Karjaidban

16. rész

Anna? - kérdezte Lou. - Fürdik, de megvárhatnád! - adtam egy tippet. - Ha végzett küldd át hozzánk, majd jön valaki, aki helyettesíti... - ördögien mosolygott. - Mire célzol ezzel?! - szóltam utánna, de nem jött válasz. Nemsokára végzett is Anna én pedig egyből közöltem vele Louis hírét. A barátnőm átment én pedig indultam fürdeni. Nem zártam be az ajtót kulcsra, mert gondoltam nem jön be senki... Már a kádban áztattam magam, mikor bejött valaki, azt hittem Anna, mert láttam a pólóját a radiátoron. Hát nem Anna jött be, hanem Harry. Aki egy szó nélkül csak ott állt az ajtóban. - Harry! Menj ki! - kiálltottam fel mikor megláttam. A habot, ami a kádban volt, megpróbáltam úgy igazítani, hogy eltakarjon, de nem jártam túl sok sikerrel. - Nyitva volt az ajtó, azt hittem, hogy engem vársz - felelte komolyan, de biztos vagyok benne, hogy jól szórakozott. - Harry, menj ki, most - vettem könyörgőre a figurát. - Megyek már! - válaszolt kicsit csalódottan, bámult még egy darabig, majd kiment. Miután végeztem a fürdéssel, a fürdőből kilépve Harry-t láttam, ahogy a franciaágy szélén ül néhány ruhadarabbal a kezében. - Mik vannak a kezedben? - kérdeztem gyanakodva. - Az egyik pólóm és egy boxerem. De ha szeretnéd, a te levetett ruháidat is szívesen a kezemben tartanám - vigyorgott rám perverzül. - Csak szeretnéd - vágtam vissza. - Biztos vagyok benne, hogy te is - kacsintott, majd bevonult a fürdőszobába és magára csukta az ajtót. Hátradőltem az ágyon, és ostobán vigyorogva bámultam a plafont. A gondolataim ezerfelé kalandoztak. Mit keres a szobánkban Harry? És miért ezt a fürdőszobát használja? Annával és Louis-val vajon mi a helyzet? Úgy éreztem, mindjárt felrobban a fejem a sok gondolattól, ezért megpróbáltam kiüríteni az agyamat és lazítani. Pár pillanattal később már aludtam is...Arra ébredtem meg, hogy valaki felém hajolt. Éreztem az arcomon a lehelletét. Amikor kinyitottam a szememimet, egy smaragd zöld szempárral találtam magamat szembe. Szerintem mondanom sem kell, hogy Harry volt az. Mellettem feküdt a bal oldalamon, és jobb kezére könyökölve nézett engem. - Te mit csinálsz itt? - ültem fel hirtelen, és kicsit meg is ijedtem. Ő huncutul elmosolyodott. - Kijöttem a fürdőszobából, és akkor már aludtál. Szerinted hogy hagyhattalak volna itt? - kérdezte. Én egyszerre elpirultam. - Anna hol van? - érdeklődtem barátnőm után. - Louis és az én szobámban van Lou-val - vonta meg a vállát. - És te pedig... - gondolkoztam. - Én pedig átjöttem hozzád. Hoztam is neked valamit - válaszolt és a háta mögül elővett egy tábla csokit. - Életmentő vagy, köszönöm - fogadtam el tőle egy mosollyal. Nem is tudom hogyan bírtam volna ki a menstruációs időszakomat csoki nélkül. Boldogan karoltam át a nyakát, amire ő nem volt felkészülve, ezért a hátára dőlt, én meg ráestem. Rajta feküdve kapkodtam a levegőt, mire a göndör felnevetett. - Bocsi, ezt nem így terveztem - szálltam le róla gyorsan, és az ágy szélére ültem. - Én viszont igen - vigyorgott, majd visszarántott a mellkasára. Ez a mozdulat nem sikerült túl jól, vagy lehet, hogy az volt a gond, hogy túlságosan az ágy szélén feküdt, valamilyen szerencsétlenség folytán a földre gurultunk az egyik takarót magunkkal rántva alaposan összegabalyodtunk (a takaróval is). Most én kerültem alulra, Harry pedig fölém hajolva karjain támaszkodott, hogy ne nyomjon össze, ajkai lassan közeledtek az enyémekhez. Éreztem a lehelletét a számon, a szemeimet le is hunytam, ekkor viszont hirtelen benyitott valaki a pillanatot megtörve. - Azt hiszem rosszkor jöttem - szólalt meg Anna az ajtóban állva. Harry csókja emiatt elmaradt, de a fiú a fülembe súgta: - Legközelebb folytatjuk. Ezután lekászálódott rólam, és kiment a szobából. Csalódottan néztem utána. - Legalább volt rajtatok ruha - jegyezte meg barátnőm.- De légyszi mondd el, mi történt - nyaggatott Anna. - Semmi. Neked köszönhetően semmi - dünnyögtem sokadjára. - De ha nem nyitsz be, akkor valószínűleg csókolóztunk volna. - Hogy kerültetek a földre? - kíváncsiskodott tovább. - Már elmondtam egyszer-készter - mosolyogtam fáradtan. Harry éjfél körül ment el, most már fél kettőt mutatott az óra. - Mesélj te is, mi történt veletek? Azt hittem, hogy ott fogsz aludni - tereltem el kissé a témát. - Louis-val filmet néztünk. Váratlanul öhm... Megcsókolt! - pirult el Anna. Én meg csak bámultam őt. Kissé csalódott voltam, hogy nekem ez nem jött össze. - Álmos vagyok. - ásított, majd lehunyta szemeit. Én a plafont bámultam és gondolataimban merengtem, majd magamra rántottam a takarómat, amit elkezdtem szorongatni. Elővettem a csokit, amit Harry-től kaptam és nyammogni kezdtem. Nem hagyott aludni a hasam fájdalma miatt... Ezért bementem a fürdőbe, ahol arcomat megmostam, majd a tükörbe pillantottam. A csokival a kezemben felkaptam egy pulcsit és kimentem a szálloda előtti lépcsőre, ahol leültem és tanulmányozni kezdtem a csillagokat. Már majdnem aludtam az égbolt alatt, mikor egy kéz támogatta meg vállam. - Szia! - köszönt udvariasan a hang mögöttem, majd mellém ült. - Szia Liam! Megijesztettél, de semmi gond. Hogy hogy nem alszol? - kérdeztem. - Rosszul esett benyitni Louis-ékra... - mondta bűnbánóan. - Mondd, mit láttál? - kérdeztem kissé idegesen. - Lou-n és Annán, nem volt ruha... - nyögte ki, majd fejét a vállamra tette. - Te jó ég! Ezt nem is mondta a barátnőm. - háborodtam föl, majd megkínáltam csokimból a fiút. Beszélgettünk még jó darabig... Már nem emlékszem, hogy mikor mentünk fel, de én utána már nem aludtam el. Csak csalódottan néztem barátnőmet, ahogy szuszog az ágyban. Hirtelen kellemetlen gondolatok foglaltak helyet fejemben. Mi van ha ez egy fogadás, hogy ki szedi fel előbb... Vagy hogy csak erre kell...Amikor Anna felébredt, én úgy tettem, mintha aludnék. Barátnőm felöltözött, majd kiment a szobából, valószínűleg a reggelizni indult. Én is hamarosan feltápászkodtam az ágyból, és elkezdtem felöltözni. Éppen a farmernadrágot gomboltam be magamon, és egy szál melltartóban ácsorogtam a szobában pólót keresve, amikor Harold rontott rám. Reflexből egyszerre felé fordultam elfeledkezve róla, hogy felül csak melltartót viselek. - Ejha! - szólt Harry elismerően, végignézve rajtam. - Te olyan jól tudsz időzíteni! - háborodtam fel teljesen, és a fiú mellkasát kezdtem ütögetni. A göndör csak nevetve kihátrált a szobából a folyosóra. - Szerintem öltözz fel, bár én egész nap nézegetnélek így, más nem díjazná - kacsintott rám. Elképedve néztem rá, nem is tudatosult bennem, hogy éppen egy hotel folyosóján állok melltartóban. - Tudom, megyek már - válaszoltam neki lecsillapodva. - Tudod már, hogy mit veszel fel? - kérdezte váratlanul. Nemmel feleltem. - Akkor tessék - dobott felém egy pólót. Nem is vettem észre, hogy a kezében tartotta. Elkaptam, majd bevonultam a szobába. A fekete pólónak Harry illata volt. Boldogan bújtam bele, de combközépig ért nekem. Ezen nem csodálkoztam, mert a fiú minimum tíz-tizenöt centivel magasabb volt nálam. Gondolkoztam rajta, hogy betűrjem-e, de végül így hagytam, majd lementem az étkezőbe.