Karjaidban

35. rész

Annáék tánca teljesen lefoglalt. Egy kezet éreztem vállalom, miközben Harry ölében ültem. - Felkérhetem egy táncra? - kérdezte Zayn Harry-től. A göndör ugyancsak bólintott. Louis és Anna aranyos tánca után én és Zayn táncolunk, ez is nagyon jó volt. A pakisztáni is megpörgetett rendesen. A szám végén megölelt és megköszönte, hogy táncoltam vele is. Le sem ültem, mikor Liam kérte, hogy táncoljak vele. Persze neki sem mondhattam nemet. Liam nem pörgetett meg annyira, de vele is egy élmény volt a tánc. Arcra puszival köszönte meg. - Olivia! Lenne kedved...? - kérdezte Louis a szám végén. Igen kitaláltad neki sem mondtam nemet. A kis kékszemű egész végig a szemembe nézett, akárcsak Niall. Nagyon boldogan táncoltam mindenkivel. Louis is öleléssel hálálta meg ezt. Most már csak Harry-vel nem táncoltam. Pont leültem, mikor Harry nyújtotta kezét felém. - Kiskirálylány! Felkérhetem egy táncra? - kérdezte édesen, amire úgyszintén nem mondtam nemet. A zöldszemű kezét a derekamra tette, a másik kezével megfogta a kezem. Másik kezem pedig Harry vállára szegődött. Ő irányított, néhol megpördített, majd újra magához húzott.

(Harry szemszöge)
Olívia elragadó volt, egész végig őt néztem, az aranyos mosolya, a lépése, az érintése... Az hogy még nem fáradt el és nem mondott nemet nekem sem. Amikor rám nézett, mélyen szemembe bámult, és az a mosoly, amilyen szerethetően nézett, soha nem felejtem el. Amikor megpördítettem és vissza lépett hozzám, akkor is gyönyörű mégis rejtélyes lány arca volt előttem. A szemei csillogása a kis lámpa fény alatt. Leírhatatlan... Hihetetlenül hálás vagyok, és büszke, hogy ő a barátnőm.

(Olívia szemszöge)
A tánc végén fejemet Harry vállába hajtottam és így lépkedtünk még párat, majd megálltunk. Átölelt és puszit nyomott hajamba. - Köszönöm! - morogta, erre én mégjobban hozzá bújtam és szorosabban öleltem. Miután eltávolodtunk, mindenkinek megköszöntem a táncot. És most ültem le a fiúk közé. - És most mit csináljunk? Még több mint két óránk van, míg odaérünk! - mondta Liam, mostmár vidáman.A táncban kissé kifáradtunk, és a nyári meleg miatt teljesen le is izzadtunk. Mindenki egyetértett az ötletemmel, hogy zuhanyozzunk le. Egy óra múlva már csak Harry és én nem voltunk fürdeni, Zayn pedig éppen akkor végzett. Csak egy rövidnadrágot viselt, úgy ült le hozzánk az étkezőbe. - Megyek én először - pattantam fel Harry ölelő karjai közül. Nagyon jól esett, hogy így vigyáz rám, de nagyon melegem volt már a mellkasán fekve. - Én is megyek - kiáltotta a göndör hajú fiú, és felállt ő is a kanapéról. A többiek sokkolódva néztek ránk, ekkor esett le, hogy ők nem tudnak se arról, mikor Harry-vel meztelenül fürödtünk, se arról, amikor rajta volt nadrág a közös fürdés közben. A nadrágom esetre visszatérve picit, fogalmam sincs, hogy miért viselte, de nagyon reméltem, hogy nem azért, mert így tudja csak visszafogni magát, nehogy elhamarkodjon valamit...
- Mi van?! - üvöltött fel Niall. - Mondjátok, hogy csak rosszul hallottam valamit! Vagy ugye csak vicc volt! Ugye ti még nem... - teljesen zavarba jött a szőke fiú, csak hebegett-habogott. Elképedve pillantottam vöröslő arcára. Túlzásba viszi az aggódást. Nem is kicsit. - Miért nem a szobában csináljátok az ágyon? Nem lenne kényelmesebb? - kérdezte komoly arccal Liam. - Legalább védekeztek? - érdeklődött kedvesen Zayn is. Szólásra nyitottam a számat, hogy elmagyarázzák nekik, hogy mi még nem feküdtünk le, de megint közbeszólt valaki. - Úton van már esetleg a kis Harry? Vagy kis Olívia? - pislogott ránk aranyosan Louis. - Remélem nektek nem most lesz gyereketek Annával. Egy becsúszott gyerek nem kéne a turnéra szerintem - forgattam meg a szememet, már nehezen tudtam higgadt maradni a sok perverz beszólás miatt. - Ugye nem igaz hogy lesz babátok - akadt fenn az unokatesóm Louis szavain. - Argh! Hadd mondjam már végig! - kiáltottam idegesen. - Megnyugtatok minden kedves aggódó embert, hogy egyenlőre biztosan nem várok gyereket - mondtam szarkasztikus hangsúllyal. - Honnan vagy ebben olyan biztos? - vonta fel Niall a szemöldökét. Már kezdett lenyugodni. Ezt nagyon ciki lesz bevallani? Vajon Harry-t szét fogják szedni, mert mi még nem voltunk "úgy" együtt? Lefagytam, de mellettem Harry megszólalt...- Semmi olyan nem történt még Niall, ami miatt azon kéne idegeskedned, hogy mikor lesz a keresztelő - szólalt meg Harry nyugodtan, majd odasétált mellém és megfogta a kezemet és vigyorogva rám pillantott. Niall elképedt arcát látva nekem is kedvem támadt mosolyogni. A többiek mind leesett állal néztek minket. Senki se bírt megszólalni. Louis-nak szinte az volt az első miután megismerte Annát, hogy ágyba vigye őt, és csak ezután jöttek később össze. Lehet, hogy ha nem rólam lenne szó, Harry is előbb teperte volna le a lányt, minthogy járjanak. Szerencsére Harry abszolút megértő ezzel kapcsolatban, és úgy érzem, hogy nagyon szeretem őt. Soha nem volt olyan ember az életemben, aki fontosabb lett volna nála. - Azta! - suttogott egyszercsak Zayn. - Mi az? - néztem rá kérdőn. - Ti nem nyúltatok egymáshoz még... - kezdte a mondandóját. - Most már igazán be lehetne fejezni a magánéletünk tárgyalását! - forgattam meg a szemeimet idegesen. Sejtettem, hogy a fiúknál nem annyira tabutéma a szex, de nem voltam kíváncsi ezekre a beszélgetésekre. Főleg úgy, hogy rólam volt szó. - Igazad van, menjünk fürdeni végre! - nevetett Harry. - Nem. Én megyek fürdeni, te meg majd utánam mész.- jelentettem ki idegesítő vigyorral. - Oké, két perc múlva utánad megyek. És akkor senki nem sejt majd semmit. - vihogott fennhangon. - Hülye! Úgy értettem, hogy egyedül zuhanyzok! - mondtam egy nagy sóhajjal, majd kikerültem a fiút, a szobába siettem tiszta ruháért, és a fürdőszobába vonultam. A biztonság kedvéért magamra kulcsoltam az ajtót. Nem azért, mert tartottam Harry-től, vagy ellenemre volt a közös fürdés, egyszerűen csak akartam néhány nyugodt percet, amit egyedül tölthetek a gondolataimba merülve. Harry végül nem próbálkozott bejutni a fürdőbe, ameddig ki nem jöttem onnan. Miután ő is végzett, nemsokára meg is érkeztünk a következő helyszínre a tengerparthoz. Az erős napfénytől hunyorogva léptünk ki a lakókocsiból. Hiába volt már délután, még mindig nagyon meleg volt az idő. - Mikor lesz a koncert? Vagy mi egyáltalán a program? - kérdeztem a mellettem álló Liam-et. A fiú már épp válaszolni akart, mikor William is megérkezett hozzánk. - Srácok! Sátrazni fogunk! - kiáltotta. - Sátrazni? És mégis hol? - kérdezte Zayn értetlenül, mert sehol se láttunk sátrazáshoz alkalmas helyet. - Tényleg! Miért nem jó nekünk a lakókocsiban? - kérdezte Niall is. William éppen meg akart szólalni, de Liam is elmondta a véleményét. - Hülyeség az egész. - Én biztos, hogy nem megyek! - mondta Louis, és durcásan összefonta maga előtt a kezeit. - Hagyjátok már William-nek, hogy elmondja mi ez az egész! - emeltem fel a hangom. Apám hálásan nézett rám. - Ha ennyire nem szeretnétek, akkor nem kell sátoroznunk, viszont a közeli kempingben faházakat kéne akkor kibérelni. A kemping tulajdonosa azt mondta, hogy ha reklámozzátok kicsit ezt a helyet, akkor akár ingyen tölthetjük el ezt a két estét itt - fújtatta William kissé gondterhelten. - Ne már! - forgatta a szemét Harry. Annával kérdőn néztünk össze. Ki ne akarna legalább egy estére sátorban aludni? Hát már ki is derült: a One Direction. Pedig Anna szerint is, és szerintem is jó buli lett volna. - Akkor faházakat fogunk bérelni? - kérdeztem apámtól. - Ezek szerint igen. Viszont remélem, hogy a fiúk hajlandóak lesznek kicsit promózni ezt a helyet - vakarta meg a tarkóját William. - Figyelmeztessem őket? - kérdeztem segítőkészen. - Az nagyon jó lenne! Köszönöm Olívia! - válaszolt az apám, és szorosan a karjaiba zárt. - Most hova kéne mennünk egyáltalán? - szólalt meg Louis unott arccal. - Gyertek utánam! - vezényelt a menedzser, majd elindult a kemping felé, mi pedig követtük őt. Most nem Harry mellett mentem, hanem Annával beszélgettünk mindenféle lányos dologról, például arról, hogy a borotválás után kipattogzott bőr ellen mit lehet tenni...
A kemping tömve volt. Szó szerint. Annyi hely is alig volt, hogy a lakóautók, sátrak között eljussunk a faházakig. Reméltük, hogy nem kell idegenekkel osztoznunk rajta. Természetesen külön faházakban szállásolták el a fiúkat és a lányokat, ezért szét kellett válnia a csapatunknak. William azt az instrukciót adta, hogy keressünk egy olyan faházat, amiben mindketten elférünk, ne foglalkozzunk azzal, ha valakik már vannak ott. Mindegyik házikóba benéztünk a legtöbb foglalt volt, de amikor az utolsó előttibe nyitottunk be, megláttuk, hogy még három ágy szabad.