Karjaidban

2. rész

Mikor leszálltunk a vonatról, még nem döntöttük el, hogy mit is akarunk igazán. Fogalmunk sem volt, hogy mire vállalkoztunk. Majdnem 3 óra gyaloglás után megérkeztünk a koncert helyszínére, ami egy szabadtéri színpadot jelentett. Az előmunkálatok már megkezdődtek, elkezdték felállítani a színpadtechnikát és a fényeket is. Mindenhol plakátok hirdették a banda érkezését. A kedvenc együttesünk holnapután fog érkezni ide. Mi pedig várni fogjuk őket és velük tartunk a koncertjeiken a tudtuk nélkül. Itt még bele sem gondoltam, hogy ezzel a döntéssel milyen bonyolult és meglepő eseménysort indítok el. Én csak szerettem volna egy nagyon jól sikerült "ajándék" szünetet, amit a legjobb barátnőmmel tölthetek el. Kalandozni szerettem volna, de ekkor még nem is sejtettem hogy milyen hihetetlen kalandban lesz részünk. - Csak holnapután érkeznek - szólt Anna. - Addig keresnünk kéne egy helyet, ahol éjszakázhatunk. - Igazad van - mondtam. - Szállodához mit szólnál?

- Az elég drága lenne, és szükségünk lesz a pénzre. Mikor az együttessel tartunk, a szállásra nem lesz gondunk, viszont élelmet, innivalót, és valószínű, hogy ruhákat is kell majd vennünk - válaszolt. - Inkább kérezkedjünk be egy házba.
Lett volna ez ellen kifogásom, de tényleg szükségünk volt a pénzre, és nem szórhattuk el a kényelemért. Abban semmi izgalmas nincs. Már beesteledett, amikor megláttunk egy idős nénit, aki több szatyrot cipelt. Sok cuccunk ellenére odamentünk segíteni neki. Hálából megengedte, hogy beköltözzünk hozzá két napra. Az aprócska házban egy külön szobát kaptunk, amiben két ágy állt. Fáradtan dőltünk bele az ágyba és a koszos ruháinkban aludtunk el. Reggel nagyon korán keltem, körülbelül 5-6 óra körül, hiszen a kollégiumhoz képest fura volt a kényelem. Lábujjhegyen átsurrantam a szobából a barátnőmébe, majd ott befeküdtem mellé aludni.

Később...
Együtt keltünk. - Mit keresel itt? - kérdezte Anna. Nem tudtam erre semmit se mondani. Nem sokkal később Charlotte néni ébresztett minket. Hasatokra süt a nap! - mondta Charlotte néni frissen és üdén. Nagynehezen kikászálódtunk az ágyból és kiballagtunk a szobából. Az asztalon minden finomság várt minket. - Minden a tiétek, sőt egész nap míg itt vagytok bármit csinálhattok, bárhová mehettek! - mondta kedvesen Charlotte néni.
Abban a két napban, amit nála töltöttünk, igyekeztünk kivenni a részünket minden munkából. Segítettünk porszívózni, felmosni, mosogatni, és be is vásároltunk neki.
A koncert délelőttjén elkezdtünk összepakolni. Igaz, hogy nem töltöttünk sok időt az idős hölgynél, de a házban sikerült szerteszét hagyni a dolgainkat. Már csak néhány ruha hevert az ágyamon, Anna pedig már indulásra készen állt. Éppen kiválasztottam a ruhámat, és eltettem a többit, amit nem akartam ma viselni, amikor belépett a szobába Charlotte néni.

Sziasztok!
Igyekszem hamar hozni a részeket, és remélem, hogy tetszik eddig a sztori.