Karjaidban

48. rész

Anna ölébe bújtam, majd szétszakadt a szívem Harry miatt. Lehet, hogy ő már nem is akarja ezt a gyűrűs dolgot. Meg lehet a többit sem, pedig én őszinte voltam... Ezek az agyterhelő gondolatok könnyeim ezreit követelték. Nem fogtam vissza magam. Ennek muszáj kijönnie vagy bennem marad örökre...
(Harry szemszöge)
Csak ültem az ágy szélén, mikor hivásoztak a többiek. Olivia hangja teljesen megnyugtatott. Kétely nélkül elhittem, amit mond, amikor megemlítette az 'igen' szót meg akartam ölelni és azt mondani, hogy már alig várom! De nem tehettem meg... Emiatt csak egy mondat jött ki számon: -' Én is szeretlek baba!' Teljesen magamba fordultam, mikor meghallottam, hogy a mondanivalója végén szippant egyet... Tudtam, hogy sír! Vissza akarok menni érte! Egyszerűen hiányzik... Gyáván ott hagytam őt a kórházban. Elfutottam. De Oliviának mégis sikerült apja lelkére beszélnie, ilyen- olyan módon. A pólómat pedig kicseréltem az ő pulcsijára, amit esténként alvás közben ölelgetni szeretnék. Nagyon bízom benne, hogy ha újra látom, akkor ezek után is szeretni fogjuk egymást... Mi lenne velem nélküle, nehezen bírnám ki, ha más fiú mutatkozhatna vele, nem pedig én! Ekkor a többiek elbúcsúztak Annától és Olíviától, mert William közeledett felénk. Szinte minden olyan dologról, ami azzal kapcsolatos, hogy itt kellett hagynunk őket, semmit sem tudunk. William velünk csak annyit közölt, hogy adódott egy remek lehetőség egy tévés filmszereplésre Európában, emiatt kell ennyire gyorsan, a tervezettnél majdnem egy héttel korábban odarepülni. Mivel a lányok nincsenek jól, nem akart kockáztatni, és nélkülük kellett elindultunk. William-mel vettünk nekik egy kisebb házat a kórház közelében. A menedzser úgy ígérte nekünk, hogy majd meglátogatjuk őket a turné után. Azt is kérte viszont, hogy ne tartsuk velük a kapcsolatot. Ezt a kérést egyáltalán nem tudtam hová tenni. Hiszen Olívia a jegyesem! Vagyis remélem, hogy ezután még ő is így tekint rám...
A repülő másfél óra múlva fog indulni velünk. De számomra és Louis számára a legfontosabb személyek, azaz Olívia és Anna nem lesznek ezen a járaton. (Harry szemszöge)
A repülőút elég unalmasan telt a lányok nélkül. Louis sem viccelődött, és én is csak csendben utaztam, a többiek is. William néha-néha próbált beszélgetést kezdeményezni velünk, de miután rájött, hogy most hiába erőlködik, senki sincs rajta kívül beszédes kedvében. Gigi sem tartott velünk Európába. Zayn legalább el tudott búcsúzni a barátnőjétől, viszont Lou-nak és nekem, meg persze Niall-nek nem volt erre lehetősége. William azután közölte velünk ezt a feladatot, miután én is, majd kicsivel később ő is kijött Olíviáék kórterméből a kórházban. Ott összehívta a bandát, és kijelentette, hogy mennünk kell, mégpedig egyszerre. Nem tehettünk mást, a menedzser szava szinte már szentnek számít. De most, hogy itt vagyunk Európában, bármennyire is szeretek utazni és új helyeket megismerni, felfedezni, mégis azt kívánom, hogy Olívia mellett lehessek egy másik, távoli kontinensen. Az agyam önkéntelenül is azon gondolkozott, mennyivel jobb lehetne, ha a lányok is jöttek volna velünk. A repülőút is vidámabban telt volna, és elhívhattam volna Olíviát egy elegánsabb helyre randizni. Sose voltunk eddig randizni, és bánom, hogy nem jutott eszembe előbb egy romantikus vacsora... Mennyi mindent nem csináltunk még! Eddig csak a többiek "felügyelete alatt" találkoztunk, alig voltunk kettesben! Viszont nélküle olyan tehetetlennek és elveszettnek érzem magam itt állva egy teljesen idegen szállodai szoba közepén.
Így érkeztünk meg Európába.
(Olívia szemszöge)
~ egy héttel később ~
A kórházba az elmúlt egy hétben minden nap vissza kellett mennünk kontrollra, ahol az orvos kicserélte a kötéseimet, Annát pedig vizsgálta, hogy minden rendben van-e az agyrázkódás után vele. Szerencsére testileg mindketten egyre jobban éreztük magunkat, és az orvosi leletek is alátámasztották ezt. De eközben a lelkünk haldoklott. Se William nem keresett minket, se a fiúk. És ez jobban fájt mindennél. Oké, megértem, hogy elfoglaltak lehetnek a koncertekkel, de azért egy SMS is jól esett volna tőlük...
Ma lesz a varratszedésem. Igazság szerint egyáltalán nem tartok tőle. Azt mondta Luke, hogy mivel elég érzékeny területén van, fájni fog. (Harry szemszöge)
Ezalatt az egy hét alatt, amit itt töltöttünk eddig Európában, rengeteg dolog változott. Először is William. A menedzserünk első dolga az volt, hogy mindannyiunk telefonszámát kicseréltette, hogy a lányok telefonon semmiképpen se tudjanak elérni minket. A közösségi oldalakon se Olívia, se Anna nem volt ismerősünk vagy követőnk, így nem kellett letiltanunk őket William bár azokat ugyis ő kezelte. Emellett sokkal idegesebb lett, és gyorsan felkepta a vizet mindenért. A lelkünkre kötötte, hogy ne próbálkozzunk elérni őket semmijen formában, mert azt meg fogjuk bánni. Természetesen mi ennek ellenére is ugyanúgy kapcsolatba akartunk volna velük lépni, hiszen a telefonszámukat tudtuk fejből, de William állandóan figyelt minket. A közönség előtt úgy kellett tennünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, nehogy kombinálni kezdjenek. Eleanort valahogy sikerült megtalálnia, és megbeszélte vele, hogy Louis békülni szeretne. Persze ez hazugság, Louis kétségbeesetten keresi Annát. De a marketing miatt valószínűleg újra össze kell jönniük a nyilvánosság előtt. Esténként Lou-val szoktam egy szobában aludni, akár szállodában, akár a lakókocsiban vagyunk. Gyakran hallottam már halk szipogását...
Én minden erőmet az új dalra, az Olíviára fordítottam. Ez valamelyest elterelte a figyelmemet a szomorúságról. A dalszöveget már régebben megírtam, a dallam is kész van, viszont itt-ott még javítgatásra szorul, a hangszerelés lesz a következő lépés...
(Olívia szemszöge)
A varratszedésemnek éppen most lett vége. Luke-kal nagyon jól összeismerkedtünk a héten a vizsgálatok során. Kiderült, hogy nem is annyira perverz, mint elsőre tűnt. Eleinte kicsit nyomult, de aztán egyik nap láttam egy másik fiúval smárolni, mikor kicsit korábban érkeztem. Így jöttem rá, hogy meleg. Attól függetlenül, hogy négy évvel idősebb, remekül megértettük egymást. Mindent elmeséltem neki a mostani helyzetemről, továbbadni úgysem tudja, köti az orvosi titoktartás. Azt tanácsolta, hogy próbálják meg túllépni rajta, ha tényleg szeret, visszajön majd... Elhatároztam, hogy holnap elkezdek munkát keresni.