Karjaidban

25. rész

Harry csupán egy rövidnadrágot viselt. Én automatikusan csupasz mellkasához bújtam, mire ő átkarolt. A fiú már felült a kanapén. Gondolkodás nélkül az ölébe ültem, és nyomtam az ajkaira egy lágy puszit. - Nem szeretnék siettetni semmit, úgy tudod? - suttogta a nyakamba. - De vannak igényeim, szóval ha... - vigyorodott el perverzül. - Ezt ne is folytasd! - forgattam a szemeimet. - Ez vicc volt - nevetett rajtam halkan. Ösztönös mozdulattal kezdtem el cirógatni a mellkasát, Harry pedig lehunyta a szemeit, lélegzetvétele egyre egyenletesebb lett, majd fejét a kanapénak döntve elaludt. Ölelő karjai biztonságában a fejemet tetovált mellkasára hajtva engem is hamar elnyomott az álom... Felkeltem egy bizonyos ajtó kopogtatásra. Oda ballagtam az ajtóhoz, majd kinyitottam. Jack volt az. - Figyelj ne haragudj a tegnapi miatt! - kezdett bele mondani valójába. - Menj el nem vagyok kíváncsi rád! - mondatom közben Zayn lépett oda mellém. - Hát te meg kivagy? Új pasi? Ilyen gyorsan? - értetlenkedett Jack. - Nem! Ő a haverom. - mondtam, majd nevetni kezdtünk Zayn-nel. Niall, Liam és Louis is megálltak mögöttem. - Jó reggelt fiúk! - köszöntem a komásoknak. - Én inkább megyek is! - fogta menekülőre Jack. Becsuktam az ajtót és nevetni kezdtünk mindannyian. - Halkan! Harry és Anna még alszik. - Amúgy ki volt ez? - kérdezett először Louis. - Strandon megpróbált elcsábítani. - mondtam közben szemeimet forgattam. - Ki volt az? - kérdezte Harry. - Az a srác! - néztem Harry-re boci szemekkel. - Mit akart? - faggatott tovább. - Bocsánatot kért a tegnapi miatt. - válaszoltam közben fejemet lehajtottam. - Nem volt semmi olyan! - szólt közbe Zayn. A göndör hajú felállt a kanapéról. Oda jött hozzám és karjaiba zárt bocsánat kérően. Ölelése nyugalmat és biztonságot adott. Eltávolodtam tőle, majd a konyhába mentem reggelit csinálni. Ekkor Anna jelent meg felöltözve a konyhába. Kissé álmosan, de vidáman jött borzasztó nagy mosollyal, ami elég ijesztő volt így reggel, majd egy öleléssel üdvözöltem őt.

(Harry szemszöge)
Kezdett idegesíteni az a tegnapi srác. Tegnap rányomult Olíviára, ma meg fogalmam sincs hogyan, de megtalálta a parkoló lakókocsinkat, és még ide is pofátlankodik. Nem is tudom, miért pont Olívia nyitott ajtót. Láttam rajta tegnap is a rémültséget, amikor a fiú az asztalnál ülve beszélt hozzá. Óriási szerencse, hogy nem ájult el a pánik miatt! De így is úgy érzem, későn érkeztem hozzájuk. Reggel jó, hogy ott volt mellette Zayn, majd a többiek is megérkeztek hozzá. Ha ez a pojáca nem nyomulna rá Olíviára, még lehet, hogy jóba is lennék vele. - Harry, min gondolkozol ennyire? - kérdezte Liam vihogva. - Nem gondolkozok semmin - válaszoltam szerintem normálisan. - Hát oké - vont vállat Zayn. A többiek már mind az étkezőben ültek, csak én álltam még mindig az ajtó előtt lemerevedve. Gyorsan én is helyet foglaltam az asztalnál. A tűzhely mellett Olívia sürgölődött. - Mi a reggeli? - érdeklődtem. - Az, amit találsz a hűtőben - felelte mosolyogva. - Hát ezt benéztem - motyogtam, és a hűtőhöz battyogtam. - De ha szeretnél, akkor kapsz a melegszendvicsből. Most tettem be a sütőbe - nevetett fel. - Ezt még vissza fogod kapni! - nevettem én is. - Mondtad már egyszer-kétszer nekem, de azóta se... - kezdett incselkedni, de sikerült belefojtanom a szót úgy, hogy a derekánál fogva felkaptam a lányt, és szorosan magamhoz szorítva a lakókocsi ajtajához mentem, egyik kezemmel kinyitottam, és a szabadba vittem Olíviát. Úgy csimpaszkodott belém, mint egy kismajom, nehogy letegyem. Persze eszemben sem volt. Hirtelen megpillantottam Jack-et. Miért van még itt? - Jobb lesz, ha most visszamegyünk - suttogtam a lány fülébe. - Jó, de miért? - kérdezte értetlenül. Jack még nem vett észre minket, ezért visszavittem a lányt a lakókocsiba. Azonnal a telefonomért nyúltam, és hívtam William-et, hogy induljunk minél előbb a következő helyszínre. Mindenki elég furcsán nézett rám, de nem foglalkoztam velük. Végre itt hagyhatjuk ezt a srácot! William-nek csak egy szavamba került, és már indultunk is.

(Olívia szemszöge)
Fogalmam nincs, hogy Harry mit akart velem kezdeni a lakókocsim kívül, de nem is tudtam meg, mert szinte azonnal visszahozott, miután kitette velem a lábát a lakókocsiból. Rögtön el is indultunk a következő helyszínre, és én úgy gondoltam, hogy emiatt jöttünk vissza ilyen hamar. A konyhába mentem, és kivettem a sütőből az elkészült melegszendvicseket. Mire megreggeliztünk, már majdnem oda is értünk a következő koncerthelyszínhez. Rohantunk öltözni. Magamra kaptam egy fehér haspólót és egy kék szakadt nadrágot, egy tornacipővel. Hajamat kiengedve hagytam. Miután a lakókocsi megállt a forgalmas belvárosban, William-mel együtt, aki kicsivel előbb érkezett, mint mi, egy nagy irodaépület felé tartottunk. - Mit csinálunk itt? - kérdezte William-től Liam. - A másik cég, akitől vettünk repülőjegyet, visszamondta a foglalást, és úgy döntöttem, mivel úgyis itt vagyunk, egy másik cégtől veszünk repjegyet. És a lányoknak is kell, ha két hét múlva ők is jönni akarnak velünk Európába. Ha az első cég nem mondta volna le az utat, akkor nem is tudom, hogyan tartottak volna velünk - magyarázta William. Egy pillanatra úgy láttam, hogy aggódóan megcsillant a szeme, de engem nem hatott meg, nem érdekelt, hogy ő éppen az apám. A cég irodájában egy húsz év körüli lány fogadott minket a pultnál. Egyszerre kiszúrtam, hogy ő egy rajongó. Az izgalomtól kicsit remegett is a hangja. Biztos voltam benne, hogy szeretne egy képet csinálni a fiúkkal, de nem meri őket megkérdezni. Az együttes eközben össze-össze nevetett apró hülyeségeken. Mosolyogva odamentem Harry-hez. - Figyelj csak, az a lány a pultnál a rajongótok - suttogtam a fülébe. - Ezt miből gondolod? - kérdezte érdeklődve. - Nézz csak rá! Lehet, hogy neked nem tűnik fel - néztem rá összehúzott szemekkel. - Tényleg nem tűnt fel. De mit csináljak? - kérdezte. - Felajánlhatnád, hogy fotózkodtok vele. De tudod mit? Előtte megkérdezem őt - fordultam meg, és William-hez mentem, aki a pultnál intézte a repülőjegy foglaláshoz szükséges papírokat. A lány éppen a számítógépen pötyögött, mikor odaértem. - Szia, én Olívia vagyok - mutatkoztam be. - Szia, én pedig Amber - mondta. - Úgy látom, hogy szereted a One Direction-t - mosolyogtam rá. - Ennyire látszik? - pirult el. - Szeretnél egy képet velük? - kérdeztem kedvesen. - Komolyan lehetne...? - nyílt tágra Amber szeme. - Persze - mosolyogtam továbbra is. - Ha szeretnéd, akkor szólok nekik - ajánlottam fel. - Az nagyon jó lenne. Köszönöm - válaszolt a fekete hajú lány hálásan. Odamentem Harry-ékhez és elmeséltem a bandának a beszélgetést Amberrel. - Hát akkor gyerünk! - mondta Liam, és Amber-höz lépett. - Úgy hallottam, hogy valaki szeretne egy képet velünk - vigyorgott rá a megszeppent lányra. - Jól hallottad, és remélem nem bántalak meg, de nekem Zayn a kedvencem - magyarázta az izgatottságtól kicsit remegő hangon. Liam csalódott arcot vágott, ezalatt pedig a lány kilépett a pult mögül, és a leoltott fiú elé lépett. - Csak hülyülök! - nevetett fel. - Mindegyikőtöket imádom - ugrott váratlanul Amber Liam nyakába. A fiú eléggé meglepődött, majd hirtelen megcsókolta a rajta csimpaszkodó lányt. - Mindig is szerettem volna egy rajongóval csókolózni - vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban, de én észre vettem, hogy egy cetlit csúsztatott az idegen lány nadrágzsebébe valószínűleg a telefonszámával. A csók után Amber arca paradicsom színt öltött, de a lány arcán egy levakarhatatlan vigyor jelent meg. A fekete hajú lány végül az egész One Direction-t végigölelte. Engem kértek meg, hogy csináljak róluk egy képet a lány telefonjával. A fotó elkészítése után visszaadtam a telefont a tulajdonosának. - Köszönök mindent komolyan - nézett a szemembe hálásan. - Igazán nincs mit! Örülök, hogy fel tudtuk dobni egy kicsit a napodat - válaszoltam a hálálkodására. William ezután el is készült a kitöltendő papírokkal, és már csak nekünk kellett aláírnunk. Mikor ez is megvolt, elbúcsúztunk Amber-től. - Majd hívj fel! - tátogta neki Liam. - És nagyon jól csókolsz - kacsintott mellé. Ezt az aranyos gesztust csak én láttam. Még egyszer rámosolyogtam az izgatott lányra, majd kileptünk az ajtón.