Karjaidban

39. rész

Gigi segített és hidegvizes ruhát tett a sebeimre, és a kék zöld foltjaimra. Egész este megmozdulni sem tudtam, és el sem aludtam. Könnyeim folyása égette arcom. Csak arra tudtam gondolni, hogy Olivia így meg ne lásson.
(Olivia szemszöge)
Egész korán keltem, és végre ki is pihentem magam. - Jó reggelt! - pislákolt Harry. - Neked is! - mosolyogtam rá. Feltápászkodtam a fiú mellkasáról és lecseréltem a pólómat az övére. - Csinos vagy Baba! - flörtölt a göndör. Éreztem, hogy arcom piros színbe bújik, majd pördültem egyet, mint egy balerina. A fiú természetesen mosolygott. Végig néztem a többieken, akik még az ágyat nyomták. - Megnézem Annáékat! - súgtam és oda hajoltam a fiú arca felé. Puszit nyomott szám szélére. Persze ekkor is vörös színben játszott az arcom. Ezután kijöttem a házikóból és a csajos tábor felé indultam. Messziről csak Gigit vettem észre, aki az ajtó előtt gugolt, és fejét támasztotta. Sejtettem, hogy baj van. Oda léptem mellé, és kérdeztem: - Jó reggelt! Mi a baj? - Szia! Ne haragudj, csak ennyit tehettem érte... - nézett fel rám vörösre sírt szemekkel. Körbe néztem és láttam, hogy Gab ott ül a távolban, ugyancsak magában. - Bemehetek? - kérdezte remegő hangon. A lány meg sem szólalt. - Anna?! - érdeklődtem, és benyitottam. A látvány sikításra kényszerített, majd szám elé kaptam kezem. Barátnőm az ágyon feküdt, fehérneműben, kék zöld foltok tarkították, néhol sebek virítottak. Az ágya mellé gugoltam, amire ő megfogta kezemet. Csak mosolygott, amitől mégjobban összetörtem. - Mi. Mégis mitörtént? - makogtam össze-vissza. - Össze kaptam Gab-bal, aki elvesztette az uralmát... - mondta nagy fájdalom közt Anna. Szememből könnyek törtek utat maguknak... - Hol van? - kérdeztem, mire ő nem válaszolt. Hagytam Annát pihenni, és kiléptem a faházból. - Gab!? - kérdeztem kisírt szemekkel. - Elküldtem innen, hogy tegye rendbe magát. - megölelt és adott választ Gigi, majd besietett barátnőmhöz. Elindultam egy rövid nadrágban, és Harry pólójában Gab felé, aki a padon ült és magában telefonozot. Leültem vele szemben és néztem egy darabig, amire nem reagált. - Mit tettél vele?! - törtem meg a feszültséget, amire mobilkészüléke mögé bújt mosolyogva. Felálltam a lánnyal szemben, és kivettem a telefont a kezéből. A lány egyből felpattant. - Szóval? - kérdeztem tovább. - Miért vagy Harry-ke pólójában? Tán összefeküdtetek? Vagy hancúroztatok is? - kérdezte még mindig fülig érő mosollyal. Ekkor a nevemet kiáltotta valaki a hátam mögül. Kezdtem kissé kiakadni, ami látszott rajtam. Ezért a lány folytatta. - Meg volt az egy éjszaka? Tegnap én is megvoltam neki! Bocsi! - vigyorgott betegesen. Ez volt az a mondat, ami betette a kaput nálam. Kezemet lassan ökölbe szorítottam, míg a lány ördögi mosolyra húzta száját. Hirtelen mozdulattal telibe orrba vágtam Gabrielle-t, ahogy barátom mutatta, még az edzőteremben. A lány hátra esett és orrából vér folyt. Oda léptem a lány felé, aki csak kacagott orrát fogva. Rátérdeltem a hasára és ütöttem. - Hogy lehetsz ilyen!? Nem hiszek neked! Mocskos, hazug... - kiabáltam vele a földön. Hirtelen Harry a hónom alatt átkarolt és leszedett a lányról, nehogy szét verjem. Gab-hoz vágtam a készüléket és kiabáltam barátom karjaiból: - Nem hiszek neked! Mocskosul nem érdekel kinek dicsekszel a hazugságaiddal! Tudom, hogy nem igaz! - csapkolódtam tovább, de Harry nem engedett. Tudta mit tennék vele, ha elenged. Barátom visszakísért Annáékhoz a faházba. Séta közben próbáltam megnyugodni, ekkor pillantottam rá véres kezemre. Gabrielle-hez orvost kellett hívni, mert betörtem az orrát. Nagyobb baja nem lett, de ha Harry nem szed le róla... Nem tudom mit tettem volna a lánnyal. Mindenki ijedten nézett rám a házban. Anna már kicsit jobban volt, hisz Louis ölében bújkált. Fürdő felé indultam, mikor Niall jelent meg mellettem. Kézmosó alá dugta kezem és mosni kezdte azt. Szó nélkül tevékenykedett. - Nem tudom mi ütött belém! - ez a mondat után könny csordult ki szememből, unokatestvérem magtörölte kezem, majd magához húzott együttérzően. - Nincs baj! Minden rendben lesz! - puszilt bele hajamba. - Nem akartam... - panaszkodtam tovább. - Megtörtént, kész! Már nem tudsz rajta változtatni, de mi mindig itt leszünk neked! Bármikor, bármilyen bajban is legyél! - nyugtatott a szőke kékszemű. Kezemnél fogva kivezetett a szobából, ahol a többiek közt Gab bekötözött arcát pillantottam meg. Niall megszorította kezem nyugtatóan, majd Harry lépett elém és ölelt meg. - Harry! Hogy lehetsz ilyen pszichopatába szerelmes? Én meg itt vagyok visszahúzódó, nyugodt, miért nem kellek? - tette fel a kérdést Gab. - Ez mind szép meg jó, de ez a pszichopata miatt kelek fel minden áldott nap, ő a jelenti az életet nekem, soha nem érhet a nyomába senki! Neki akarok gyűrűt húzni az ujjára, és Igent mondni azon a bizonyos napon. Az ő arcát akarom látni minden nap, halálom utolsó pillanatáig! Ez a lány az, akit mindennél jobban szeretek, az akinek utolsó perceimig a kedvében akarok járni, az akit az utolsó utáni pillanatban mosolyogni akarok látni! Őt így szeretem természetesen! Nem kell rá x- kiló smink és csillogó-villogó ruha sem kell rá, hogy jól nézzen ki, mert ő így ropta be magát a szívembe, és az elragadó személyisége! Rád meg a kutya sem kíváncsi valljuk be őszintén... - osztotta le Harry, miközben engem ölelt. Gabrielle teljesen sokkban volt, miután ezt hallotta, és szerintem végre felfogta a lényeget. - Hamarosan kezdődik a koncert - nyitott be apám.
Anna felállt Lou öléből és elindult... - Maradj csak! Látom, hogy nem vagy jól, nem kell eljönnöd. Ha szeretnéd, akkor bármikor énekelek neked! - mondta kedvesen Louis, de barátnőm mindenáron jönni akart. Ezután a kis kékszemű felajánlotta, hogy segít kiválasztani a ruháját. Rájuk mosolyogtam, és mentem én is öltözni a másik házba. Nagyon reméltem, hogy nem sokáig kell még eltűrnünk Gabrielle-t és a gonoszságait. Annyira kicsinálta az idegeimet, hogy a pánikrohamomra felírt gyógyszerből naponta kétszer annyit vettem be, mint amennyit felírt az orvos. Ennek köszönhetően tényleg nem ijedtem meg semmitől.
Pár perccel azután, miután a faházba visszatértem, befutott Harry is. - William elnézte az időt, pontosan tizenhét és fél perc múlva kezdődik a koncert! - magyarázta kifulladva. Biztos futott idáig. - És jó nyolc percnyi sétára van innét a helyszín, ha jól tudom - folytattam a gondolatmenetet. - Pontosan, úgyhogy siess nagyon, és nem, nem fogok kimenni amíg átöltözöl, mert sietnünk kell - tette hozzá a fiú, majd megcsókolt. Ezek szerint mégse kell annyira sietnünk. A csók nem tartott sokáig, hamar el kellett szakadnunk egymás ajkaitól. Sietősen át is öltöztünk. Három perccel később már készenálltunk az indulásra. William már türelmetlenül várt mindenkit a kemping bejáratánál. Nemsokára szerencsére mindenki megérkezett, így végre indulhattunk is. Az út szótlanul telt, mindenki a gondolataiba merült. Engem kissé feszélyezett Gabrielle jelenléte.
A koncerthelyszínre, ami egy szabadstrandon volt, éppen időben érkeztünk. Most nem a fiúk voltak az egyedüli előadók, előttük és utánuk is neves énekesek szerepeltek egy zenei strandfesztivál keretében. A bandát a backstage-be kísérte a társaság. - Nagy baj lenne, ha innen hallgatnánk meg őket? - kérdezte William, miközben a One Direction-t konferálták fel. Mindenki beleegyezett, hogy maradjunk, ezáltal oldalról nézhettük a koncertet. Nevetve figyeltük, ahogy a rajongók mindenféle tárgyakat dobálnak fel a fiúknak, köztük néhány bevállalósabb lány melltartóját véltem felismerni. Mikor Harry az egyik melltartót elkapta, kérdőn nézett a kezében tartott ruhadarabra, majd ugyanazzal a lendülettel vissza is dobta a tömegbe. Ekkor gondoltam egy merészet. Spagetti pántos felsőt viseltem, így könnyedén le tudtam venni alóla a melltartómat. Anna érdeklődve figyelt, majd a felismerés szikrája csillant meg a szemében, ő rájött, hogy mire készülök. Gabrielle lenéző tekintetével nem törődve a színpad legszélére álltam, ahol a közönség számára még takarásban voltam. A Night Changes című szám alatt, mikor nem Harry énekelt, odakiáltottam neki. Szerencsére meghallotta, és elindult felém. Mikor olyan távolságba ért, ameddig el tudtam dobni, a hátam mögül elővettem a most levetett melltartóm, és a barátom felé hajítottam. A fiú reflexből el is kapta, majd mikor felfogta, hogy mi is az, perverzül rám vigyorgott, aztán az ő szólója következett, de ahelyett, hogy énekelni kezdett volna, Louis-ra nézett, aki vette a lapot, és beénekelte Harry részét. A barátom ekkor már odaért hozzám, én szívdobogva figyeltem minden rezdülését. Egy hirtelen mozdulattal magához rántott, és hevesen megcsókolt. - Kikészítessz, te lány! - morogta a számba.