Karjaidban

6. rész

A bőröndök megszerzése nem volt egyszerű feladat. Igaz, hogy a banda a menedzserével már elindult, de láttuk, hogy annak a kocsinak a vezetője, amiben a csomagjaink voltak, a sofőrülésen a kormányra dőlve aludt. Szegény fél éjszaka vezetett, és hajnali négy órakor állt meg ebben a lepukkant városban. Azóta pedig alszik. Az autó hátsó ajtajához lopakodva benéztünk az ablakon. A mi holmijaink egészen jó pozícióban voltak, könnyen ki lehetett volna őket venni. Anna nagyon halkan elkezdte kinyitni az ajtót. Én közben az alvó sofőrt figyeltem. Szerencsére sikerült észrevétlenül kinyitni az ajtót, már csak a lehető leghalkabban ki kellett venni a cuccainkat. Anna ezt is ügyesen megoldotta, halkan, lassan pakolta odébb a fiúk holmiait, de az idő vészesen fogyott. Miután barátnőm kiügyeskedte a bőröndjeinket, villámgyorsan kivettük a szükséges dolgokat, és óvatosan mindent visszatettünk a kocsiban az eredeti helyére. Ezután az óriási, már szinte luxuslakókocsi zuhanyzója felé vettük az irányt. Egymás után gyorsan letusoltunk, és tiszta ruhákba öltöztünk. Mikor ezzel is megvoltunk, valamilyen étel után néztünk. A tegnapi koncerten ettünk utoljára egy-egy hotdogot, és már nagyon megéheztünk. A konyhába mentünk remélve, hogy ott találunk valami ennivalót. Nem sokkal később a három ágyas szoba egyik ágyán ültünk teli hassal. Nem volt még alkalmunk jól körül nézni a One Direction lakókocsijában, de ezt bepótoltuk evés után. Két hálószoba (egy két-, és egy három ágyas), egy fürdőszoba, és egy konyhával egybekötött étkező volt a lakókocsiban. Az ajtó az érkezőbe, a szobaajtók a konyhából, a fürdőszoba ajtaja pedig az étkezőből nyílt. A nappaliban volt egy nagy üres szekrény is. A srácok nem pakoltak bele semmit, inkább bőröndből öltözködtek. Mi még mindig az ágyon feküdtünk, amikor hallottuk, hogy nyílik az ajtó. Azonnal a szokásos ágy alá vetődtünk.A következő koncert helyszínéig körülbelül húsz percet kellett még utaznunk. Ez nekünk azt jelentette, hogy még húsz percig nyomoroghatunk az ágy alatt meg se mozdulva, és vigyázva, hogy halkan vegyünk levegőt is. A fiúk az érkezőben voltak, tehát mi kicsit tudtunk suttogva beszélgetni, hogy mi legyen a terv. - Már nagyon várom, hogy nyújtózzunk egyet. - súgtam Anna fülébe. - Már jó lenne! - értett egyet Anna. Egyszer csak betoppant két fiú a szobába. Megállt a szívem... Mielőtt leültek volna beszélgetni lerúgták cipőjüket, ami szintén az ágy alatt kötött ki... Lehuppantak az ágyra. - Képzeld Liam, ott a benzinkúton láttam két lányt aki miatt elrontottam a dalt... - Jól van Niall, lehet, hogy képzelődsz... - De nem Liam! - morrant fel Niall. - Valami annyira megfogott bennük... Nem hiszem el... - sóhajtozott Niall. - Ne csüggedj haver. - mondta együtt érzően Liam. Majd egy aranyos baráti ölelést követően hagyták el a szobát. Nem sokkal később megállt a lakókocsi. Hallottuk, hogy a fiúk hagyják el a lakókocsit. - Óvatosan indulhatunk is! - jelentettem ki. Anna már kimászott az ágy alól, mire jött vissza Niall és Liam. Mondanom sem kell... Én az ágy alatt maradtam míg Anna az ajtó mögé állt. - Nem hiszem el megint én és ezek a cipők! - morogtam magamban. Anna hozzá simult az ajtóhoz lélegzetét visszafojtva. Lábammal toltam ki az egyik pár cipőt, kezemmel a másikat. De most nem ment simán... Niall megfogta a kezem. A szőke fiú felkiáltott. - Valami hozzáért a kezemhez! Liam van valami az ágy alatt! - sikongatott Niall. Liam nagyot nevetett, majd kezét megfogva húzta maga után Niall-t egyenesen ki a szobából.