Karjaidban

32. rész

- Sziasztok! Mit adhatok nektek? - kérdezte a tizenhét év körüli pénztáros fiú. - Amber, mit ajánlasz? - kérdezte meg Anna mosolyogva a lánytól. - A narancsos csokis kocka nagyon finom, és szerintem illene is hozzád - mutatott egy süteményre. - Olívia, neked pedig a kókuszos-karamellás szeletet javasolnám - nézett rám kedvesen. - Oké, akkor én egy olyat kérek - adtam le a rendelést a fiúnak. - És neked? Jó lesz az, amit a kisasszony mondott? - vigyorgott rá Annára. - Igen, jó lesz, köszi - bólintott a barátnőm. - Üljetek le valahová, én addig fizetek, és kikérem a sajátomat is - szólt Amber. Ellenkezni kezdtem, de addig győzködott, hogy végül hagytam, hogy meghívjon minket. Egy széles üvegablak alatt foglaltunk helyet, és vártuk a fekete hajú lányt. Hamarosan meg is érkezett, és a szomszédos asztaltól hozzánk emelt egy széket, és leült rá. - Cody mindjárt hozza a rendelést - mondta. - Cody-nak hívják a pénztáros fiút? - kérdezte Anna. - Igen. A húgom barátja. Vagyis... Az exe, de nem vagyok ebben biztos. A kapcsolatuk Ashley-vel elég bonyolultnak mondható - magyarázta. - Van egy húgod? - meglepődtem, bár nem értettem, hogy miért, hiszen tényleg semmit nem tudtunk Amber-ről. - Kettő. Ikrek. Ashley és Cindy a nevük, hat évvel fiatalabbak nálam, azaz tizenhét évesek. Ashley lázadó típus, és elég sokat bulizik. Cindy nála jóval visszafogottabb, de személyiségben eléggé hasonlítanak egymásra. Sokan mondják, hogy annyi idősen pont ugyanúgy néztem ki, mint Cindy - nevetett fel. Annával mi is vele nevettünk. - Nem is ismerlek titeket - húzta kínos mosolyra a száját Amber. - Meséljetek ti is magatokról - kérte. Ekkor Cody megérkezett a süteményekkel, és letette elénk a tányérokat. - Jó étvágyat! - szólt nekünk. Megköszöntük, majd falatozni kezdtünk. Miközben a finom édességeket ettünk, Annával közösen elkezdtük mesélni a saját történetünket. - Akkor már értem, hogy miért utazhattok így a fiúkkal! Mert a menedzser az apád! - nyílt el csodálkozva Amber szája. - Igen, ez így van. De annyira nem bizonyította még, hogy jó apa, viszont úgy tűnik, hogy próbálkozik vele - vontam meg a vállamat. - És Annával mióta ismeritek egymást? Hogyan lettek ilyen jóba? - kérdezte Amber.Mosolyogva néztem össze Annával. Egy bólintással jelezte, hogy kezdené ő a mesélést, majd bele is vágott. - Már gimibe is együtt jártunk, ugyanarra az évfolyamra, de más osztályba, és nem voltunk még beszélő viszonyban sem. Aztán tizedik osztályban egy szörnyű nap után én a mosdóban bőgtem. Aznap minden összejött, de a rossz értelemben, a legjobb barátnőm összejött azzal a fiúval, aki nekem tetszett, elrontottam a kiselőadásomat, amire már hetek óta készültem, ráadásul délután lett volna egy lovas versenyem, de lesérült a lovam, ezért egy másikkal kellett volna részt vennem a megmérettetésen. Teljesen összeomlottam lelkileg, és míg a többiek nem foglalkoztak a vécében síró szerencsétlennek, Olívia elkezdett velem beszélgetni, és valamennyire sikerült is meg nyugtatnia. Hát így történt - pillantott rám barátnőm, miután befejezte a mesélést. - Úgy döntöttünk, hogy ugyanarra az egyetemre jelentkezünk, és sikerrel jártunk, felvettek minket jogász szakra, de én felvettem pluszként a menedzser és logisztika tantárgyakat is. Idén ha végzek az egyetemen, akkor hivatalos jogász és menedzser is lehetek - mondtam büszkén. - Én pedig olasz nyelvkurzusra járok - tette hozzá Anna. - Hűha! - ámult el Amber. - Hány évesek is vagytok pontosan? - kérdezte. - Huszonnégy - vágtam rá azonnal. - Én is annyi vagyok - szólt Anna. - Én csak huszonhárom éves vagyok. Jövő márciusban töltöm be a huszonnégyet - nézett ránk Amber. - A középsuli után én egyszerre dolgozni kezdtem. Először csak egy kisboltban voltam pénztáros és árufeltöltő. Ezzel a munkával össze tudtam szedni azt a pénzt, ami kellett a tanfolyamra, és annak az elvégzése után találtam állást ennél a repülőgépes cégnél, ahol most is dolgozok - mesélte a fekete hajú lány. Az órámra pillantottam, ami tizenegy óra ötvenhét percet mutatott. Lassan mennünk kéne vissza a lakókocsihoz. Szóltam a többieknek is, és négy perc múlva már úton is voltunk. A lakókocsihoz érve megpillantottuk az ott várakozó együttest, ezért elkezdtünk kicsit jobban sietni. - Sziasztok! Milyen volt a dedikálás? - érdeklődött Anna Louis karjai között. - Csak a szokásos, de menjünk már enni! - hisztizett Niall.Nevetve karoltam át Niall-t. - Rögtön megyünk - nyugtatgattam, majd elléptem tőle, és Harry-hez fordultam. - Szia - mondtam neki. - Héé! Én még egy ölelést sem kapok? Ennél valamivel személyesebb köszöntésre gondoltam - háborodott fel Harry. - Bocsánat! Akkor szia, Harry! Ez már személyesebb? - nevettem el magamat a barátom durcás arcát látva. Harry a lakókocsi árnyékos oldalán nekitámaszokodott az autó oldalának, és összefonta a karjait maga előtt. Mint egy hisztis kamasz! A fiú elé álltam lábujjhegyre, és megpróbáltam megcsókolni őt, de feljebb emelte az állát, és jóval magasabb is volt nálam, ezért nem értem fel őt. - Ne már Harry! Nem csináld ezt! - kérleltem. - Mit? - kérdezett vissza. Hangján hallatszott, hogy teljesen meg van sértődve. Ekkor lepillantottam a tornacipőjére. Ha kibomlódna a cipőfűző, akkor neki le kéne hajolnia... Sikerült észrevétlenül kibontani a fűzőt a bal cipőjén. - Harry! Kibomlódott a cipőd! - szóltam neki, és rámutattam a lábbelijére. Nagyot sóhajtva leguggolt, nem is gondolkodott azon, hogy akkor felérem őt, és elkezdett a madzaggal bíbelődni. Én is leguggoltam mellé, és nyomtam egy puszit az arca jobb oldalára. Meglepetten nézett a szemembe. Eddig mindig ő kezdeményezett, ha ilyesmiről volt szó. Nem hagytam neki időt, hogy megállíthasson engem, de úgy tűnt, nem is nagyon akart. Beleszuszogtam a fülébe, és végig puszilgattam az állkapocscsontját egészen az álláig. Harry lehunyt szemekkel tűrte az akciómat. Mikor az állához értem, váratlanul a szájára nyomtam az ajkaimat. Az egész nem tartott tovább fél másodpercnél. El akartam húzódni, de a fiú megfogta a kezemet, felállított, ő is mellém állt, majd az államnál fogva felemelte a fejemet. Benedvesítette puha ajkait, és lágyan az enyémekre tapasztotta őket. A csók közben engem háttal a lakókocsinak döntött, kezei a csípőmre vándoroltak, onnan pedig a fenekemre, amibe a göndör hajú fiú belemarkolt. A meglepettségtől Harry szájába nyögtem. Éreztem, hogy elvörösödtem. Te jó ég! Miket csinálok? Nem voltam eddig ilyen...
- Akkor menjünk ebédelni! - kiáltotta William, heves csókjainkat megszakítva, miközben a saját lakókocsijától sétált felénk.Gyorsan megebédeltünk egy elegáns étteremben, ahol mindenből keveset adtak, de azt nagyon drágán. Nem laktunk annyira jól, mint szerettük volna, de mivel a délutáni program az edzés volt, ez nem is volt akkora baj. Ebéd után körülbelül egy órát még sétálgattunk a parkban, eközben William már rég visszament a lakókocsihoz. A séta után mi is visszatértünk oda, hogy átöltözzünk, majd Harry vezetésével az edzőterembe siettünk. Én soha nem jártam még edzőteremben, és tudtommal Anna sem, a fiúk viszont eléggé otthonosan mozogtak az idegen helyen. Niall rögtön a büfé felé vette az irányt, Louis felpattant egy szoba biciklire, és tekerni kezdett. Anna és Zayn szó nélkül csatlakozott hozzá. Liam ledobta magáról a pólóját, és félmeztelenül a súlyzókhoz lépett. Amber természetesen követte őt, és ámulva nézte a fiú megfeszülő izmait. - Te mit fogsz csinálni? - kérdeztem Harry-t. - Mit szeretnél, mit csináljak? - kérdezte perverzül rám vigyorogva. - Sikáld fel a padlót félmeztelenül! Az átkozottul szexi lenne - nevettem az elképedt fiúra. - Hát jó - vont vállat, majd annyira gyorsan fektetett hátra a tornász szőnyegen, hogy reagálni sem volt rá időm. Fekvőtámaszban helyezkedett el fölém, kezeivel a vállaim mellett támaszkodott. Mindig, mikor a karjait behajlította, az orrunk összeért egy pillanatra. - Számold őket, Olívia! - suttogta a fülembe mosolyogva. - Oké, most kezdem - válaszoltam neki megadóan. - Egy... Kettő... Három... Négy... Egy... - számoltam a felettem elvégzett fekvőtámaszait. - Héé! Miért kezdted elölről? - vigyorgott rám magabiztosan. Éreztem, hogy teljesen elpirulok. Harry ezt látva mikor legközelebb lehajolt, lágyan megcsókolt. Nem tartott tovább ez a mozdulat két másodpercnél. Arcom színe egyre jobban vörösödött. - Szóval? - Harry nem akarta annyiban hagyni a dolgot, továbbra is perverzül csillogott a szeme. Szája mosolyra húzódott, látszottak a gödröcskéi. Végül viszonoztam a gesztust. Ekkor a göndör hajú fiú kissé kifulladva mellém gördült a tornász szőnyegre. - Ötven - fújtatta, majd Liam-hez ment a súlyzókhoz. Már én is felálltam, tekintetemmel követtem az erőteljes mozdulatait, ahogy a súlyzót emelgette.