveg, vagy valamilyen még meg nem jelent, félkész állapotú szám? - kérdezett tovább a nő. - Jelenleg ni...- Van egy dalszöveg, még zenei alap nincs hozzá, de dolgozunk rajta. Oh, és a címe: Olívia - vágott Louis szavába Harry, majd félénken rám nézett. Sikerült teljesen meglepnie. Írt rólam egy dalt az együttesnek? Te jó ég! El sem hiszem! - Következő kérdés: Louis, van most barátnőd? - zökkentett ki Bess hangja. Láttam, hogy mellettem Anna izgulva várja a választ, ezért biztatóan megszorítottam a karját. - Van egy lány, de még nem volt tőle bátorságom megkérdezni, hogy lesz-e a barátnőm. - húzta Louis egy borzasztóan aranyos féloldalas mosolyra a száját, és mélyen Anna szemébe nézett. Barátnőm lélegzete felgyorsult, és bólintott egyet a fiúnak. - Bocsánat, pontosítok, van barátnőm! - vigyorgott boldogan a kék szemű srác. - Oké, következő kérdés: Niall, mi a kedvenc lányneved? - kérdezte Bess. - Mindegy, hogy hívnak valakit, csak kaja legyen - röhögött a szőke fiú. - Azt hittem, hogy komoly és normális válaszokat fogok kapni - jegyezte meg kissé epésen a riporter. - Pedig én ezt komolyan gondoltam - vont vállat nevetve az unokatestvérem. Bess már kezdte belátni, hogy mire is vállalkozott valójában. Mintha egy csoport óvodással próbálna komoly témákról beszélni. - Rendben, utolsó, azaz ötödik kérdés: ki a legromantikusabb a bandából szerintetek? - tette fel a kérdést. - Liam - vágta rá azonnal Harry és Zayn. - Liam, ez egyértelmű - kiáltotta Louis. - Szerintem is én - nevetett Liam. - Egyetértek - szólt Niall is. Az interjú után egy szupermarketbe mentünk, hogy szerezzünk egy kis ennivalót magunknak, mert a lakókocsiban már nem sok kaja maradt. A boltban Anna és Lou egymás kezét fogta, mint mi Harry-vel. Kaját válogattunk éppen, mikor Niall az ölébe kapott, majd a kosárba ültetett. - Niall! - morogtam a fiúval. A szőke nevetett egyet és tolta tovább a kosarat velem együtt. Mellém pakolták a kajákat, amire a pénztárhoz értünk. A pénztárosfiú össze számolt mindent, majd kérdezett: - A lányt is bele számoljam? - Nem! - vágta rá Harry és kivett a kosárból, majd kézen fogott. Kiértünk és mindenki megfogott egy szatyor. A lakókocsiig Harry hátán utaztam. Kezeimet a nyaka köré, lábaimat a hasánál összekulcsoltam. Mutogattam Louis- nak, hogy így magasabb vagyok nála, amire kidugta a nyelvét, és sunyin nézett. - Ezt még visszakapod! - mondta a kis kékszemű. - Tényleg? - kérdeztem szemöldökömet felvonva. A lakókocsiba kipakoltunk. Megemlítettem, hogy szívesen néznék filmet vagy sétálnék. Niall erősödött, hogy felelsz vagy mersz játék legyen. Beleegyeztünk és kimentünk a friss levegőre játszani. - Anna! Felelsz vagy mersz? - kezdte Niall. - Felelek! - válaszolt barátnőm. - Miért nem beszélsz Olíviával? - tette fel a nagy kérdést Niall. Halálos csend lett hirtelen...