Karjaidban

33. rész

Amber mellett foglaltam helyet a földön. Törökülésben ültünk mindketten, és halk beszélgetésünk közepette az edző fiúkat csodáltuk; ő Liam-et, én meg Harry-t. A göndör hajú fiú nemsokára a boxzsákhoz ment, és elkezdte profi mozdulatokkal ütni. - Nem baj, ha... - néztem a mellettem ülő Amber-re. Ezzel a mondatommal félbeszakítottam a kozmetikai (meleg) gyanta kontra hideggyanta szalagokról szóló roppant lényeges beszélgetésünket. - Dehogyis! Menj csak - mosolygott rám a fekete hajú lány. Felálltam mellőle és a boxzsákot püfölő fiúhoz sétáltam. Harry kérdőn nézett rám, mikor mellé léptem. Abbahagyta az ütögetést és egy puszit hintett a hajamba. - Kipróbálod? - kérdezte a zsákra mutatva. - Hááát... Még sose próbáltam... - bizonytalanodtam el. Komolyan le akarom magamat égetni Harry előtt a nem létező boxtudásommal? Vagy tetszene neki, hogy próbálkozok olyannal, ami az ő érdeklődési körébe tartozik? Itt az ideje kilépni a komfort zónámból! - Kipróbálom! - határoztam el, és ügyetlenül megütöttem a zsákot az ökölbe szorította kezemmel. A mozdulat erőteljesebbre sikerült, mint terveztem, és mikor az öklöm nekicsapódott a boxzsáknak, az ujjam hatalmasat roppantak. - Minden oké? - nézett a szemembe aggódóan Harry, de szája mosolyra görbült. - Persze - nevettem el magamat kínosan. Szerencsére nem fájt a kezem. - Még mindig szeretnéd kipróbálni? - kérdezte a fiú. - Igen! - vágtam rá. Nem fogom feladni! Harry türelmesen tanítgatni kezdett, és másfél óra után már meg tudtam ütni jól a zsákot. Ez a tanítás egyben viszont azt is jelentette, hogy közben szinte állandóan fizikai kapcsolatban voltam Harry-vel. Mindig valamilyen módon hozzám ért, hogy segíteni tudjon a helyes tartás van, és eleinte ő irányította a mozdulataimat. Nagyon jól éreztem magam ezalatt. Harry közelsége megnyugtatott. Ha ő nevetett ki, az valahogy nem hangzott bántóan. Hét óra fele elindultunk vissza a lakókocsiba. Hihetetlenül büszke voltam magamra, hogy kipróbáltam valami újat.
A visszaút számomra kissé magányosan telt. Nem tudom miért éreztem így, lehet, hogy azért, mert Harry a fiúkkal hülyült, Anna pedig Amber-rel beszélgetett. - Mi lesz a vacsora? - kérdezte Amber tőlem a gondolataimból kizökkentve. - Nem tudom. De ezt hogyhogy tőlem kérdezed? - érdeklődtem kedvesen. - Anna mesélte, hogy te gyakran készítésű a fiúknak kaját - vonta meg a vállát a lány. - Igen, szoktam reggelit és vacsorát készíteni, de sokszor segített ő is benne - magyaráztam, de észrevettem, hogy Amber-t ez nem köti le annyira. - Esetleg meg lehetne kérdezni a fiúkat, hogy mit ennének szívesen - vetettem fel gyorsan az ötletet. - Huh, ez tetszik! Akkor gyorsan meg is kérdezem őket! - kiáltott fel, és már el is tűnt mellőlem. Ekkor érkeztünk meg a lakókocsihoz. A lakókocsi sofőre figyelmeztetett minket, hogy pontosan kilenckor indulunk a következő helyszínre. Ez azt jelenti, hogy a mozgó lakókocsiban kell majd elalundunk. Rápillantottam a karórámra. Hét óra múlt pár perccel. Anna és Amber hirtelen mellém lépett, és kinyitották előttem az ajtót, közben pedig lelkesen magyarázták, hogy megkérdezték a fiúkat, és Liam bevállalta, hogy majd ő megcsinálja a vacsit mindenkinek. Ők ketten /Anna és Amber/ elég hamar megtalálták a közös hangot. Szomorkásan elmosolyodtam, és bólintottam egyet. Féltékeny voltam. Anna az én legjobb barátnőm! Tudom, hogy ez elég gyerekes, de nagyon irigyeltem őt, amiért olyan könnyen tud barátkozni. Amikor a fiúk is felértek a lakókocsiban, Liam egyszerre a konyhába vonult, hogy nekiálljon az ennivalónak. - Ti addig menjetek fürdeni! - adta ki az instrukciókat a fiú. - Kezdhetem? - kérdezte az újdonsült lakótársunk. - Persze - bólintott rá mindenki, mire ő a fürdőszobába vonult. Anna, Louis, Harry, Zayn és Niall a tévé előtt foglaltak helyet, és előkerültek valahonnan a kontrollerek is, szóval ők most videojátékozni fognak. Nekem valahogy nem való ez a "sportág". - Olívia, te nem jössz játszani? - kérdezte aranyosan Harry. - Nem, tartsatok nyugodtan egy fiús estét! - mosolyogtam rá, és nyomtam a szája sarkába egy puszit. - De Anna is itt van - értetlenkedett a göndör. - Köszi, tényleg, de most semmi kedvem nincs hozzá - utasítottam vissza újra, majd a szobánkba mentem, és végéig dőltem az ágyamon. Úgy éreztem, egyedül maradtam...Az ágyon feküdve magányosan és elhagyatottan éreztem magam... Hosszas gondolkodás után rászántam magamat a fürdésre. Ölembe kaptam egy fekete pólót és egy szürke rövid nadrágot, majd egy bugyit. A fürdőszoba ajtaját nem zártam kulcsra, csak behajtottam, hisz a másik szobába van mindenki, és a zuhanykabint választottam. A kézmosó szélére tettem a pizsomám, majd vetkőzés után megnyitottam a csapot és beálltam a zuhany alá. Hideg vizet folyattam magamra, és a zuhanykabin aljára ültem. Összekuporodtam, lábaimat magam elé húztam kezemmel át fogtam, majd fejemet a térdemre hajtottam. Hidegvíz folyt végig rajtam, lassan jéggé fagyok... Éreztem, ahogy a víz kopog a hátamon, hajamból is csepereg. Keresztül folyik arcomon és ajkamnál pedig lepereg... Kezdtem remegni, de kiszállni nem akartam, mint egy szobor úgy ültem a hidegvíz zuhogása alatt. Gondolataim régi és fájdalmas emlékeket mutattak... Azt érzem, e probléma elől már nem tudok elfutni... Ezt a szívszorító jelenetet a zuhanykabin ajtónyílása törte meg. - Rosseb, de hideg ez a víz! - szólalt meg az illető és melegebbre állította a vizet, majd becsukta az zuhanyajtót. Leült mögém, éreztem hogy van rajta ruha, vagyis nadrág... - Harry?! - kérdeztem remegő hangon. - Igen? - válaszolt. - Hajat mosol? - kérdezte kissé aggódóan. - Akartam... De ki kéne szállni, mert nem marad víz a többieknek. - motyogtam. - Már mindenki lefürdött, hisz hideg vízben voltál, vagy húsz perce... - nevetett aranyosan. Elzárta a csapot, megfogta a sampont és a hajamba kente. Felemeltem fejem, mire ő habos kezével megpöckölte orromat, amin elmosolyodtam én is. Lehaboztam magam, és Harry is ezt tette, de ő nadrágban... Kiverette a habot a hajamból és engem is leveretett, meleg vízzel. Kiszálltunk ő hátat fordított és kezemben adott egy törölközőt. Gyorsan megtörölköztem, és felöltöztem. A zöldszemű is ezt tette. Egy szál alsónadrágban volt, majd azt mondta: - Gyere! Tudtommal érezte, hogy van egy kis problémám. - Éhes vagy? - kérdezte, amire a fejemet ráztam. Annával és Amberrel közös szobánkba az ágyra dőlt. Mellkasára tette a kezét tudatván, hogy feküdjek oda mellé... Odabújtam a fiúhoz az ágyra. Jobb oldalához húzódtam, fejemet a mellkasára tettem, míg a másik kezem magam alatt volt. Lábainkat összekulcsoltuk. A fiú egyik keze a derekamon, a másik a feje alatt.

(Harry szemszöge)
A barátnőm a felsőtestemen szuszogott és kezével karikákat rajzolt a mellkasomon. Takarót húztam a lányra, hogy ne fázzon, majd visszatettem a kezem a derekára. A másik kezemmel a fejét simogattam. - Mi a baj? - kérdeztem. - Egyedül érzem magam... Anna elvan Amberrel... Te jól megvagy a többiekkel, viszont Amber készül valamire, de nem tudom mire... - sóhajtott mellkasomon egy nagyot. - Rám bármikor számíthatsz! Nyugodtan gyere oda hozzám ilyenkor! Semmi sem fontosabb nekem, mint te! - mondtam. - Köszönöm! - mondta egy nagy levegővel, nem sokkal később elaludt. Álmatlanság miatt nem aludtam, de arra lettem figyelmes, hogy Olívia még jobban hozzám bújik a takaró alatt. Ez jól esett, majd én is közelebb húztam magamhoz őt. Már a másik szobában is elcsendesedtek, és engem is elnyomott az álom. Egész éjszaka így aludtunk Olíviával. Reggel az keltett fel, hogy a szobaajtónkban veszekednek a többiek. - De cukik! - mondta Amber. - Aha! Azok, de menjünk mielőtt felkeltjük őket! - mondta Louis. - De csak egy fotót! - könyörgött Amber. - Meg ne próbáld! - fogta vissza Liam. - Ha felkelted, halott vagy tudod ugye? Főleg ha Olíviát! - figyelmeztette Zayn is. Ambernek nem kellett kétszer mondani, lefotózott, csak hát vakuval, amit észre vettem. - Mit csinálsz? - kérdeztem kómásan. Amber nem tudott mit mondani, és csak dadogott. - Az egy dolog, hogy engem felkeltettél, de Olíviát ne! - mondtam a fekete hajú lánynak. - Töröld ki azonnal! - mondtam neki, mire Amber vállat rántott és kiment a többiekkel együtt. Olívia még mindig aranyosan aludt a mellkasomon, egyszercsak kinyitotta a gyönyörű szemeit, amibe egyből belebámultam...

(Olívia szemszöge)
Mikor felkeltem, akkor Harry smaragdzöld szemeivel találtam szembe magam. - Jó reggelt! - mondtam neki, majd ő is nekem. Láttam, hogy szeretne valamit mondani, ezért megkérdeztem: - Mi a baj? Mit szeretnél mondani?