Karjaidban

24. rész

A koncert szokás szerint fantasztikus volt. Harry sokszor kereste a tekintetemet, miközben énekelt. Olyankor mindig hevesebben kezdett verni a szívem. Mellettem Anna megbűvölve nézte Louis-t, szinte láttam azokat a bizonyos szívecskéket a szemében. Hatalmas tömeg vett részt a koncerten, szinte csak lányokat láttam a rajongók között. A műsor vége felé Harry már eléggé leizzadt a melegtől és a folyamatos ugrálástól, énekléstől. Hirtelen levette magáról a teljesen átizzadt pólóját, majd rám kacsintott. A rajongók Harold csupasz, szépen kidolgozott, tetovált felsőtestét látva éktelen visongatásba kezdtek. Annával vigyorogva figyeltük a bandát. A koncert után a fiúk fürdőnadrágba öltöztek, majd azonnal a vízbe futottak. Anna tétovázva követte őket. - Menj csak nyugodtan! Én addig napozok! - mondtam neki, mire ő követte a fiúkat a tengerbe. Én pedig bikinire vetkőzve kifeküdtem a napra, és behunytam a szemeimet. Azt hiszem, elaludtam, majd mikor felébredtem, egy félmeztelen, vizes test feküdt mellettem a homokon a törölközőmön. Harry volt az, napszemüvegben. Nem tudtam eldönteni, hogy alszik-e, vagy sem. A többiek még a vízben voltak. A fiú göndör haja csupa víz volt és ez nagyon jól állt neki. Felültem, mire ő ugyanezt tette. Ezek szerint nem aludt. - Gyere, együnk valamit - szólalt meg, és derekamat átkarolva magához húzott, a nyakamba puszilt.
A büfénél nagy volt a sor, ezért Harry azt mondta hogy üljek le egy asztalhoz, és ő majd sorba áll. - Mit kérsz? - kérdezte. - Egy nutellás palacsintát, de nem kell meghívnod... - válaszoltam neki. - Ezt majd én eldöntöm. És úgy határoztam, hogy meghívlak - vigyorgott rám és beállt a sorba. Én egy távolabbi asztalhoz ültem le, és a többieket figyeltem akik a vízben szórakoztak. Eléggé elbambultam, kissé megijedtem, amikor valaki lehuppant velem szembe az asztalhoz. Egy idegen, körülbelül huszonöt éves, nagyon szexi srác volt az. - Hello bébi. Jack vagyok. Lenne kedved hozzám? - kezdte egy cuki félmosollyal. - Szerintem jobb lenne, ha most elmennél innen - mondtam neki, mert nem tetszett a nyomulása. Eléggé kellemetlenül éreztem magam.
Az idegen fiú tekintete mindig a mellkasomra tévedt, bár ezt próbálta leplezni, hozzáteszem, elég sikertelenül. Most már bántam, hogy csupán egy bikini van rajtam, és nem öltöztem fel rendesen. - Miért is kéne elmennem? - kérdezte perverz vigyorra húzva a száját. Ez a vigyor ijesztő volt, nem olyan, mint Harry-é, akié aranyos, vicces, és cseppet sem fenyegető mosoly volt. - Én nem egyedül vagyok itt - vágtam rá dacosan. - Valóban? Pedig nekem eléggé úgy tűnik - mondta behízelgően, és közelebb hajolt hozzám. Hirtelen fájni kezdett a fejem. Ne, ne, ne! Most nem eshetek össze a nemrég kialakult pánikbetegségem miatt! Kényszerítettem magamat, hogy lenyugodjak, és megpróbáljam reálisan látni a helyzetet. Ez valamelyest sikerült is, és a szédülés el is múlt, a fejem viszont még eléggé hasogatott. "Harry, gyere már és segíts nekem!"- könyörögtem magamban. - Menj el! - szóltam Jack-nek, aki ellenkezett továbbra is. Felakartam állni, de a srác megfogta a derekam és vissza húzott. - Nem érted?! - kiabáltam a szemébe, de csak nevetett és felém hajolt perverzül. - Hagyj már! - mondtam és próbáltam ellökni magamtól. Közben Harry-t láttam, hogy jön a kajával. - Harry segíts! - szóltam oda neki ijedten. A zöld szemű már itt is termett. - Te vagy a barátja, ennek a csinibabának? - kérdezett Jack. Harry mérgesen nézte a fiút és bólogatni kezdett. - Igen ő a barátom! Húzz már el! - mondtam a srácnak, aki felállt mellőlem. Végignézett Harry-n, nevetett és elment. A padon ültem, fejemet támasztottam és szipogni kezdtem. - Itt van, amit kértél! - tette le elém a palacsintát Harry. Átölelt és vigasztalni kezdett. - Bántott? Megütött? Tapizott? - kérdezősködött Harry. Előtört belőlem a sírás, fejemet a vállára helyeztem. - Menjünk el innen! Kérlek! - könyörögtem a zöldszeműnek. Felsegített és visszasétáltunk a többiekhez a partra. - Amúgy tényleg, azt mondtad, hogy a barátod vagyok? - vonta fel szemöldökét Harry egy aranyos mosollyal. - Igen, azt mondtam. De most menj a többiekhez. Fürödj te is! - mondtam és tereltem is a témát. Hátulról óvatosan átölelte a derekam. - Vigyázni szeretnék rád! - szuszmogott a nyakamba.
Már ment le a nap... Néztem, ahogy Annáék fürdenek. Jó volt látni, hogy ott bolondoznak a vízbe a többiek, már csak Harry hiányzott, de ő velem maradt a parton. Ekkor egy kezet éreztem a hasamon, ami egyre feljebb csúszott, már a vállamhoz ért a keze, mikor Harry fejét is a vállamra tette. Én pedig néztem aranyos mosolyát, majd felé fordultam. Most már szemben álltunk. Egymás száját néztük, mikor a fiú ajka óvatosan közelített az enyémhez, kezét az állkapocs csontomra helyezte. Szememet becsuktam, mikor az ajkaink egymásra találtak. Jó érzés töltött el. Ez a csók egy örökkévalóság volt számomra. A többiek fütyülése és tapsolása ábrándított ki a csókból. Harry ez után mély, és biztonságos ölelést adott. Úgy álltunk ott, mint a Titanicban a csaj meg a csávó a hajón. A többiek csak nevettek, majd mi is elmosolyodtunk. Lassacskán kijöttek a vízből, majd a lakókocsi felé vettük az irányt. A fürdőszobánkba mentem átöltözni, de ruhát nem vittem magammal. Törölközőt csavartam magam köré, majd kimentem a szobába ruháért. Harry ült az ágyon, kezembe adta az egyik pólóját és az egyik bugyimat. - Ez vedd fel légyszi! - könyörgött a szép fiú. Bólintottam, majd vissza szambáztam a fürdőbe átöltözni. Ismét a szobámba mentem, és Harry elismerő tekintetével találtam szembe magam. - Jó áll! - szólalt meg, mire elpirultam. - Együnk valamit! - tereltem a témát. Az ölébe kapott mondván: - Nincs papucs rajtad, nehogy megfázz! - Negyven fok van, hogy fáznék meg! Tegyél le! - nevettem el magam. A konyhában vacsival vártak minket a többiek. Elkezdtünk enni, mikor Anna vigyorogva nézett rám és Harry-re. - Pontosan miért is van rajtad Harry pólója? - kérdezte. - Öhm... Miért ne lehetne? - kérdeztem vissza teljesen zavarban. Egyszerre ránk nézett mindenki. Éreztem, hogy teljesen elvörösödtem. - Ugye tudod, hogy mindent el kell mondanod - mosolygott továbbra is barátnőm. - Harry, ha megtudom, hogy... - kezdte felháborodva Niall. Örülök, hogy végre valaki figyel rám, de ez már kicsit kezdett zavarni. - Higgadj már le! Vigyázok rá! - nyugtatta a göndör hajú fiú az unokatestvéremet.
Hamarosan elindultunk zuhanyozni, majd aludni is. Mindenki eléggé fáradt volt, így gyorsan elaludtak, én viszont álmatlanul forgolódtam az ágyban valószínűleg az este bevett gyógyszerem miatt. Az életemen gondolkoztam. Ahogy visszaemlékeztem, eszembe jutott néhány olyan pillanat, amikor nagyon ideges voltam, vagy nagyon féltem valamitől. Ilyen emlékeim a nevelő otthonból vannak. Halványan emlékszem, hogy olyankor rosszul voltam, de nem annyira, mint most. Ezek a rosszullétek megszűntek, amikor a mostani családomhoz kerültem. És egészen idáig minden rendben is volt. A családomra, rokonaimra valamiért mindig is érzékeny voltam. Ezzel nagyon ki lehetett hozni a sodromból.
Sikerült eléggé elgondolkodnom, az idő pedig csak szaladt. Amikor a telefonomra néztem, láttam, hogy már hajnali egy óra múlt. Meg is éheztem, ezért halkan feltápászkodtam az ágyból, és a konyhába mentem. A hűtőajtót kinyitva felcsillant a szemem. Tiramisu! A sütit az asztalra tettem, és falatozni kezdtem. Lámpát sehol nem kapcsoltam, nehogy a többiek felébredjenek. A szobáknak háttal ültem, ezért nem láttam, hogy valaki közeledik felém. Egészen addig fel sem tűnt, hogy nem vagyok egyedül a konyhában, amíg az illető a hátam mögött meg nem szólalt. - Te meg mit csinálsz itt a sötétben? - kérdezte Niall. - Éhes voltam. Na és te mit keresel itt? - kérdeztem vissza. - Képzeld, én is megéheztem - válaszolta. - Niall, te mindig éhes vagy - oltottam le szegényt. Hozott villát is magának. Szerencsére nem vette sértésnek, és a vállamat átkarolva mellém telepedett, és ő is enni kezdte a finom, kávés süteményt. Hirtelen megszólalt egy hang a hátunk mögött. - Milyen találkozó van itt? És engem miért nem hívtatok? - Harry álmosságtól reszelős hangját hallottuk és a kanapéra ült. Niall felpattant mellőlem, mire én is felálltam a székről, és a kanapéhoz mentem a göndör hajú fiú mellé. - Én akkor megyek is - mondta Niall vigyorogva, és magával vitte a süteményt és kettesben hagyott az étkezőben Harry-vel.