Karjaidban

23. rész

- Engedj el akkor! - löködtem meg, de nem akart leszállni rólam Harry. Elkezdtem csikizni, de ő csak nevetett. - Ez de cuki! Nem vagyok csikis. - mondta nevetve Harry. - Nem hiszem el! Szállj le rólam Styles! - kiabáltam kissé kétségbeesetten. Mindenki nézett mi sül ki ebből. - De nem szeretnék! - mosolyodott el a fiú, amikor apa nyitott be a hamburgerekkel. - Ez nem igaz! - kezemet szememre tettem és zokogni kezdtem. (Harry szemszöge)
Alattam a törékeny lány sírni kezdett. Leszálltam róla és kezénél fogva felültettem. - Ne haragudj! - meg akartam ölelni, de Olívia Niall-hoz húzódott. És enni kezdtek. Rosszul éreztem magam emiatt, de neki álltam enni...

(Olívia szemszöge)
Niall mellé húzódtam. Nyammogni kezdtem a hamburgert, de nem esett jól. Felnéztem apámra, majd a szobánkba siettem. Az ajtót magam mögött becsaptam. Az ágyon ülve csak néztem ki a fejemből, amikor valaki bekopogott. - Gyere! - hüppögtem. Zayn és Liam jött be, majd helyet foglaltak mellettem. - Mi a baj? - kérdezte a pakisztáni. - Még mindig női gond... - szipogtam szomorúan, bár bevallom, hogy elég cikinek éreztem ezt éppen két fiúval megbeszélni. - Ööö. És fáj? - kérdezte Liam. Azt hiszem, nem mondok újdonságot azzal, hogy ezt ő sem tudta lereagálni. - Olívia, kérlek válaszolj doktor Payne-nek! - mosolyodott el Zayn. Visszamosolyogtam rá. - Harry nagyon haragszik rám? - kérdeztem válasz helyett lesütött szemekkel. - Nem haragszik, csak nem érti, hogy mi történt, mi rosszat tett - húzta el a száját Liam. Hirtelen Louis robogott be az ajtón, kéz a kézben Annával. Legjobb barátnőm szorosan megölelt. - Légyszi menjetek ki most! - terelt ki Lou mindenkit a szobából. Nem bírtam megállni mosolygás nélkül, hogy barátnőmtől egy gyors csókkal vált el. - Olívia, most mondd el, hogy hol fáj! - kezdte hivatalos hangnemben. - Tessék?! - röhögtem fel önkéntelenül. - Anyukám nővér, és valamennyire értek hozzá én is - magyarázta. - Én jó va... - kezdtem volna, de a fiú közbevágott. - Ha jól lennél, nem futottak volna el zokogva Harry öleléséből. Szóval most beszélgessünk!
-Köszi Louis, de én... - kezdtem. - Ne mondd most, hogy jól vagy, mert látom, hogy ez nincs így! - vágott a szavamba. - Női gond... - sóhajtottam lemondóan. Annyira abszurd ez az egész szituáció! - Görcsölsz is? Mennyire? - faggatózott tovább. - Nekem már végülis mindegy! Mindenki tud róla, és te még lehet, hogy segíteni is tudsz. Itt fáj - mutattam egy pontra. - Dőlj hátra! - utasított a fiú. Így is tettem, mire elkezdte masszírozni a hasamat. Kellemetlenül feszengtem az érintésétől. - Lazulj el nyugodtan, és csukd be a szemedet - mondta nyugtató hangon. Követtem az utasításait. Már jó pár perce feküdhettem így, amikor egy másik kezet éreztem a hasamon. Azonnal kinyitottam a szemeimet. Harry Louis mellett guggolt, és ő simogatott most gyengéden. Nagyon jól esett a fiúk törődése, de kicsit feszengtem is. - Harry, én sajnálom! Nem tudom, mi ütött belém! De két nap múlva vége lesz - szólaltam meg. - Szóval két nap múlva azt csinálok veled, amit csak aka... - kezdte vigyorogva. - Semmi olyanra ne gondolj Styles! - figyelmeztettem sokadjára őt. - Nyugi, csak vicceltem. És én sajnálom, mert... - mosolygott, de szavába vágtam. - Elég legyen ebből a nyálas beszélgetésből! - forgattam a szemeimet. Az eltúlzott romantikától hányni tudnék. - Szóval nem vagy valami romantikus alkat - jegyezte meg Harry boldogan. - Nem, viszont már jól vagyok, abbahagyhatnátok a tapizást - mondtam, és már tényleg jól éreztem magam. - Harry, kimennél kérlek? - kérdezte Louis, aki szólalt meg először, mióta Harry a szobában volt. A göndör hajú fiú meglepetten nézett rá barátjára. - Persze! De aztán semmi huncutkodás! - fenyegetett meg minket hülyéskedve, majd kilépett a szobából, és becsukta maga után az ajtót.
Louis nagyot sóhajtva lehuppant az ágyra. Én is felültem, majd hosszú percekig vártam, hogy megszólaljon. Nem akartam megtörni a csendet. Bátorítóan megsimítottam a vállát. - Meghallgatsz? - kérdezte halkan, de nem nézett rám. - Ez természetes - feleltem, hiszen én ajánlottam fel neki ezt. Louis nagy levegőt vett, és belekezdett a történetbe. A tekintete teljesen elérzékenyült. Még soha nem láttam ennyire sebezhetőnek őt. - Eleanor volt az első komoly barátnőm. Kedves, gyönyörű, mindig boldog, csupaszív lány volt, amikor összejöttünk, ugyanakkor borzasztóan féltékeny is. Emiatt sokszor összevesztünk, de mindig hamar kibékültünk. Amikor elindultunk a turnéra, volt egy nagyobb veszekedésünk, de meg tudtuk beszélni. Olyan volt az egész, mint egy igazi "love story". De amikor megjelentetek ti, úgy éreztem, felborult az életem. Nem azért, mert velünk utaztok, hanem Eleanor telefonhívása miatt. Teljesen összetört engem. Azt mondta, hogy már... - a kék szemű fiú megakadt a mesélésben, mert hirtelen kinyitotta valaki az ajtót. Niall volt az. Louis-on már nyoma sem volt a pár pillanattal korábbi érzékenységnek, amikor Niall berontott, azonnal megszűnt ez a varázs. - Bocsánat, megzavartam valamit? - kérdezte őszintén sajnálkozva. - Igen, méghozzá egy elég fontos dolgot - vágtam kissé morcosan a fejéhez. - Már nem aktuális - állt fel hirtelen mellőlem Louis. - Várj már! Hova akarsz menni? Nem fejezed be, amit elkezdtél? - szóltam utána csalódottan. Most, mikor végre összeszedte magát, hogy elmondja, mi bántja és miért ivott, megzavarják minket, és nem tudja befejezni a mondandóját. A fiú kiment a szobából, így ketten maradtunk az unokatesómmal. - Niall, miért is jöttél? - kérdeztem hirtelen. - William most hívott, hogy az ő autója már megérkezett a következő helyszínre, és mi is két perc múlva ott leszünk - válaszolt legyintve. - Azt mondták, hogy tengerparton lesz a koncert, szóval hozzatok magatokkal olyan holmikat is! - figyelmeztetett. Ilyen nincs! - Én nem mehetek most vízbe! - kiáltottam kétségbeesetten. - Miért is? - Te vagy az egyetlen, aki nem tudja... Menstruálok. - vallottam be neki is.
Kezdett már elegem lenni abból, hogy mindenkinek magyarázkodnom kell emiatt a természetes folyamat miatt, és abból is, hogy pont ilyenkor kell megjönnie. Niall-lel az étkezőbe mentünk. Anna azonnal a nyakba ugrott, és a fülembe suttogott: - Gyere, szedjük elő a bikiniket! Ha nem is mész bele a vízbe, attól függetlenül még viselheted.
Visszamentünk a szobába, ahonnan fél perce távoztam, és előkotortuk a strandolós cuccainkat. Anna a szobában maradt felvenni a bikinijét, én pedig a fürdőszobába vonultam. Rövid ujjú pólóm helyett egy ujjatlan, terepszínű inget vettem a bikinifelső fölé, amiből kicsit kilátszott a hasam. Ezt a ruhadarabot direkt strandolni vettem. Alul pedig maradtam a mini farmernadrágomnál. Egy kistáskába belepakoltam a telefonom, a személyigazolványomat, lányos dolgokat, a strandtörölközőt pedig a vállamra terítettem, majd kiléptem a fürdőből, és az étkezőbe mentem. A vékony szövésű ingen bikinim fekete háromszög fazonú felsőrésze kissé átlátszott, ezt a fiúk egy elismerő pillantással díjazták. Ebben a pillanatban meg is álltunk egy tengerparti strand parkolójában. Szememet forgatva szálltam le elsőként a lakókocsiból. A nap erősen tűzött, bár majdnem délután három óra körül járt az idő. Miután mindenki leért a kocsiból, a strand épületébe mentünk. William egy asztaltál ülve már ott várt minket. A fiúk csak egy-két palack vizet hoztak magukkal, és a törölközőiket. Anna is egy táskát cipelt. A recepción bemutatkoztunk, de a nő engem és Annát nem akart átengedni. Ekkor a fiúk közölték vele, hogy ha mi nem mehetünk be ingyen, akkor ők sem akarnak itt koncertezni. William-en látszott, hogy kezd kiakadni, de a banda mondata megrémítette a recepcióst, és sikerült bejutni ingyen. Az együttes azonnal a szabadtéri színpadhoz ment, barátnőm és én meg a színpad közelében egy árnyékos helyen leterítettük a törölközőket, rájuk ültünk, és vártuk, hogy elkezdődjön a kedvenc együttesünk koncertje.