Karjaidban

22. rész

Hanyatt vágtam magam az ágyon, majd mélyen a gondolataimba merültem...

(Anna szemszöge)
- Harry?! - kérdeztem félénken a magas fiút.
-Igen? - fordult felém. - Mi van köztetek Olíviával? - kíváncsiskodtam, de ő csak vállat vont és mosolygott. - Közted és Louis között? - kérdezett váratlanul. Elpirultam, amivel mindent elárultam asszem... A szobánkba mentem és bedőltem Olívia mellé az ágyba.

(Olívia szemszöge)
Anna dőlt be mellém az ágyba. - Mi van közted és Harry között? - érdeklődött. - Uhh! Hát... - nem tudtam mit mondani. - Értem! - közölte, majd sóhajtott. Hogy felvidítsam Annát ráugrottam és lehömbölödtünk az ágyról. Szó szerint földön fetrengtünk a nevetéstől. Louis nyitott be. - Hát ti? - nézett meglepődött arccal, amin mi csak nevettünk. Végül ledobta magát mellénk. - Hogy történt ez? - tette fel a kérdést Louis. Elmeséltem és így már hárman nevettünk. Jól esett látni, ahogy nevetnek Annáék. Felvakartuk magunkat a földről, majd az étkező felé indultunk. Ahova belépve Niall kíváncsiskodó, Harry féltő arccal nézett minket. Liam és Zayn is jöttek. - Kajálunk? - kérdezte Zayn. Amire mindenki bólogatott. Liam szólt William-nak, hogy éhesek vagyunk. - Csak fél óra múlva tudunk megállni egy gyorskajáldánál. - válaszolt apa. - Nézünk filmet vagy kártya? - vetettem fel pár ötletet. - Film! - vágta rá Zayn. - Nézzünk Horror filmet! - könyörgött Niall. Nagy nehezen beleegyeztünk. Zayn Harry bal oldalán, göndör jobb oldalán pedig én, tőlem jobbra Niall mellette Anna, Louis és Liam ült. Elkezdtük nézni a filmet, amibe az elején nagyon belemerültem... Én nem szoktam nagyon horrort nézni, ilyenre csak ritkán szánom rá magam. Nem azért, mert félek, nem vagyok az a parázós típus, csak egyszerűen nem érdekel ez a műfaj. Anna viszont kicsit félős, szerintem nem véletlenül ült Louis mellé. Barátnőm az ijesztő részeknél mindig a fiú vállába fúrta az arcát, vagy a vállára hajtotta a fejét. Ezt nem tudtam nem észrevenni. Örülök, amikor boldog, de még mindig vannak fenntartásaim Lou-val kapcsolatban. A fiúk teljesen beleélték magukat a filmbe, ők eléggé élvezték. Én is igyekeztem így tenni, és a film elején még sikerült is, de a közepén kezdett számomra érdektelen lenni. Unott arccal néztem a sokadjára elsütött jumpscare-eket, amiken a félősebbek meg is ijedtek. Harry kíváncsian nézett rám. - Nem félsz? - suttogta a fülembe halkan. Végigpuszilgatta a nyakam egészen a fülem tövéről a vállamig. Puha, forró ajkai érintésétől melegség öntött el. - Nem igazán - vallottam be neki, majd a vállára döntöttem a fejemet. - Kár - suttogott továbbra is. - Miért is? - kérdeztem érdeklődve. - Mert úgy nagyobb lenne az esélye, hogy hozzám bújsz - vigyorodott el. - Milyen szeretethiányos vagy! - emeltem fel a fejem mosolyogva. - Most kinevetsz? - biggyesztette le a száját. - Dehogyis! - védekeztem egyszerre a vádja ellen. - Hát jó - vont vállat, majd kissé elhúzódott tőlem. Most megsértettem őt? Úgy érzem most magam, mintha nem egy huszonéves felnőtt férfi ülne mellettem, hanem egy hisztis, szeretethiányos kamasz. Hirtelen kinyújtottam a karjaimat, annyira közel ültem a fiúhoz, amennyire csak tudtam, majd átkaroltam a nyakát, és egész mellkasommal rádőltem a jobb karjára. - Tudtam, hogy át fogsz ölelni - vigyorgott rám magabiztosan. Milyen naiv vagyok, hogy ezt bevettem! Durcásan lekászálódtam róla, és összefontam magam előtt a kezeimet. - Naa, ne haragudj! - ölelt át aranyosan Harry. Nem bírtam rá haragudni, és visszaöleltem őt. Ekkor vettem észre, hogy a többiek már régóta nem a filmet figyelik.
-Jó a műsor! - röhögött fel Liam és Zayn. Niall erre mindkettőjüket tarkón csapta. - Az unokahúgommal nincs perverzkedés! - figyelmeztette őket. Harry érdeklődve nézett rá. - Ez rám is vonatkozik? - vonta fel édesen az egyik szemöldökét. - Mindenkire! - akadt ki Niall. Louis is vigyorgott már, Annával az ölében. Vicces volt látni kiakadni az unokatestvéremet, és ezzel a többiek is így voltak. Harry ölelésében én is rámosolyogtam, és egyre közelebb ültem a fiúhoz. Néhány pillanat múlva az ölében kötöttem ki. Harry aranyosan belepuszilt a hajamba, mire én teljesen elvörösödtem. - Na, szép! Miről beszélek én...? - sóhajtott lemondóan a szőke fiú. Visszafojtott nevetéssel bámult rá mindenki. Harry hirtelen az államnál fogva felemelte a fejemet, közelebb hajolt hozzám, majd váratlanul ajkait az ajkaimra tapasztotta. Niall kissé lesápadva nézett minket, a többiek pedig a helyzetet, és unokatesóm lesápadt arcát látva nem bírták tovább visszatartani a kikívánkozó nevetést, őrült röhögésben törtek ki. Niall fejét lehajtva felállt és szobája felé indult. - Had menjek utánna! - mondtam a göndörnek, már fél lábbal kint voltam az öléből, kezemnél fogva magára rántott. - Styles! - kiabáltam el magam. Szorosan magához ölelt. - Nem mész sehova! - szuszogta nyakamba. - Niall kaja! - kiálltottam el magam, Harry pedig befogta a szám. - Ne kiabálj a fülembe! - mindenki elmosolyodott. Niall pedig jött vissza. Szerencsémre pont William nyitott be, hogy megérkeztünk a gyorskajáldába. - Ki mit kér? - kérdezte apa. - Én hamburgert! - válaszoltam, amivel mindenki egyetértett. - Akkor hét sima hamburger? - kérdezett vissza. - Igen! - válaszolt Zayn. Míg apa kaját hozta Niall is visszajött és leült közénk. Elkezdtem csapkolódni Harry ölében, de nem engedett el, amin mindenki nevetett. - Harry Edward Styles! Ha nem engedsz el megjárod! - fenyegetőztem nevetve. - Ó, valóban? - vigyorgott rám perverzül. - Érdekelnének a részletek, hogy mit tervezel - suttogta, háttal a kanapéra döntött, rám feküdt, csak a kezével tartotta magát, és olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem az arcomon a lehelletét. - Ne gondolj semmi olyanra! - figyelmeztettem mosolyogva. - Ezzel arra célzol, hogy ha most szenvedélyesen megcsókolnálak, az neked semmit nem jelentene? Nem hiszem, látom, hogy odáig vagy értem - mondta magabiztosan. Miért kell ennyire önteltnek lennie? Ezzel kicsit sikerült felbosszantania. - Szállj le rólam! - kiáltottam, és kezeimet a póló alatt is érezhetően kidolgozott mellkasára tettem, és elkezdtem letolni őt magamról. Persze nem hagyta magát, ahelyett, hogy lemászott volna rólam, a kulcscsontomba fúrta a fejét, és beleszuszogott a nyakamba. - Harry, ez csikiz - visongattam, miközben alatta ficánkoltam. - Nem válaszoltál a kérdésemre! És ne mozogj már! - nézett le érdekesen dudorodó nadrágjára. Úristen! Azonnal el kell tűnnöm alóla, mielőtt valami olyan történik, amit megbánhatok... Még többet fészkalódtam Harry alatt. - Légy szíves, ne kínozz már! - nyöszörögte a fülembe fájdalmas arccal. Lehet, hogy jobb lenne tényleg nem mozogni. - Jó, bocsi - sütöttem le a szemeimet. - Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre - szuszogott egyre szaporább lélegzettel továbbra is a nyakamba. Kínosan pillantottam körbe. A többiek mind minket néztek. Árgus szemekkel lesték a válaszom. Nem eshetek egyszerre valaki karjai közé, akinek úgy tűnik, tetszem! Én nem tennék ilyet! De mégis, neki olyan nehéz ellenállni. És ha közben van valakije...? Harry valószínűleg úgy érezte, hiába vár a válaszra, ezért a tettek mezejére lépett. Először gyengéden csókolt, én most először viszonoztam ezt, majd egyre szenvedélyesebb, érzelmesebb lett a csók. Hosszú percek után váltak el ajkaink egymástól. - Szóval... Ez nem jelentett neked semmit? Kétszer csókoltál vissza, mikor el akartam húzódni - kezdte Harry. - Khm... Nekem... Én öhm... - nem tudtam értelmes választ kinyögni. Teljesen zavarba jöttem a többiek tekintetétől.