Karjaidban

11. rész

Harry-t követve egy pillanatra még visszanéztem Annára. A saját ágyán feküdt, fejét Louis ölébe hajtva, és úgy tűnt, hogy elaludt. A fiú gyengéden mosolyogva simogatta a haját, miközben ő békésen szuszogott. - Igen, szerintem is ellesznek ők itt ketten - értettem egyet Harry-vel, aki felém nyújtotta a kezét. Zavarba jöttem, ilyen mostanában nem történt velem, és nem tudtam rá mit reagálni. Az egy dolog, hogy úgy néz ki, mit egy félisten, de nekem meg kell ismernem valakit ahhoz hogy esetleg több is lehessen belőle. Egyéjszakás kalandokra pedig nem igazán vágytam. Rövid mérlegelés után ügyet sem vetettem a felkínált kézre, és kiléptem a szobánkból. Harry kissé meglepetten nézett rám, de nem erőltette a dolgot. A fiúk szobájába már beállították a két pótágyat középre. Harry a távolabbihoz ment, én meg követtem őt. Leült, majd maga mellé húzott. Mindezt egy szó nélkül. - Először is... Ne haragudj, hogy tönkre tettük a turnétokat... - mondtam gyönyörű zöld szemébe, majd fejemet lehajtva könnycsepp hagyta el szemem, amit Harry letörölt arcomról. Az államnál fogva a fejemet, szemembe nézett és ez a pár másodpercig tartó szemkontaktus örökké valóságnak tűnt. Ezután magához húzott és úgy ötlet át, hogy úgy éreztem soha nem akar elengedni... - Nem rontottátok el a turnét! Ne csüggedj ezen! Amúgy is örülök, hogy találkoztunk! - suttogta fülembe. Ezt a kis romantikázást Niall törte meg, mikor belépett az ajtón Harryre nézett kétségbeesetten és rohant ki a szobából.Látva Niall kétségbeesett arcát és azt, ahogy kifutott a szobából, ez nagyon megviselte szívem. - Olivia kérlek hadd menjek Niall után! - kért meg Harry. Én kiszálltam karjaiból és arrébb ültem. Harry rám nézett kicsit féltve és kissé mérges tekintettel. - Niall várj! - majd futott a szőkeség után. - Mi történt Niall?! - kiáltott Louis a másik szobából, majd ő is követte őket. Ezután Anna bejött hozzám, és össze néztünk értetlenül. Nem mentünk utánuk, inkább elkezdtünk berendezkedni a kétágyas szobába. - Jobban érzed már magad? - kérdeztem halkan. Anna nagyot sóhajtott. - Fogjuk rá. Louis nagyon rendes volt - csillant fel a szeme, amikor kimondta a fiú nevét. - Hűha! Mesélj! - ültem le mellé az ágyára. - Nincs mit mesélni - húzta el a száját. - Látta, hogy nem voltam jól, ezért kedves volt, és megnyugtatott, de ennyi történt. - Belezúgtál? - kérdeztem mosolyogva. - Nem... Na jó, talán... - válaszolta gondterhelten. - Csak egy gond van. - Mi az? - kíváncsiskodtam. - Van barátnője... - Uhhh - sütöttem le a szemeimet. - Nem fogok rámászni, amikor van valakije. De mesélj te is! Mi a helyzet veletek Harry-vel? - Nem tudok róla, hogy lenne valakije... - gondolkodtam el. - Semmi sem történt köztünk, hiszen most találkoztam és beszéltem vele először. - De bejön neked ugye? - kérdezte Anna tágra nyílt szemekkel. - Persze. Kinek nem? - vigyorodtam el. - Viszont nem ismerem még, és szerintem a külső nem minden - hirtelen eszembe jutott a felém nyújtott keze. - Anna, majdnem elfelejtettem mondani. Történt valami: felém nyújtotta a kezét - szóltam elgondolkodva. - És...? - barátnőm teljesen izgalomba jött, mintha el is feledkezett volna minden gondjáról. - Nem fogadtam el... - vallottam be neki kissé szégyenkezve. - Te normális vagy? - akadt ki egyszerre. Én meglepetten néztem rá, majd elnevettem magamat. Végül Anna is elmosolyodott. Már berendezkedtünk, mire este lett. Anna ment el fürdeni, mikor a fiúk jöttek vissza. Niall egyik oldalán Louis, míg másik oldalán Harry és sétáltak be a szobánkba. - Mi történt?! - kérdeztem megrémülve. Harry ült oda mellém, Louis pedig mellém ültette Niallt. Közelebb húzódtam Harryhez. - Niall mondd el mi a baj! - szólalt meg Harry. - Ne haragudj, hogy berontottam a szobába, ahol... ti Harryvel őhm... - akadozott Niall. - Nincs semmi baj! Én nem haragszom. - mondtam neki, majd megöleltem, amit Niall viszonozott. Ekkor egy furcsa még is nagyon melengető érzés kapott el, mintha régebben részem lett volna egy ilyen ölelésben... - Na! Elég! - morogta Harry idegesen. Finoman elhúzódtam az ölelésből. A szőke fiú kicsit csalódottan nézett rám, de én igyekeztem ezt figyelmen kívül hagyni. Jól esett, hogy Harry féltékenykedik, viszont rengeteg kételyem volt ezzel kapcsolatban. Mi van, ha csak egy futó kaland vagyok neki? Egyszerűen nem tudtam magamat teljesen átadni neki, és az érzéseimnek, amikben még én sem vagyok biztos. Nekem ehhez több idő kéne. És Niall... Úgy éreztem, összeköt vele valami. Megmagyarázhatatlanul kötődöm hozzá, és úgy tűnik, hogy ő is így van velem. Vajon többről is lehet szó...? Gondolatmenetemből Anna visszaérkezése zökkentett ki. - Mehetsz zuhanyozni - lépett be a szobánk ajtaján pizsamában. Egy pillanatra ledöbbent a társaság láttán, de nem zavartatta magát, és Louis mellé huppant le. - Akkor én megyek is fürdeni - jelentettem ki. - Akarod, hogy veled tartsak? Hátha félsz egyedül - húzta borzasztóan aranyos féloldalas mosolyra száját Harry. Perverz megjegyzésére egyszerre elvörösödtem, és csak megráztam a fejemet, majd kimentem a szobából.