Karjaidban

36. rész

A faházba belépve öt ágyat láttam, ugyanennyi szekrényt, egy aprócska konyhát, ami egyben az étkező is volt, és egy csukott ajtót, azaz bizonyára a fürdőszobát. Annával két egymáshoz közeli ágyra dobtuk a táskánkat. Nem hoztunk sok ruhát, éppen annyit, amennyire szükségünk volt ebben a két, itt töltött napon. Nem is akartunk bepakolni a szekrénybe. Éppen az ágyon ülve beszélgettünk, amikor váratlanul kinyílt a fürdőszoba ajtó, és kilépett rajta egy huszonkét év körüli lány. Egy pink törölközőt tekert maga köré, és egy fekete-arany színű tangapapucsot viselt. Nagyon szép arca volt. Egy megvető pillantással végig mért minket, aztán a tőlünk legtávolabb eső ágyhoz ment, amin ezek szerint az ő cuccai voltak. Mégis mit képzel magáról? Kezdtem kissé ideges lenni. Megköszörültem a torkomat, hátha észreveszi magát, mert egy 'sziasztok', vagy egy 'heló' azért jól esett volna. Nem reagált semmit. - Neked is szia - mondtam egy kis éllel a hangomban. Gúnyosan mosolyogva fordult felénk. - Sziasztok - vetette ide nekünk, megforgatta a szemét, majd visszafordult a cuccaihoz, elővett egy kis táskát, és elkezdte magát sminkelni. Fél nem fogjátok, ilyen melegben hogy nem olvad le róla a 'vakolat'! Borzasztóan nagyképű ez a lány. Bár én se voltam most valami kedves...
- Figyelj csak! Bocs az előbbiért - szóltam neki most már sokkal illedelmesebben. Nem akartam haragban lenni vele. Kedves arccal megint felénk fordult. - Semmi baj! Én is bunkó voltam - mondta. Mégiscsak jófej. - De én mindig az vagyok, szóval jobb, ha hozzászoktok! Drágáim, itt farkas törvények uralkodnak! Azt hittétek, hogy idejöttök valami koszos kisvárosból egy senkiként, és mindenki a lábaitok előtt hever majd? Hát ez nem így van! Ki kell harcolnotok a tiszteletet! És, még mielőtt elfelejteném: vannak szabályaim. Nem kérdezitek meg tőlem, hogy mit miért csinálok. Nem ébresztetek fel soha. Kávét mindig hagyjatok nekem. Ja, és mindig én fürdök először. Abszolút nem érdekel a véleményetek, szóval csak bólintsatok, ha megértettétek - hadarta el a lány továbbra is mosolyogva. Ledöbbentve bámultunk rá mindketten. - Egyébként Gigi-nek hívnak - tette hozzá, majd folytatta a sminkelést.Annával kissé sértetten felpattantunk az ágyról, és elhagytuk a faházat. A mi szállásunkkal szembeni fa alatti padhoz ültünk le. - Ezt a beképzelt majmot! - fújtattam bosszúsan. - Nagyon magabiztos! És tuti, hogy nincs önbizalom hiánya! - állapította meg kissé szarkasztikusan Anna. - Olyan ismerős a neve! Gigi... - gondolkoztam hangosan. - Nekem is! Már hallottam valahol ezt a nevet - értett egyet barátnőm. - Szerinted a másik lány, kedves lehet? - kérdezte Anna a másik, látszólag foglalt ágyra utalva. - Remélem, hogy az lesz. Nehezen bírnám ki, ha ketten lennének ilyenek - forgattam meg a szememet, majd elröhögtem magam. Hirtelen kivágódott a faházunk ajtaja, és Gigi lépett ki rajta. Azért azt hozzátenném, hogy nagyon jól nézett ki. Egy pántos fekete nyári ruhát viselt, aminek a derekát egy arany színű öv fogta össze, a már korábban látott fekete-arany tangapapucs volt a lábán, a haja még kicsit nedves volt, és a fekete napszemüvegét is felvette. Odalépett egy lányhoz, aki egyedül ült egy árnyékos padon. Ebből a távolságból nem hallottuk, hogy miről beszélnek, de néhány perc múlva mindketten elindultak felénk. Először azt hittem, hogy hozzánk akarnak jönni, de elhaladtak előttünk. Még csak egy pillantásra sem méltattak. Ekkor elkezdett csörögni Gigi telefonja. A lány érdeklődve nézett rá. - Zayn az! - jegyezte meg mosolyogva, és felvette a telefont. - Szia Édes! - szólt bele, de ezután hallótávolságon kívülre kerültek a barátnőjével. - Ő Zayn barátnője?! - kérdezte Anna kissé felháborodva. - Ezek szerint... - húztam el a számat. Én sokkal kedvesebbnek képzeltem. - Menjünk, keressük meg a fiúkat! - vetette fel az ötletet Anna. - Oké! Lehet, hogy Gigi is hozzájuk akar menni. Ha meglát minket a fiúkkal, akkor talán barátságosabb lesz velünk! - válaszoltam barátnőmnek. És ezt nem érdekből tettem hozzá, hanem azért, mert szerettem volna mindenkivel jóban lenni. Fel is pattantunk ülőhelyünkről, és a fiúk faházai felé indultunk. Út közben összekötöttem a hajamat, mert nagyon melegem volt. Hamarosan meg is láttuk a fiúkat egy kis szökőkút mellett. Gigi és Zayn csókolózott, és megláttam, hogy a másik lány Harry-t ölelgeti...Teljesen lesápadtam. Anna is észrevette azt, amit én, és bátorítóan megszorította a kezemet. - Nem lesz semmi baj! Biztos, hogy csak a csaj nyomul! - mondta nekem halkan. - Gyere, menjünk oda, és akkor minden tisztázódik! - rángatta a karomat, mert lecövekeltem a megdöbbentségtől. - Jó, menjünk! Biztos, hogy nem Harry akarja azt a lányt, hanem csak lóg rajta - mormogtam halkan, és lassacskán oda is értünk a fiúkhoz. William nem volt velük, ő valószínűleg az ügyeket intézi. Gigi még mindig nem vett észre minket, Zayn-nel nagyon le voltak foglalva egymással. De a másik lánynak se tűntünk fel. Harry viszont az őt ölelgető lány felett átpillantva meglátott minket. - Segítsetek már! - tátogta nekünk kétségbeesetten. Anna megbökte az oldalamat. - Én mondtam - vigyorgott rám boldogan, de még nem ment oda Louis-hoz, továbbra is támogatóan mellettem állt. Éppen meg akartam köszörülni a torkomat, mikor Harry remélem véletlenül úgy fordult, hogy a rajta csimpaszkodó csaj felérje a száját. Ki is használta ezt az alkalmat a lány, ajkait erőszakosan Harry szájára nyomta, közben kezeivel a fiú mellkasát érintette meg. Azonnal eleredtek a könnyeim, nem tudtam megállitani őket. A lábaim felmondták a szolgálatot, öszzerogytam. Szerencsére Anna valamelyest megtartott, így nem estem el. A könnyeimtől csak annyit láttam, hogy Harry ellökte magától a csajt, Zayn és Gigi kérdőn néztek rám, Niall iderohant hozzám, Louis meg a másik oldalamra guggolt le, és ő is átkarolt, mint Anna. - Baszd meg, nekem barátnőm van! Már az elején szóltam neked, hogy engem hagyjál! - hallottam Harry üvöltését. Liam és Zayn futott oda, nehogy valami olyat tegyen, amit megbánhatna. Niall a karjaiba vett, és barátnőm navigálásával a faházunkba vitt, és lefektetett az ágyamra. Louis, Anna és Niall mind körém gyűltek, és vigasztalni próbáltak. Fájt, hogy Harry nem kapcsolt időben, és nem rázta le magáról előbb a lányt. A csajról meg ne is beszéljünk! Pedig Harry mondta, hogy van barátnője! - Kérlek most menjetek el! Egyedül szeretnék lenni! - kértem a barátaimat. - És senkit ne engedjetek ide! - szóltam nekik. Ők szomorúan bólogatva mentek el, miközben én megállíthatatlanul zokogtam.Teljesen lesápadtam. Anna is észrevette azt, amit én, és bátorítóan megszorította a kezemet. - Nem lesz semmi baj! Biztos, hogy csak a csaj nyomul! - mondta nekem halkan. - Gyere, menjünk oda, és akkor minden tisztázódik! - rángatta a karomat, mert lecövekeltem a megdöbbentségtől. - Jó, menjünk! Biztos, hogy nem Harry akarja azt a lányt, hanem csak lóg rajta - mormogtam halkan, és lassacskán oda is értünk a fiúkhoz. William nem volt velük, ő valószínűleg az ügyeket intézi. Gigi még mindig nem vett észre minket, Zayn-nel nagyon le voltak foglalva egymással. De a másik lánynak se tűntünk fel. Harry viszont az őt ölelgető lány felett átpillantva meglátott minket. - Segítsetek már! - tátogta nekünk kétségbeesetten. Anna megbökte az oldalamat. - Én mondtam - vigyorgott rám boldogan, de még nem ment oda Louis-hoz, továbbra is támogatóan mellettem állt. Éppen meg akartam köszörülni a torkomat, mikor Harry remélem véletlenül úgy fordult, hogy a rajta csimpaszkodó csaj felérje a száját. Ki is használta ezt az alkalmat a lány, ajkait erőszakosan Harry szájára nyomta, közben kezeivel a fiú mellkasát érintette meg. Azonnal eleredtek a könnyeim, nem tudtam megállítani őket. A lábaim felmondták a szolgálatot, öszzerogytam. Szerencsére Anna valamelyest megtartott, így nem estem el. A könnyeimtől csak annyit láttam, hogy Harry ellökte magától a csajt, Zayn és Gigi kérdőn néztek rám, Niall iderohant hozzám, Louis meg a másik oldalamra guggolt le, és ő is átkarolt, mint Anna. - Baszd meg, nekem barátnőm van! Már az elején szóltam neked, hogy engem hagyjál! - hallottam Harry üvöltését. Liam és Zayn futott oda, nehogy valami olyat tegyen, amit megbánhatna. Niall a karjaiba vett, és barátnőm navigálásával a faházunkba vitt, és lefektetett az ágyamra. Louis, Anna és Niall mind körém gyűltek, és vigasztalni próbáltak. Fájt, hogy Harry nem kapcsolt időben, és nem rázta le magáról előbb a lányt. A csajról meg ne is beszéljünk! Pedig Harry mondta, hogy van barátnője! - Kérlek most menjetek el! Egyedül szeretnék lenni! - kértem a barátaimat. - És senkit ne engedjetek ide! - szóltam nekik. Ők szomorúan bólogatva mentek el, miközben én megállíthatatlanul zokogtam.