Karjaidban

8. rész

A telefonom hirtelen megrezdült a nadrágzsebemben. Teljesen el is feledkeztem róla az izgalmak közepette. Óvatosan megpróbáltam előszedni a zsebemből. A banda éppen az étkezőben ette az étteremből elvitelre kért ételt. Nagyon reméltem hogy nem vették észre minket, amikor elrohantunk, nem úgy mint a benzinkúton. Sikerült megszereznem a telefonom, és érdeklődve pillantottam rá. Egy e-mail érkezett az egyetemtől. Megböktem a mellettem fekvő Annát. Ő is éppen az e-mailt olvasta. A lényeg az volt, hogy idén már nem lesz tanítás, a hátramaradt vizsgákat pedig elhalasztják majd. - Arról szó sem esik, hogy az igazgatóval mi történt - húzta el barátnőm a száját. - Engem annyira nem izgat - válaszoltam. - Jó lenne tudni, hogy mégis mit követett el, ami miatt kirúgták - erősködött Anna. - Igazad lehet... - válaszolok neki. Ekkor valaki nagy lendülettel benyitott a szobába. - Hová tehettem... - dünnyögött halkan, és a szobában lévő harmadik ágyhoz viharzott, és körülötte kezdett matatni. Levegőt is alig mertünk venni, főleg akkor, amikor a fiú benézett az ágya alá. Az ő ágya pont mellettünk helyezkedett el. Amikor a földön hasalt, megállapítottam, hogy ő Zayn. A hajáról ismertem fel. Pár pillanat ideges keresés után egy mű galambot szedett elő az ágya alól. - Itt is vagy Kevin - mormogta maga elé. Zayn már majdnem kiment a szobából a Kevinnek nevezett mű galambbal a kezében, amikor a sok stressztől a kezem annyira elzsibbadt, hogy nem bírtam tartani tovább a telefont. Próbáltam halkan leereszteni a földre, de még így is eléggé hallatszott. - A francba! - sziszegtem a fogaim között. Anna rémült szemekkel nézett rám. - Fiúk! Gyertek csak ide egy pillanatra! - kiáltott Zayn a hang hallatára. - Keviiiin! Hát nálad volt? - rontott be a szobába Louis mérgesen. - Igen, nálam, de most nem ez a lényeg, hanem... - mondta Zayn. - De hát mégis miért... - kezdte volna Louis, de Liam belefojtotta a szót. - Nyugi, ezt majd később megbeszélitek, de Zayn azt mondta, hogy fontos a dolog. - Mizu srácok? - sétált be Niall is. Harry is megjelent. - Niall, tényleg van valami az ágyad alatt. Megnéznéd? - vágott bele a pakisztáni. - Öhm persze - lepődött meg a szőke. Lehasalt, és belenézett sötétbarna szemeimbe. A meglepettségtől ledermedt. - Szerintem gyertek ki onnan - szólt pár pillanat múlva halk hangon. A fiúk érdeklődve nézték barátjukat, aki felállt, hogy ki tudjunk jönni az ágy alól. Kelletlenül előbújtunk, és fejünket lehajtva szembeálltunk a bandával. Az arcukról először meglepettséget, majd semmit sem tudtunk leolvasni. - Most mit csináljunk veletek? Először is: mit kerestek itt és hogy jutottatok be? Mióta vagytok az ágyam alatt? - akadt ki kissé Niall. - Nyugi haver! Gyertek lányok, meséljetek nekünk egy kicsit! - szólt Harry, és egy nyugtató mosolyt villantott ránk. A vállamra tette a kezét, és a konyha felé irányított.