Karjaidban

29. rész

- Esetleg csak szimplán fizeted az utazásukat? - röhögött Liam is. - Tényleg van barátnőm, de ígérem, hogy nem zavarna minket a romantikus utazásunk alatt, Jackie! - válaszolt komoly arccal Zayn, majd ő sem bírta tovább nevetés nélkül. Úgy tűnt, Jack megelégelte a trollkodást, ezért megszakította a hívást. A fiúkkal mosolyogva néztünk össze. Ezután már nem valószínű, hogy hívni fog, de a biztonság kedvéért letiltottam a telefonszámát. - Indulunk tovább! - nyitott be apám. - Hova megyünk most? - kérdeztem. - Újra egy tengerparti koncertre! - válaszolt kedves hangon. Bólintottam, de apám megkért, hogy beszéljünk négyszemközt. Kivezetett a lakókocsiból, és belekezdett mondanivalójába. - Olivia! Kérlek ne haragudj rám, tudom sok hülye dolgot csináltam, amióta itt vagytok. Azt is tudom, hogy szívesen letagadnál sokszor... De kérlek bocsájts meg nekem, ígérem változtatni fogok! - mondta apám, majd egy könnycsepp gördült végig arcán. - Nehéz most bármit is mondanom, de ha változtatsz, akkor előttem ne legyenek titkok! Ne hazudj nekem! Főképp ne törődj úgy velem, mint egy tárggyal, amit ide-oda dobálhatsz... - fejtettem ki magam kíméletlenül. Apám tágra nyílt szemekkel, de bólogatott és kitárta karjait, ölelést kérve. Egy pillanatig tartó kicsit mérges tekintettel, de megöleltem. Apám mormogott a hajamba, amit nem értettem, de úgy éreztem, hogy ezt a beszélgetést komolyan gondolta... - Na vissza megyek a többiekhez! - mondtam apámnak, majd besiettem a lakókocsiba. Niall ült ott az ablakban, ahonnan kihallgatta a beszélgetést. A fiú nézett ki az ablakon, szemei teljesen könnybelábadtak... Kezeivel támasztotta a fejét... Mintha egy pillanatra megállt volna az idő, lelassult minden körülöttem. Látva szenvedő arcát, teljesen elérzékenyültem. Megindultam a konyhába a többiekhez. - Ki bántotta meg Niall-t?! - kérdeztem könnyes szemmel és a sírás gyötört. A többiek gyorsan abbahagyták a nevetést és lesütötték szemeiket, egyedül Anna nézett a szemembe.

- Halljam! - kérdeztem idegesen. Erre a kérdésre nem kaptam választ, hiszen senkisem szólalt meg. - Jól van! - kaptam fel a fejem, és elindultam a hűtő felé. Kivettem gumicukrot, és csokit és elindultam Niall-hoz. Végignéztem mindenkin, de csak az asztalt bámulták. - Jössz? - kérdeztem unokatestvéremet, megfogtam a kezét és húztam a 'fiús' szoba felé. Befeküdtem az ágyába és bekapcsoltam a tévét. - Nézünk filmet? - kérdeztem a szőkeséget, amire oda feküdt hozzám. Biccentett és fejét a hasamra helyezte. - Nem baj? - kérdezte Niall. - Dehogyis! - mondtam egy kis mosollyal és megkínáltam kajával, amit el is fogadott. Filmezés közben Niall haját birizgáltam, ő pedig aranyosan szuszogott a hasamon. Mi történhetett? Nem mertem megkérdezni, mert féltem, hogy mégjobban megbántom. - Kérsz még valamit? - kérdeztem. Nem választ adta. Felém fordult, fejét hasamon hagyta, egyik kezével átölelte a derekam és aranyosan hozzámbújt. Lelassult a lélegzete és a szívünk is szinte egyszerre dobbant.
Kis idő múlva...
Egyik kezem a kulccsontján, másik a hajába volt. Éreztem, hogy már alszik. Aranyos lélegzése még inkább nyugtatott. Már nem is a filmet néztem, hanem csak a képernyőt bámultam és mélyen gondolataimba merültem. Még csak rám se néztek... Lehajtották fejüket, és egyikük sem válaszolt, mikor kérdeztem. Nem tudom mi történt, de ki kell derítenem. Ekkor gondolatmenetemet megszakítva Liam nyitott be. - Szia! - köszönt. - Halkan, Niall alszik. Mit szeretnél? - kérdeztem szinte suttogva. - Bocsánatot kérni, Niall-tól. - mondta. - Mi történt? - érdeklődtem. - Szerintem azzal bántottam meg, hogy azt kérdeztem, hogy 'miért néz rád úgy, mintha utoljára látna'? Szinte mindig, amikor elmész valahova valakivel így néz utánnad. - tette hozzá és folytatta. - Amire ő csak annyit mondott, hogy félt, de erre Harry ránézett. Niall felállt az asztaltól és férre vonult. Tudom Niall-ról, hogy érzelmes srác, de nem akartam megbántani... - magyarázkodott Liam, amin meghatódtam. - Köszönöm, hogy elmondtad! - és elejtettem egy mosolyt, amit Liam viszonozott.
Kezdett már esteledni, és egyszercsak Zayn lépett be a szobába. - Elkezdjük a zuhanyzást ha nem baj. Lassan fel kéne keltened Niall-t is - mondta nekem halkan. Válaszul bólintottam, majd Zayn elhagyta a helyiséget. Az ajtót elég hangosan csukta be maga után. Erre a hangos hangra unokatestvérem felriadt, felült az ágyon, és lassacskán ki is ballagott a többiekhez az étkezőbe. Úgy tűnt, hogy a sértettségét félretette, hiszen már több, mint négy órája nem evett, biztos megéhezett. Pillanatnyilag nem volt kedvem a társasághoz, ezért csak a mi szobánkig mentem Niall után. Magamra csuktam a szobaajtót, előkészítettem a pizsomámat, a tusfürdőmet és a törölközőmet a fürdéshez, ezeket Anna ágya szélére pakoltam. Előszedtem a telefonomat, és a fülhallgatómat, a fülesemet a fejemre tettem, és elindítottam a telefonomon a letöltött zenéimet. A hátamra feküdtem az ágyban, és a gondolataim a merülve hallgattam a Drag Me Down című One Direction számot. Az idő csak telt, a kedvenc együttesem zeneszámai egymás után váltakoztak, és én próbáltam nem gondolni semmire sem, szerettem volna egy kicsit kikapcsolni, relaxálni. A Little Things szólt éppen a fülhallgatómból, amikor Harry nyitott be nagy lendülettel. Nagyon megijedtem attól, hogy váratlanul rám törte az ajtót, egyszerre fel is pattantam az ágyról, a füles leesett a fejemről az ágyra. - Harry Styles! Komolyan mondom, tanulj már meg kopogni végre! - kiáltottam fel, és hozzávágtam a fiúhoz egy párnát. - Lazíts már egy kicsit! Nem kell mindenért egyszerre leharapni a fejem - szólt nyugodtan Harry, és magához húzott engesztelően. - Jó lenne, ha kicsit felnőnél! Olyan vagy mint egy nagy gyerek! Azt hiszed ha szépen néz rám akkor minden oké? - vágtam a fejéhez. - Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem - suttogta szomorúan. Ekkor felém hajolt, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejemet, felkaptam Anna ágya széléről a "fürdős" cuccaimat, és a fürdőszoba felé mentem. Bekopogtam a zárt ajtón. - Rögtön megyek! - szólt bentről Louis. Az ajtó előtt állva láttam, hogy Harry az én szobámból átmegy a sajátjukba, ekkor viszont kilépett a fürdőből Louis, és átadta nekem a helyét.
Az ajtót becsuktam magam után, és levetkőztem. Éppen behúztam magam után a zuhanykabin ajtaját, amikor Harry lépett be az ajtón. A kabin egész jól takart szerencsémre. - Harry! Azonnal menj ki innen! És megint nem kopogtál! - sikoltoztam a fiúnak. A göndör hajú fiú csak vigyorgott. - Kopogtam, biztos nem hallottad - vonta meg a vállát. - Jó, bocsi. Kérlek menj ki - mondtam neki lenyugodva. - Jöttem fürdeni - magyarázta. - De most én fürdök - értetlenkedtem. - Fürödhetünk együtt is - vigyorgott perverzül. - Jézusom, Harry! Én... - kezdtem kicsit pánikolni. - Nyugi, tényleg csak zuhanyzunk - mondta. - De még nem is mondtam, hogy oké - magyaráztam a zuhanykabinból. - Megvan még? - kérdezte váratlanul. - Tessék? - nem értettem a kérdést. - A menstruáció... - válaszolta. - Már elmúlt - mondtam neki, és a zuhanyzó falának dőltem. Hirtelen Harry kinyitotta az ajtót, és belépett mellém. Nagyon zavarban voltam a fiú előtt. Megnyitotta a csapot, óvatosan magához húzott a forró víz alatt, és gyengéden megcsókolt. - Ettől még nem bocsájtom meg... - néztem a fiú szemébe. Harry keserű mosolyra húzta száját, és ezután tényleg csak fürödtünk. Amikor kimentünk a többiekhez láttuk, hogy Zayn és Niall készítettek szendvicseket. Leültünk a kanapéra, és elkezdtünk enni mi is. Egyszer csak csörögni kezdett egy telefon. - Ez az enyém lesz - kiáltotta Liam, és azonnal indult is előkeresni a telefont. Hamar vissza is jött, és előttünk vette fel a hívást. - Liam Payne, miben segíthetek? - szólt bele. Nem hallottuk, hogy ki van a vonal másik végén, és mit mond, de Liam arca egyszerre felderült. - Nekem akár most is jó. Akkor bemegyek a városba. Tíz perc, és ott vagyok - magyarázta a telefonba, majd kinyomta a hívást. Mindannyian érdeklődve néztünk rá. - Ki volt az? - kérdezte végül Niall. Úgy tűnt, hogy már kibékültek. - Amber - válaszolta, és boldogan mosolygott. - Igen, és most... - puhatolózott Zayn. - Most megbeszéltünk egy találkozót a városban. Nemrég végzett a munkával, és most ráér - mondta, és gyorsan felvette a cipőjét. Egy fekete ujjatlan felsőt viselt, egy fekete farmernadrágot, és a derekára kötött egy kockás inget. - Majd jövök - kiáltotta még vissza az ajtóból, és elment.