Karjaidban

40. rész

- Jesszus, Harry! Koncerted van! Menj vissza - suttogtam neki kicsit idegesen, miután elszakadtak édes ajkaitól. - Nyugalom, megoldják nélkülem is - vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban. - Fontosabb volt a koncertnél az, hogy elmondjam a barátnőmnek, hogy ez nagyon... Hogy is mondjam... - húzta megint perverz vigyorra a száját. - Jó, értem a lényeget - forgattam meg nevetve a szemeimet. - Szóval. Ez nekem nagyon imponáló volt, nagyon bejött - kacsintott. - A lényeget, Harry, megy a koncert! - érintettem meg lágyan, figyelmeztetésképpen a karját. - Ja, igen. Ezt mások előtt ne csináld! - nézett rám komolyan. - Mi? Miért ne? - kérdeztem értetlenül. Harry nagyot sóhajtott. - Mert még a végén minden hímnemű egyed rád nyomul, ha ilyeneket csinálsz. De te hozzám tartozol, nem hozzájuk! Nekem bármikor adhatsz ilyen privát kis műsorokat kettesben. Hangsúlyozom, kettesben - kezdett hisztizni a fiú. - Olyan aranyos vagy, mikor féltékenykedsz! - nevettem el magam hangosan. Mielőtt Harry tiltakozhatott volna, érzelmesen megöleltem őt, majd visszaküldtem a színpadra, és egy levakarhatatlan vigyorral a fejemben fordultam vissza a többiekhez. - Na, ez szép teljesítmény - fonta kárba a kezeit Gabrielle dühösen. - Neked kuss, bevert orrú - szólt oda neki Lou, ezzel csendre intve őt. Mindenkiből egyszerre kitört a röhögés. - Köszönöm Louis - néztem a fiúra. - Gab, te meg ne akarj nagyobb balhét, mert nem csak az orrod, hanem az egész arcberendezésed változni fog általam - oltottam le a lányt, mire még jobban kezdett nevetni a társaság.
A koncert után, ami szokás szerint fantasztikusan sikerült, William meghívott minket ebédelni. Nem étterembe mentünk, hanem a strandbüfé "roppant egészséges", zsírban és olajban úszó ételei közül választottunk. Másfél óra múlva mindenki befejezte az étkezést. Apám, és mindenki más is íogy gondolkodott, hogy használjuk ki a helyzetet, és ússzunk egy kicsit a hűvös vízben. Kerestünk egy csendesebb, napos helyet, ahová lecuccoltunk, majd elmentünk bikinibe, és fürdőruhába átöltözni. - Már jöhetsz vízbe ugye? - kérdezte Harry kedvesen. - Igen - mosolyogtam rá. Ekkor hirtelen felkapott, és elkezdett velem a víz felé rohanni. Hiába csapkolódtam, és sikoltoztam, Harry nem állt meg. Végigfutott velem a stégen, végig a karjaiban tartva. A stég szélén megállt, engem pedig a víz fölé tartott. - Harry Edward Styles! Ha bele mersz dobni, ... - kezdtem méltatlaknodni, de eszembe jutott, hogy Harry-től függök. Szó szerint. - Akkor mi lesz? - vonta fel a szemöldökét egy borzasztóan aranyos mosollyal. Nem válaszoltam neki, mire megvonta a vállát. - Nekem így is jó! - mondta, és a nyakamba puszilt, majd olyan váratlanul, hogy reagálni sem volt időm, beleugrott velem a vízbe. Zuhanás közben szerencsére be tudtam fogni az orromat, igy mikor a hűvös vízbe csapódtunk nem ment teli vízzel. Harry már nem járt ilyen jól, mert a kezeivel engem tartott, így ő prüszkölve bukkant fel a víz alól. Nevetve pillantottam rá, és még a lélegzetem is elakadt a látványától. Hajából csepegett a víz, a vízből kilátszódó, szexin kidolgozott és tetovált felsőtestén a napfényben megcsillant egy-egy vízcsepp, smaragd zöld szeme csak úgy ragyogott, vizes haja még jobban kiemelte arca szépségét és tökéletességét, csókolni való rózsaszínes ajkai a hűvös, sós víz miatt a szokottnál jobban vöröslöttek. Olyan csodálatosan nézett ki, hogy nem bírtam betelni a látvánnyal. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen szerencsés is vagyok én vele. Vonzott és a fiú, nemcsak a kinézetével, hanem a kisugárzásával, személyiségével. - Mi az? Mit nézel rajtam ennyire? Csak nem egy pattanás? - kérdezte Harry, ezzel tökéletesen elrontva ezt a varázslatos pillanatot. Azonnal elkaptam róla a tekintetemet. - Harry, ne aggódj, nem. - forgattam meg a szememet kissé bosszúsan. A fiúnak ekkor egyből leesett, hogy miért bámultam. - Hát akkor? - kérdezte perverzül vigyorogva. - Semmi... - hajtottam le a fejemet elvörösödve. - Nekem nem úgy tűnik! - vigyorgott továbbra is, tekintetét még most sem vette le rólam. - Ahjj! - káltottam fel idegesen, mert azzal, hogy folyamatosan engem nézett hosszú ideig, eléggé felhúzott, és a part felé kezdtem úszni. A hátam mögött Harry nevetését hallottam. Végül én is elmosolyodtam. Ez tényleg elég nevetséges volt. - Olivia! Ne menj még ki légyszives! - szólalt meg a fiú, mosolyogva. - Miért ne? - kérdeztem fordulás közben. - Ha idejössz elmondom... - ínycselkedett Harry. Visszaúsztam a fiúhoz, aki mosolyogva várt. Tüsszentett egyet, mert még mindig volt víz az orrában. Mikor elvette a kezét orra elől és vett egy nagy levegőt, tátva maradt a szám... igen szó szerint. A fiú elmosolyodott és közelebb jött hozzám, majd felém hajolt. Két kezét állkapocs csontomra tette, majd lehunyta smaragdzöld szemeit és ajka vészesen közelített enyémhez... Nem álltam ellen a csábításnak.
Ekkor meleg eső kezdett zuhogni, a napfény a távolban szivárványt világított meg.
Nem akartam elszakadni a fiú puha, forró ajkától. - Szeretlek! - súgta számba, de nem maradt abba a dolog, hisz egyik keze derekamra vándorolt. Én nyakánál átkaroltam a fiút és felugrottam az ölébe. Lábamat derekán átfontam így tartva magam. A combjaimat fogta, így tartva az ölében. - Én is! - súgtam vissza neki. - Mindig is akartam esőben csókolózni! - mondta Harry, eltávolodott és nyomott még egy puszit a nyakamra. - Egyébként gyönyörű vagy ebben a bikiniben! Hordhatnád többet! Még a szobában is... - mondta elbűvölő mosolyával a fiú. - Majd meglátom, mit tehetek ez ügyben! - viccelődtem. - Komolyan! - nézett szemembe kígyóbűvölően. Ezt a mondatot követően a többiek is jöttek a vízbe. Köztük Gab is... Zayn és Gigi a stég végén üldögéltek kézenfogva, beszélgettek. Anna és Louis játszadoztak a vízben vagyis fröcskölték egymásra a vizet, majd egy aranyos csók is követte a mókájukat. Liam egyedül úszkált, de nem sokáig hisz Gab is a vízben volt, kíváncsian néztem volna mi lesz, ha vészhelyzet lett volna persze mentem segítettem volna a fiút. De nem! Niall rohant vízipisztollyal a kezében, majd ugrott egy bombát a vízbe a partról. Tudom, hogy ha Niall elhatároz valamit, akármi legyen az, azt biztosan megcsinálja... Vagy így vagy úgy! Mindenkit szétlőtt a vízipisztollyal, még Gabrielle-t is, pedig ő csak palizni jött be a vízbe. De unokatesóm megoldotta Liam helyzetét, mert a lány dühbe gurult és egyből a partra úszott. Niall úszott oda hozzánk... - Pedig csak hülyültem, de eléggé szétfolyt a sminke, meg a haja is vizes lett. Bár ez nem meglepő, ha fürdessz! - súgta nekünk nevetve Niall. - Milyen igazad van! - mondta Harry, majd felnevetettem. Még mindig barátom karjaiban voltam, mikor Niall súgott valamit Harry-nek. Összenevettek és Niall kérte, hogy üljek át az ő karjaiba. Ijedten pillantottam barátomra, majd Niall-ra. Harry biztatóan biccentett felém, és átszálltam. Kivitt a partra az ölében, majd kézen fogott és húzott maga után. A homokban futottunk és még mindig zuhogott az eső, viharnak nyoma sem volt. Miközben futottam a fiú után ő hátra pillantott. Csakugyan vizes hajjal és tündöklő kék szemeivel elvarázsolt... - Siessünk! Már várnak! - mondta a fiú és futott tovább velem. - Hova is megyünk? - kérdeztem, és úgy tűnt választ nem kapok. Ekkor kezdett lassítani a fiú és megálltunk egy fagyis előtt. - Nézd! - mutatott rá a tiramisus fagyira. - Ezért hoztál ide? - kérdeztem. - Aha! - mondta sajnálkozva. - Ez a kedvencem! - mosolyogtam a fiúra. - Tudom! Kérsz akkor? - mosolygott vissza. - Igen! - bújtam oda hozzá. Vett nekem egyet, és ő nem kért meglepő módon. - Gyere gyorsan! - ragadta meg megint a kezem és rohantunk vissza. A parthoz érve lassítottunk. Ugyancsak ölébe kapott és vitt. - Niall! Nehéz vagyok, tegyél le! - mondtam a fiúnak, kezemben a fagyival. - Dehogy vagy az! - nevetett szemembe és belenyalt a tiramisus fagyimba, amiért nem haragudtam meg.
Nemsokára már ott is voltunk a többieknél, amikor Niall letett és futott is vissza a vízbe. Leültem a homokba és nyaltam az ajándék fagyim. Néztem a többiek mókázását és csupa öröm töltött el. Ott bolondoztak Zayn-ék körül. Ekkor jutott eszembe Gab, aki minden jó elrontója... Megjelent újra és csatlakozott Gigi-ékhez. "Emlegetett szamár!" - Elkezdtem nevetni, mikor odaült hozzájuk. Hirtelen csend lett, csak az eső pottogása hallatszott. - Olivia! - tátogott nekem Harry. Nyammogtam a fagyit és nevetgéltem magamban. - Na majd adok én neked! - tátogta tovább. - Oh! Tényleg? Büntess meg! - magyaráztam vissza neki hang nélkül, mire ő megindult felém. Gyorsan letöröltem magamról a homokot és futni kezdtem a fagyival.