Karjaidban

2. évad Prológus

A One Direction két napja érkezett meg az európai turnéjukról az Annával közös házunkba, amit még ők vettek nekünk. Mikor az óvodából elkéredzkedtem a fiúk miatt, hazakísértem őket. Anna éppen egy állásinterjún volt, mikor megérkeztünk. Beengedték a fiúkat a házba, és a nappaliba vezettem őket. Élénken emlékszem minden pillanatra, érzésre, illatra amit akkor, azon a délutánon a fiúkkal eltöltött idő alatt éreztem...
Amint leültek a kanapéra, elnézést kérve tőlük elsiettem mosdóba. Rendet kellett rakni a fejemben, és ehhez kellett egy kis egyedüllét. A mosdó tökéletes hely volt erre. Borzasztóan örültem neki, hogy végre eljöttek hozzánk, viszont volt bennem egy kis félelem amiatt, hogy tudjuk-e ugyanott folytatni a dolgokat, ahol eddig. Harry nem köszöntött csókkal, és szerintem szükségün lesz még egy kis időre, amíg újra összemelegszünk. Úgy vélem, elég erős lett a kapcsolatunk azalatt az együtt töltött egy-másfél hét alatt. Az eljegyzési gyűrűt még mindig hordom, akárhová megyek is. Harry még nem említette, hogy kiszúrta volna. Öt gondolkodással teli perc után visszamentem a fiúkhoz, hoztam nekik innivalót, majd szorosan Harry mellé ültem a kanapén. A fiú édesen a hajamba puszilt, és én mosolyogva néztem csillogó szemeibe. Kezével kissé félénken átkarolta a vállamat, majd mikor látszott, hogy nincs ellenemre a dolog, magához húzott. Kínosan próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de eleinte ez nem nagyon sikerült, aztán egyszercsak mindenki egyszerre akart mesélni. Ekkor érkezett meg Anna. Tátott szájjal nézte a nappalinkba összegyűlt társaságot, végül pár pillanat múlva Louis-hoz futott, karjaiba vetette magát és heves csókolózásba kezdtek. Nagyon aranyosak ők együtt. Óvatosan Harry-re néztem, mire ő lassan a fülemhez hajolt. Azt hittem, hogy súgni akar valamit, de váratlanul beleharapott a fülcimpámba. Elakadt a lélegzetem, nem bírtam tovább az ajkai nélkül, borzasztóan hiányzott már a csókja. Fogai közül kihúztam a fülem, és szenvedélyesen ajkaimra tapadtam.
Szívem hevesebben kezdett dobogni, és így éreztem, én vagyok a legboldogabb ember a földön. Úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk hamarosan újra a régi lehet.