Karjaidban

26. rész

Papír ügyek után, becuccoltunk a szállodába, majd egy délutáni kávézás mellett döntöttünk a hotelben. Ugyancsak Harry és Niall közé ültem, míg Anna Lou mellett foglalt helyet. Mindenki kávét ivott kivéve Louis-t ő teát kért. - Olívia! Kérsz még valamit? - kedveskedett apa. - Nem! - válaszoltam. - És milyen a turné? - kérdezősködött tovább. Jó választ adtam. - Mi a baj? - kérdezte William. Számat húztam, majd fejemet lehajtottam. - Olívia?! Mi nem tetszik? - kérdezte idegesen. - Nem is tudom, ki akar nekem jót, vagy épp rosszat! Egyébként meg semmi bajom sincs! - álltam fel az asztaltól, majd a szobánk felé indultam. Mindenki ledöbbenve nézett utánam. - Várj meg! - kiáltott utánam apa. - Maradj! Ne gyere utánam! - szóltam vissza. A szobánkba érve az ágyra akartam ülni, de valaki megragadta a karom. - Olívia kérlek! Ne hara... - nem fejezte be a mondatot, mire én reflexből és mérgesen oda csaptam, ami arcon találta édesapámat. Megszeppenve, de félelem mentesen próbáltam nézni őt. Megragadta vállaimat, és rázni kezdett. - Minden jót megadok neked, te pedig... - lökött el magától, majd a földre estem, mire ő kiviharzott a szobából. Számat harapdálva, könnyemet visszafojtva, ültem a földön és merengtem a semmibe... Kis elmélkedés után összekapartam magam a földről, szememet megdörzsöltem, majd átmentem Harry-ék szobájába. Ott befeküdtem a göndör ágyába. Nyakig magamra rántottam a takarót és mély gondolkodásba merültem... Valaki befeküdt mellém, gondoltam, hogy Harry de nem, mert Niall volt az. - Mi történt? - kérdezte a szőkeség. Amire fejemet kezdtem rázni. Magához ölelt és nyugtatni kezdett. - Harry? - kérdeztem. - Lent van még. - adott választ Niall. - Nem értem, hogy miért kedveltek? Hisztis és sírós... - kezdtem kiönteni a lelkem, de Niall félbe szakított. - Hagyd ezt abba! Ez nem te vagy! Így szeretünk! Most meg gyere és elmegyünk kajálni, mert rohadt éhes vagyok! - mondta mosolyogva. - Ketten? - kérdeztem vissza. Bólogatott Niall, majd megfogta a kezem és vezetni kezdett... - Várj átöltözök! - szólaltam meg, majd szobánkba indultam. - Siess! Itt leszek az ajtó előtt. - mondta Niall. Magamra zártam az ajtót és kontyba kötöttem hajam, egy kék haspólót, és egy fekete kantáros nadrágot vettem fel tornacipővel. - Mehetünk! - léptem ki a szobából és szóltam a szőkének. Végig nézett rajtam, és megdobott egy elismerő tekintettel. A többekhez lementünk Niall pénztárcájáért. Meg sem álltam a többieknél, egyenesen az ajtó felé mentem. Niall jött utánam. - Hamburgert? Vagy mit szeretnél enni? - kérdezte sétálás közben. - Hamburger. - válaszoltam unokatesómnak. Nem messze a hoteltől. Beültünk egy gyorskajáldába, ahol hamar ki is szolgáltak minket. Niall-t néztem, hogy milyen édesen eszik. - Egyél! - szólalt meg, majd én is elkezdtem enni. Amit nem ettem meg, azt elcsomagolták. Niall pedig fizetett. Vissza felé azon gondolkodtam, hogy hogy kerüljem el apámat. - Vissza menjünk kávézni a többiekhez vagy mást szeretnél csinálni? - törte meg a csendet Niall. - Én nem megyek be, inkább sétálnék. - motyogtam vissza. - Jól van! - majd a szálloda előtt elváltak útjainak. Sétálás egész jól esett így egyedül. Útközben megettem a maradék hamburgert,azon gondolkodtam, mikor menjek vissza. Csak nem két óra sétálás után, sötétedéskor vissza indultam, majd egy hídon megálltam és néztem a naplementét. A szállodához érve leültem egy padra. Nem volt kedvem bemenni. Egyszercsak Harry jött ki hozzám. - Hát te? - kérdezte komolyan. Nem néztem a szemébe, csak összekuporodtam a padon és az eget bámultam. - Gyere be kérlek! - amire megfogta kezem, majd húzni kezdett. Befele menet megkérdezte, hogy nem nézünk-e filmet. - Oké! - beleegyezésem után a szobába mentünk. Ott volt mindeki, apám is. Sarkon fordultam az ajtóban, mondván, hogy nem megyek be. Harry próbált meggyőzni, ami végül sikerült is. Az ágyra huppant és az ölébe kapott, átkarolt védelmezően. Apámmal szemeztünk egy darabig, majd a fiú ölében elaludtam.

Később...
Szememet nem nyitottam ki, csak hallottam, hogy William veszekedik Niall-lal...
Éreztem, hogy Harry a nyakamba szuszog, gondoltam alszik. - Hol voltatok? - kérdezte apám idegesen. - Kajálni vittem el. - válaszolta Niall. Szememet sunyin kinyitottam, láttam, hogy apám kezét emeli Niall-re. - Meg ne próbáld! - szólaltam meg halkan, mire apa rám nézett és leeresztette kezét, majd kisuhant a szobából. Niall pedig oda ült mellénk, és megköszönte. - Hagyd már! Meg ne merjen ütni! - mondtam unokatesómnak. Meg akartam ölelni Niall-t, de Harry rajtam aludt. Mosolyogtunk egy jót és Niall mellénk ült, nekidőlt Harry vállának. Így aludtunk egy ágyon hárman. Másik ágyon Anna és Louis. Pótágyon Zayn és Liam fetrengett. Reggel arra keltem, hogy Harry-n fekszem, az én hasamon pedig Niall fekszik. Édesen aludt mindenki. Egyszercsak Louis kiáltott fel. - Jó reggelt! Mondanom se kell. Niall felugrott Harry pördült egyet és már a földön is voltam. Nevettem a földön, de nem is azon, hogy leestem, hanem Harry és Niall arcán. Louis-ék is nevettek velem együtt. Feltápászkodtam és visszaültem az ágyra. - Ne haragudj! Bocsi! - sajnálkozott Niall és Harry. Térdre álltam az ágyon Niall háton csapott nevetve. - Niall! Te majom! - kiáltottam el magam esés közben. Harry-re zuhantam, így már mindenki nevetett...
Kora reggel gyorsan összecsomagoltunk, és visszavittük a cuccainkat a város szélén várakozó lakókocsiba. A fiúk azt mondták, hogy William jobban szeret szállodákban aludni, mint a saját lakókocsijában, ezért szokott kivenni szobákat a bandának is. Apám állítása szerint jobb őket szemmel tartani. Egy közeli benzinkúton vettünk szendvicseket mindenkinek (Niall-nek kettőt is), miközben elfogyasztottuk őket, a belvárosba indultunk el gyalog. Útközben Harry végig fogta a kezemet, és ez biztonságot adott. Körülbelül húsz percnyi séta után érkeztünk meg egy parkba. Játszótér is volt ott. - Srácok, most van másfél órás szabadprogramotok, addig azt csináltok amit csak akartok. Pontban fél tizenkettőkor itt találkozunk - mondta William. A fiúk azonnal megrohamozták a játszóteret, ami tízéves gyerekek számára volt fenntartva. Csak Harry maradt mellettem, Anna is követte a fiúkat. - Mit szeretnél csinálni? - kérdezte.
- Nekem mindegy - vontam meg a vállaimat. - Mit szólnál hozzá, ha elmennénk vásárolni? - kérdezte. Ezzel a kérdéssel sikerült teljesen ledöbbentenie. - Jó, menjünk - vigyorogtam boldogan. Harry egy olyan ruhaboltba irányított, ahol egyéb kiegészítők is voltak. - Válogass, amit csak szeretnél - mondta a fiú. - Bármit? - kérdeztem kétkedve. - Úgy értem, hogy nézz körül, és egyvalamit megveszek - nevetett fel. - Jó, de miért? - értetlenkedtem. - Mit miért? - Miért vagy velem ilyen kedves, és... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Harry váratlanul a számra tapasztotta ajkait ezzel elnémítva engem. Miután ajkaink elváltak egymástól, a fiú a szemembe nézett. - Lehet, hogy még korai, de úgy érzem, fel kell tennem ezt a kérdést: Olívia, leszel a barátnőm? - kérdezte komolyan. Annyira meglepődtem, hogy nem is bírtam megszólalni. Harry láthatóan nagyon zavarban volt. Mintha megbánta volna a kérdést a némaságom miatt. Hirtelen a nyakába ugrottam, és most én csókoltam meg őt. - Igen - suttogtam a szájába. A ruhaboltból végül vásárlás nélkül jöttünk ki. - Szerintem már most menjünk vissza a parkba - javasoltam. - Jó ötlet, bár lehet, hogy a többieket kitiltották onnan - röhögött fel. Amikor visszaértünk a parkba, azonnal a játszótérhez siettünk, már távolról kiszúrtuk a fiúkat és Annát a csúszdánál. - Itt meg mi történt? - érdeklődtem kissé gyanakodva. - Niall le akart csúszni ezen a csúszdán - válaszolt Liam. A csúszda henger alakú és kanyargós volt, teljesen zárt. - És most hol van? - faggatóztam. - Beleszorult... - sóhajtott fáradtan Anna. Ekkor én is meghallottam az unokatestvérem tompa hangját, ami a csúszdából jött. - Egyszer hagyunk titeket magatokra, és máris katasztrófa lesz a vége - forgattam a szememet. - Bassza meg! Hogyan szedjük ki onnan? Olívia, neked olyan jó ötleted vannak - hisztizett Zayn. - Mióta van benn? - minden részlet érdekelt. - Körülbelül akkor akart lecsúszni, mikor ti elmentetek, tehát már szűk egy órája - válaszolt készségesen Louis. Harry-re néztem, de ő használhatatlan volt, szó szerint sírt a nevetéstől. Úgy látszik ezt is nekem kell megoldanom...