Karjaidban

21. rész

Fogalmam sem volt, hogy Louis miért ivott, erről majd beszélni akarok vele, ha kijózanodott, és természetesen senkinek nem akartam elmondani ezt a kis incidenst. Harry és Niall a szobában már teljesen összepakoltak, és csak arra a néhány dologra vártak -tusfürdő, borotva, fogkefe, fogkrém, arcszesz, amit én vittem ki nekik a fürdőből. Néhány pillanat múlva Lou is utánam jött a fiúkhoz. Niall rám mosolygott, amikor odaadtam neki az ő cuccait, azután Harry-nek is odaadtam a maradék kezemben lévő holmit. Az ajtóban egy bőrönd állt, ezek szerint Louis már végzett a pakolással. Miután visszatért a szobába a fürdőből az eset után, a pótágyra zuttyant, majd hátra is dőlt. Ettől a mozdulattól kicsit felcsúszott a pólója, és én akaratlanul is meg bámultam kockás hasát, ami nem volt annyira kidolgozva, mint Harry-é. - Megkérdezhetem, hogy ki aludt a pótágyon? - szólaltam meg. Niall grimaszából egyszerre rájöttem. - Szóval van rá esély, hogy a Larry Stylinson lé... - eddig jutottam a mondandómmal, mert Harry hirtelen elém lépett, és ajkait az enyémekre tapasztva elhalgattatott. Lehunytam a szememet és élveztem a csókot. - Nincs Larry... - suttogta a számba puha ajkaival édes csókunk közben. - Sajnálom, hogy félbeszakítalak titeket a roppant fontos dolgotok közben, de mennünk kéne. - figyelmeztetett minket Niall. Én azonnal elpirultam, és kisiettem a szobából. A folyosón hagyott bőröndömet megragadva még hallottam egy beszélgetés foszlányt. - Csak annyit kérek, hogy ne bántsd meg, oké? - ezt Niall mondta. - Eszem ágában sincs játszani vele érted? - Harry hangja kicsit ingerült volt. - És egyébként is, mi ez a kamu duma, hogy az unokatestvéred? - ezt a göndör fiú már szinte kiabálta, ezért Liam és Zayn szobája ajtajában is tisztán hallottam. MI VAN?! Tovább kellett hallgatóznom, hogy megtudjam az igazságot. Ha igaz, amit Harry az állítólagos unokatesóm fejéhez vágott, akkor miért vannak emlékeim a szőke fiúval? Miért töltöttünk annyi időt együtt kiskorunkban? Ezernyi kérdésem volt, és mindegyikre választ akartam kapni.
Hangtalanul a zárt ajtóhoz tapasztottam a fülemet, de így nem hallottam sok mindent, ezért óvatosan és észrevétlenül kissé kinyitottam az ajtót. Igyekeztem gyors lenni, mert lehet, hogy lemaradok a fontos részletekről. Halk hangokat hallottam. Muszáj közelebb mennem! Nagyon halkan beléptem a szobába. A kiugró falrész szerencsére eltakart, így nem láthattak engem, én viszont tökéletesen hallottam most őket. - Nem kamu! - sziszegte Niall a fogai között. - Nem hiszem el ezt! Még William-et is belevontad ebbe a dologba! Ez nem tetszik Horan! Nagyon nem! És te ne papolj nekem arról, hogy ne bántsam meg őt! Nekem eszemben sincs! De mi van veled?! Hazudozni próbálsz neki, hogy a rokonod, miközben én tudom, hogy ez nem így van! Mik a szándékaid vele? Válaszolj őszintén! - füstölgött Harry. Louis valahol felszívódott, fogalmam sem volt, merre lehetett, de jelen pillanatban annyira nem érdekelt. A beszélgetésre koncentráltam. - Harry, fogalmam sincs, hogy te mégis mi a fenéről beszélsz! Lehet, hogy túl sok filmet nézel, én nem tudom, hogy mi bajod lett hirtelen. Olívia az unokatestvérem, és ezen nincs magyaráznivaló! Esetleg túltengtek a hormonok. - jelentette ki értetlenül a szőke srác. A jelenetből semmit nem láttam, de simán magam elé tudtam képzelni Harry féltékeny mivoltát, és Niall értetlen arcát. - Öhm... én sajnálom... nem úgy értettem... Féltékeny voltam, és kicsit túlreagáltam... - kezdett zavartan magyarázkodni Harry. - Rám? De hát az unokatesóm! Csak nem másznék rá! - ámult el a szőke. - Nem tudom, hogyan raktam ezt össze fejben, de szinte biztos voltam benne... - szégyellte el magát a göndör. - Hát haver, elég élénk a fantáziád, de el van felejtve az egész. - mondta most már vidáman Niall. - Köszi, rendes vagy, hogy nem balhézol. - veregette meg a göndör Niall hátát. - Ezért is imádnak a rajongók! Egyszerűen imádnivaló vagyok! - vihogott a szőke, majd hallottam, hogy valamelyikük elindul az ajtó felé. Azonnal el kell tűnnöm innen! Nem lenne jó, ha megtudják, hogy ezt hallottam...

Szó szerint sprinteltem ki a szobából a bőrönddel. Louis lépett ki a másik szobából, nem tudtam időben megállni, és neki szaladtam... Estünk egy nagyot és rajta feküdtem a folyosó közepén. Elkezdtem nevetni, majd gyorsan lemásztam a fiúról. - Hova száguldasz kicsi Villám McQueen? - kérdezett nevetne, majd felállt. - Gondoltam, lemérem milyen gyorsan érek a folyosó végére... - magyarázkodtam nevetve. Lou vette a lapot és nevetni kezdett. Már nem tűnt olyan részegnek... - Gyertek! Indulunk kell! - szólt közbe William. Az épület vészkijáratán mentünk ki, ahol egy kisbusz várt minket. Én Anna mellé akartam ülni. - Louis-nak foglalom! - mondta a barátnőm. - Oh! Rendben! - dobtam neki egy mosolyt, mire ő a szemeit forgatta. Gondoltam akkor ülök egyedül, mikor Niall dobta le magát mellém. - Ideülhetek? - kérdezte a szőke. - Nyugodtan! - válaszoltam. - Harry? - érdeklődtem. - Liam és Zayn társaságában találhatod. - felelt Niall, amire bólintottam. Nagy nehezen elindultunk. Útközben zenét hallgattam, mikor Niall böködni kezdett. - Van kedved filmet nézni? - kérdezte egy kicsit feszülten. Beleegyezően bólogatni kezdtem. Már a film közepénél jártunk, mikor úgy éreztem, leragadnak a szemeim. Fejemet Niall vállába fúrtam és el is aludtam. Nem sokkal később Niall is elálmosodott. Arra ébredtem fel, hogy nagyot fékezett a kisbusz. Szokásomhoz híven nem voltam bekötve, és a tehetetlenség miatt majdnem előre estem, de Niall ölében kötöttem ki, szerencsére elkapott. - Jézus! Majdnem elütöttem egy szarvast! Mindenki jól van? - hujjogatott apám. Én végig Niall szemébe néztem biztonságot keresve. - Jól vagy? - kérdezett a szőke, amire csak sokkoltan bólogattam. Láttam rajta is az ijedtséget. - Máskor kösd be magad! - figyelmeztetett. Hirtelen Harry toppant mellénk. - Jól vagytok?! - kérdezte aggódva. Mindketten csak bólogattunk. A zöldszemű puszit nyomott homlokomra és Niall-ra bólintott, majd visszaült helyére. - Átszállunk! - közölte William még néhány percnyi utazás után. A luxuslakókocsi várt minket...
Elég hamar sikerült átpakolni a hotelbe magunkkal vitt cuccokat a jól ismert lakókocsiba, és ezután el is indulhattunk. Harry minden mozdulatomat leste, hogy azonnal tudjon ugrani, ha esetleg rosszul lennék. Szerencsére ilyen nem történt. Észrevétlenül az Annával közös kétágyas szobába hívtam Louis-t, hogy megkérdezzem, mégis mi történt a hotelben. A fiú szó nélkül jött velem, és úgy tűnt, hogy már kijózanodott. - Sajnálom, Olívia! Tényleg nem direkt volt, azt hiszem, kicsit sokat ittam, és... - kezdett egyszerre magyarázkodni. - Ezt már mondtad, és ezt tudom is - válaszoltam mosolyogva. - Én arról szeretnék beszélni, hogy miért ittál annyit. Aggódom érted Louis, és Anna is - kezdtem bele a mondandómba. - Te elmondtad neki, hogy... - kérdezte idegesen. - Mi?! Dehogyis! Senki nem tud róla, csak én. Meg akarom veled ezt beszélni, és ezután sem terveztem senkinek sem elmesélni ezt. Nem tudom, hogy mi volt az indok, nem is várom el tőled, hogy megoszd velem, de ha szeretnél valakivel erről beszélni, én itt vagyok - ajánlottam fel kedvesen. - Az alkohol nem megoldás, semmi nem lesz jobb attól, hogy te hullarészegre iszod magad - mondtam. Louis maga elé meredve bámult, de nem szólt semmit. - Kérlek, mondj valamit! - kezdtem könyörögni neki. A kék szemű srác egy nagyot sóhajtott, majd hirtelen a becsukott ajtó felé indult. Csalódottan néztem utána. Sajnáltam, hogy nem akar róla beszélni, de megértem, hogy neki időre van szüksége ehhez. Elég váratlanul érhette őt, hogy csak úgy letámadom. Az mondjuk igaz, hogy Annával ők már lefeküdtek, de én remélem, hogy vele nem csak vigasztalódni akar, hanem komolyan gondolja, és nem játszik a barátnőm érzéseivel. De azt tudom, hogy Anna szereti őt.
Louis az ajtó előtt megtorpant, felém fordult, majd ezt mondta: - Köszönöm! - majd kiviharzott az ajtón. Talán csak képzelődtem, de mintha motyogott volna valami olyasmit, hogy nagyon hiányzik...