Karjaidban

41. rész

Alighogy futni kezdtem a fiú utol is ért és elkapott. Maga felé pördített és mondta: - Kaphatok belőle? - Persze! - mondtam, majd mikor odahajolt, hogy belenyaljon az arcába nyomtam. - Olivia! - morrantott fel. Megszólalni sem tudtam a nevetéstől. - Amúgy tiramisus. - mondtam komolyan, majd megint röhögésbe kezdtem. Magához húzott, ekkor elkomolyodtam. Lehajolt hozzám, mire én tudtam, hogy csókot szeretne, de én arcon nyaltam. - Hé! - kapta el a fejét. - Lenyaltam a fagyit rólad! Baj? - mondtam és próbáltam komolyan nézni, de nem sikerült. Nem habozott, csókolt így nevetésemet elnémítva. - Tudod, hogy szeretlek!? - szakítottam meg a szájtalálkozónkat. - Én jobban! - zárt ölébe és lépkedett velem. - Én annál is jobban! - motyogtam a fiú mellkasába. Harry a állkapcsát a fejemre tette, majd odapuszilt.
- Gyertek! Menjünk! - kiáltott közbe William. Összeszedtük a cuccainkat én mentünk vissza a faházakhoz. Annát átköltöztettem Louis ágyába, hogy biztonságban legyen este, mire Gigi is csatlakozott. Így Gabrielle maradt egyedül a másik faházban. Lassacskán, de mindenki lefürdött és ágynak esett. Már teljesen sötét volt odakint, csak a Hold fény világított be, ami a Harry-vel közös ágyunk mellé verődött. Én pont ott álltam, és körbe néztem, úgy tűnt mindenki alszik.
(Harry szemszöge)
Olivia itt ált az ágy mellett, és én csak néztem mit csinál. Nézelődött egy darabig, majd a hajába túrt és igazgatta. Pördült egyet, mint egy balerina. A haja csak szállt, és a pólóm, ami rajta volt hosszú neki. A lány teljesen magával ragadott, de csak néztem, gondoltam, azt hiszi alszom. Egyszercsak elindult Niall ágya felé. Néztem, hogy mit csinál, de csak egy puszit adott neki és betakarta, majd visszajött ide. Engem is betakart, majd befeküdt mellém. Felém hajolt és homlokamra nyomott egy puszit. Fejét mellkasomra hajtotta és a takaró alatt szorosan hozzám bújt. Egyik kezemet a hajába, majd a másikat a derekára tettem. Belepusziltam hajába, és a lány szuszogása álomba nyomott.
(Olivia szemszöge)
Mikor befeküdtem Harry mellé, azt hittem alszik, de nem aludt, hisz még megpuszilt. A fiú egyenletes levegővétele alvásra intett. Reggelre már csak egy párnát ölelgettem. Körbenéztem és csak Harry nem volt itt mellettem. Viszonylag korán keltem. Telefonomra pillantottam és alig múlt el reggel hat. Gyorsan felpattantam és kimentem a faházból. Átfutottam a másik házhoz, de szerencsére csak Gab szuszókált ott. Elfutottam a partra, leültem a stégre, ahol tegnap bolondoztunk. Azzal nyugtattam magam, hogy nem mehetett el, mert a banda nagyrésze itt van.
Csak néztem, hogy kel fel a nap, kis bárányfelhők takarják, az égbolt rózsaszín és vörös színekben játszik, tenger tükrözi a napfényt. A csodálatos látvány ellenére én most mégsem vagyok teljesen boldog...
Elkezdtem dúdolni, majd énekelni a Little Things dalt szintén az 1D-től. Gondoltam már visszamegyek, mert lehet ébredznek a többiek is. Körülbelül kétszáz méterre voltam a faháztól, amikor megláttam Harry-t a ház előtt. Elkezdtem rohanni felé, mire ő észre vett és ő is jött felém. Nagy volt a lendület, így nem álltam meg előtte, hanem neki futottam, és nem akartam elengedni, mikor átkaroltam. - Hol voltál? - kérdezte megkönnyebbülten Harry. - Én is kérdezhetném tőled! - mondtam lihegve. - William-nél voltam, megkérdeztem mit csinálunk ma! És te? - vallta be és kérdezett. - A parton... Kerestelek! - sütöttem le szemeimet. - Ne tűnj el így többet! - mondta a zöldszemű. - Te se! - néztem fel rá kétségbeesetten. Két kezével a hajamba túrt és bele is puszilt. - Gyere öltözzünk fel! - fogott kézen Harry. A faházba érve még mindenki aludt. Felvettem egy zöld ujjatlan haspólót egy fekete rövidnadrággal, egy fekete tornacipővel. Harry is felöltözött, majd elmentünk kávét venni a többieknek. Meg teát Louis-nak. A boltban a barátom kikérte a kávékat és Lou teáját, mire visszaértünk mindenki fenn volt. Szétosztottuk a kávékat és Lou teáját. Majd egy kávét vittem Gab-nak. Bekopogtam, és benyitottam. - Mit akarsz? - kérdezte morogva. - Tessék! - nyomtam kezébe a kávét, majd sétáltam vissza a másik faházba. - Köszi - kiáltott utánnam meglepődve.
- Mi a mai program? - érdeklődött Niall. - Utazunk tovább! Pakoljunk! - utasított Harry minket. A bepakolás hamar megvolt. Gigi sajnos nem tudott velünk jönni, de majd Európába ő is jön. Gab pedig marad itt. /Néhány órával később/
Meg is érkeztünk a következő koncert helyszínére, egy nyüzsgő nagyvárosba. Fél hét körül járhatott az idő, és Zayn felvetette, hogy menjünk el egy szórakozóhelyre. Mindenki helyeselt, jó ötletnek tartottuk. Elég régen mozdultunk már így ki. William egyszerre felajánlotta, hogy szerez kocsit, és el is visz minket, így sokkal jobban biztonságban érzett minket. Annával azonnal a közös szobánkba siettünk, és elkezdtünk ruhát keresni magunknak. Mindketten nagyoncsinosak akarunk lenni, le szerettük volna nyűgözni Harry-t és Louis-t. Anna egy fekete, átlátszó csipkés felsőt választott, alá csak egy fekete melltartót vett, alulra egy szakadt farmer szoknyát, az alá pedig egy fekete nejlonharisnyát vett. Lábára egy fekete-fehér színű tornacipőt húzott, kiegészítője pedig egy csomó bőr- és ezüstkarkötő lett. Én egy strasszkövekkel díszített fekete rövidnadrágot és egy hozzáillő halvány kék színű feszülős, pántos felsőt kaptam magamra, és egy lapos talpú elegáns cipőre esett még a választásom. Mindketten kiengedtük a hajunkat, és kevés, nem feltűnő sminket is varázsoltunk magunknak. A fiúkra a lakókocsi étkezőjében a kanapén ülve vártunk. Nem minden esetben igaz az, hogy a nők sokat pepecselnek, és ez most be is bizonyosodott. Körülbelül tíz percnyi várakozás után mind az öt fiú megérkezett az étkezőbe. Ők is eléggé kitettek magukért. Mindannyian egy sötétkék farmert viseltek, Harry egy lezser fehér-sötétkék-sárga mintás inget, Louis egy fehér pólót és egy, színben a nadrágot illő zakót, Liam egy fehér, feszülős ujjatlan felsőt egy aranynyaklánccal, Zayn egy sötétkék pólót egy fehér zakóval, Niall pedig egy egyszerű világoskék inget vett felülre. Az órámra pillantottam. Negyed nyolcat mutatott. William-nek már sikerült autót szereznie, ami a lakókocsi mellett várt minket. Mindannyian kiléptünk a friss levegőre, és vártuk, hogy a menedzser tájékoztatáson minket a következő lépésről, hiszen ő fog fuvarozói minket. Eközben Harry mögém sétált, hátulról átkarolta a derekamat, és a fülembe suttogott: - Gyönyörű vagy! - Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki! - válaszoltam neki halkan. Ekkor a fiú a vállamra támasztotta a fejét, én pedig elkezdtem apró puszikat nyomkodni az arcára. William a kis fekete furgonba tessékelt minket, ahol kicsit szűkös volt a hely, ezért én Harry ölében ültem. Átkulcsolta kezét a hasamon és fejét a hátamnak támasztotta. Vigyorogva ültem karjai biztonságában, mikor elindultunk. - Baba!? - szólalt meg a barátom. - Igen? - kérdeztem vissza. - Semmi! Csak hallani akartam a hangod. - mondta a zöldszemű és szorosan ölelt. Jól esett ez a kis kedvesség..., de körbe pillantottam és mindenki be volt csatolva, kivéve én. Ekkor eszembe jutott Niall mondata: "- Máskor kösd be magad!" Megpördültem Harry ölében és kezem a nyaka köré, lábaimat derekára fontom, fejemet belenyomtam a fiú vállába és csak öleltem, szorosan. - Mi a baj? - kérdezte Harry. - Nincs baj! Csak nem vagyok bekötve... Kapaszkodni is kell! Nem de? - vigyorogtam kétségbeesetten. - Szeretnél leülni és bekötni magad? - kérdezte barátom. - Nem! - mondtam, majd mégjobban hozzá bújtam. Harry átölelt, így csak az járt a fejemben, hogy nem lehet baj! Ha ő itt van, és vigyáz rám, nagy gond nem lehet... Oldalra néztem, Annát Lou karolta át, ami nagyon aranyos volt, láttam Annán, hogy jól érzi magát. Louis elragadó mosolyából az sugárzott, hogy barátnőm a tökéletes párja. A fiú tekintete ugyanolyan volt, akárhányszor Annára nézett... Szinte láttam a szívecskéket a szemükben, hihetetlen aranyosak!
- Mikor érünk oda? - kérdezte Zayn a menedzsert. - Még úgy tíz- tizenöt perc. - válaszolt apám. Ekkor már kissé feszengve ültem barátom ölében. - Harry én kicsit... - súgtam a fiú fülébe. - Mi? Baj van? Rosszul vagy? - kérdezősködött. - Nem! Csak rosszat sejtek... Félek! - súgtam neki továbbra is, mikor már a sírás gyötört. - Nyugodj meg! Nincs baj! Mindjárt ott vagyunk! - nyugtatott a göndör. - Mi a baj? - kérdezte Niall. - Jól vagyok! - fújtam ki a levegőt hosszan barátom válla felett. Azt hiszem rámjött a pánikroham! - Fél! - tátogta Harry. - Mitől? - kérdezte hang nélkül az unokatestvérem. - Nem tudom. - tátogott tovább Harry. Niall láb topogása hallatszott, sejtem, hogy ideges. Most eléggé feszült a levegő körülöttem...