Karjaidban

13. rész

Jó húsz percig kint fagyoskodtam a hideg esőben, mikor Niall lépett ki az ajtón. - Te mit keresel itt még mindig? - kérdezte a szőkeség. - Teljesen feleslegesnek érzem magam itt. Anna megtalálta a helyét és örülök, hogy befogadtátok, de én nem találom a helyem. Meg ez az apás dolog is új még.- öntöttem ki a lelkem. - Semmi gond! Tudod nagyon szeretünk titeket, pont erről volt szó amikor ettünk. - árulta el Niall. - Nem akarok még bemenni, mert kívülállónak érzem magam meg amúgy is, olyan nyugtató az eső hangja és ... Nem fejeztem be a mondatot, mert Niall levette rólam a kabátot. - Ezt vedd fel! - adta oda a pulcsiját, amit elfogadtam. Ott ültem a pulcsijában szó nélkül, míg ő egy pólóban mellettem, majd nagyot dörrent az ég, hogy Niall ölében kötöttem ki, mire ő átölelt én pedig hozzá bújtam. Nem sokkal később elaludtam ölében az ő pulcsijában. Túl álmos voltam kinyitni a szemem így csak annyit éreztem, hogy az ölében visz be. Letett az ágyunkra, majd levette rólam a vizes ruhákat, ezek után lefektetett és betakart. Pár csepp vizet és egy puszit éreztem... - Köszönöm! - suttogtam utána, de ő csak vissza nézett egy kedves mosollyal, majd becsukta az ajtót. Este felriadtam egy villámlásra és láttam, hogy Anna nyugodtan alszik. Ezután már nem aludtam vissza, mert ránéztem a faliórára és hajnali 5 óra körül járt az idő. Indultam volna ki a szobából, de időben észbe kaptam hisz csak fehérnemű volt rajtam. Eszembe jutott az esti jelenet, mikor Niall lefektetett. - De így! - fojtottam magamba a mérget. Felkaptam egy térd fölöttig érő pólót, majd elindultam a konyha felé...
Reggel 5 óra körül voltam a konyhában vizet inni, majd vissza mentem szobánkba, mert túl fáradt voltam. Vissza feküdtem Anna mellé aludni, mert nem bírtam ébren maradni.

Később...
Felkeltem, de Anna sehol, majd elindultam a konyha felé újra. A konyhába érve kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy, a többiek már reggeliznek. Louis, a tegnapi állapotához képest egészen jól nézett ki. Teáját szürcsölgetve beszélgetett barátnőmmel. A tegnapi telefonbeszélgetés miatti megviseltségét a szeme alatti fekete karikák, és az mutatta, hogy amikor éppen nem szólt hozzá senki, gondolataiba süppedve ült, komor arccal. Annán alig látszott a válás okozta szomorúság, bár a megszokottnál kevesebbet mosolygott. Liam, Zayn és Niall már megették a reggelit, halkan beszélgettek, csak néha-néha nevettek fel hangosan. Harry a tűzhely mellett sürgölődött. A levegőben finom illatok terjengtek. - Jó reggelt mindenkinek! - köszöntem hangosan. Tegnapi sértődöttségemet próbáltam elrejteni előlük. - Jó reggelt - köszönt mindenki. Anna felpattant a helyéről, és a kezembe nyomott egy bögre kávét. - Tessék, neked készítettem - mondta (kissé bűnbánóan) mosolyogva. Harry egy nagy tál rántottát tett le elém, amint leültem az asztal mellé. - Jó étvágyat! Remélem ízleni fog - mondta a göndör. Ezt már nem álltam meg vigyorgás nélkül. Elkezdtem enni nagy mosollyal az arcomon. - Ez nagyon finom! De szerintem nem fogom tudni megenni. - mondtam Harrynek. - Örülök, hogy ízlik! - huppant le mellém egy villával a kezében. - Szabad? - kérdezte, nézett rám boci szemekkel. - Nyogodtan! - válaszoltam. Együtt elfogyasztott reggeli után, megköszöntem, majd szobánk felé indultam. A majdnem térdig érő pólót levettem magamról, és a csukott ajtó mögött fehérneműben elkezdtem ruhát keresni a mai napra. Egy egyszerű farmer-póló kombinációt választottam rövid gondolkodás után. A póló már rajtam volt, éppen a nadrágot akartam felvenni, amikor hirtelen valaki kinyitotta az ajtót. Harry volt az. A döbbenettől megmozdulni se bírtam. De ő sem tudott megszólalni, csak perverzül vigyorgott és végig nyalta ajkait. - Kopogni nem tanítottak meg??! - rontottam neki váratlanul, mikor magamhoz tértem. A mellkasára támaszkodva elkezdtem kifelé tolni a szobából. - Jó, bocsi. Eddig ez az én szobám volt, és elfelejtettem, hogy már a tiétek - hátrált ki nevetve. Miért érzem úgy, hogy ezt direkt csinálta? Becsaptam az ajtót, és gyorsan felöltöztem. A friss, reggeli levegőn az apám tartott egy kis tájékoztatót, amiben közölte, hogy egy hotelbe fogunk érkezni, ahol már várnak minket. Beszámoló alatt Anna Louis mellett ült, mögöttem pedig Harry ált. - Ne haragudj a reggeli miatt! - súgta a fülembe. - Nem történt semmi! - mondtam picit mérgesen. Hátulról meg akart ölelni, én pedig kiugrottam karjaiból, majd befutottam a fürdőszobánkba, majd fejemet lehajtva a sarokban könnyezni kezdtem. Hallottam, hogy valaki kopog. - Hagyj magamra! - szóltam ki. Megse várta a mondatom végét és bejött, majd megfogta a kezem és kivezetett a szobába. Fejemet nem emeltem fel csak mentem a kezem után. Leültetett és közölte, hogy elindultunk a hotel felé, de én nem voltam hajlandó megszólalni. Átölelt, amit nem akartam és is nem viszonoztam, csak ültem és érzéketlenül bámultam a semmibe... Éreztem szívdobbanásat és lélegzetét, ami igencsak szapora volt, majd eltávolodott tőlem. Felnéztem és láttam zöld szemébe nézve, hogy könnyét törölve hagyta el a szobát...Amikor Harry kilépett a szoba ajtaján, tudtam, hogy megbántottam. Ő csak kedves akart lenni, én meg nagyon bunkó módon nem foglalkoztam ezzel, hanem a saját, sőt, kitalált problémámra figyeltem. Sajnálattal magamat a semmiért. E gondolatok miatt, elkezdett rázni a zokogás. Fenébe a hormonokkal és az egész menstruációval! Ilyenkor mindig érzéketlen vagyok mindenkivel. Bocsánatot kell kérnem mindenkitől, akit megbántottam. Az étkezőbe mentem, de Harry nem volt ott, csak a többiek, pedig vele akartam kezdeni. - Öhm srácok! - köszörültem meg a torkomat. Minden szem rám szegeződött. - Sajnálom, ha bunkón viselkedtem veletek, nem volt szándékos - mondtam halkan. - Ne hülyéskedj már! Semmi nem történt - ilyen, és ehhez hasonló mondatok hagytál el a négy fiú száját. - Gyere ide! - szólt Niall. Leültem mellé, mire óvatosan megölelt. Egyszerre megnyugodtam ölelő karjai között. - Mi nem haragszunk rád, viszont azt hiszem, hogy Harry-vel beszélned kéne - mormogta a hajamba. - Hogy tudnék rád haragudni? - ugrott a nyakamba mosolyogva. A fiúknak szerencsére sikerült elfeledtetnti vele szomorúságát. - Még beszélnem kell Harry-vel is - szóltam neki. - Rendben. Itt várlak - A szobában van? Akkor megyek is - tápászkodtam fel. A fiúk csukott szobaajtaján kettőt kopogtam. Nem kaptam választ. - Harry, én bemegyek! - figyelmeztettem a göndör hajú srácot. Benyitottam az ajtón. A távolabbi pótágyon ült, háttal nekem.
- Menj el! - parancsolta.
- Én csak bocsá...
- Mik ezek a hangulatingadozások? Talán megjött? - kérdezte provokáló, gúnyos hangsúllyal.
Nem válaszoltam semmit, mire elkerekedett szemekkel fordult felém.