Karjaidban

12. rész

Jó sokáig folytathattam magamra a vizet, de nagyon jól esett, hogy egyedül voltam a gondolataimmal. Hirtelen egy kopogást hallottam a fürdőszoba ajtón. Azonnal elzártan a csapot és magamra tekertem a törölközőt. - Öhm ki az? - kiáltottam bizonytalanul az ajtó túloldalán állónak. - Én vagyok. Remélem nem ijedtél meg - hallatszott Niall hangja. - Csak szólni szerettem volna, hogy már több mint fél órája zuhanyzol, és... - Juj, bocsi, azonnal megyek, csak felöltözök - szóltam bűnbánóan. - Az se baj ha nem - szólalt meg Harry is. Az ajtón beszűrődő hangokból ítélve a két fiú elkezdte ütögetni egymást. Amikor két perc múlva kinyitottam az ajtót, úgy álltak ott, minta semmi sem történt volna. - Mit szeretnétek? - kérdeztem kissé ijedten, hiszen két fiú állt bele az arcomba, miután kimentem. - Fürödni! - mondta Niall vigyorogva. - De veled! - szólalt meg Harry. Harryre néztem mérgesen és kifutottam közöttük. - De én már fürödtem. - morogtam magam mögé. - Hát Harry ez szép volt... - közölte vele Niall. - Nem hiszem el, miért vagyok ilyen, mikor eltervezek valamit és mindig ez a vége... - sóhajtozott Harry. - Szerintem ülj le vele beszélgetni! - mondta Niall, amivel meglepte Harryt. - Neked nem... Öhm... - motyogta Harry. - Nem! Nekem olyan érzésem van amikor közel vagyok hozzá, mint ha a kishúgom lenne... - Áhh! Értem. Ez fura, mert szerintem ti nem is hasonlítotok egymásra. - Szerinted senkisem hasonlít senkire... Már nem azért. - oktatta ki a szőkeség. Én eközben Annának meséltem a sztorit, mikor Louis lépett be az ajtón és mellénk huppant le...- Liam és Zayn vacsorát szereznek - szólt Louis. - Ti mit kértek? - Nekem mindegy - feleltem. - Lepjenek meg. - Nekem is mindegy, olyat kérek mint Olívia - válaszolt barátnőm. A kék szemű srác kiment a szobából, hogy szóljon Liam-nak a vacsoránkról. Ahogy kilépett az ajtón, Anna visszasüppedt a válás miatti bánatába. Pár pillanat múlva Lou visszajött, de éppen csak belépett, megcsörrent a telefonja. Amint ránézett a kijelzőre elmosolyodott, és az étkező felé vette az irányt. Még elcsíptük az első mondatát: - Szia Eleanor, örülök, hogy hívtál, szerelmem! Anna arcán egy keserű mosoly jelent meg. - Látod? Mondtam hogy nem lesz ebből semmi - motyogta csalódottan. Én csak támogatóan átöleltem, de magamban reménykedtem, hogy göndör hajú "lovagomnak" nincs senkije. Niall a másik szobában volt, Harry pedig fürdött. Én már kezdtem éhes lenni, és reméltem, hogy Liam és Zayn sietni fognak. Hirtelen kiabálást hallottunk az étkező irányából. Anna letörölte a könnycseppjeit, és csodálkozva pattant fel az ágyról. Az étkező felé mentünk, megnézni a zaj forrását, de már csak azt láttuk, hogy Louis kiviharzik a lakókocsiból. Döbbenten néztünk utána. Az ablakból csak annyit láttunk, hogy földhöz vágta a telefonját, ami apró darabokra robbant a földre érve. A fiún látszott, hogy nagyon ideges. Ahelyett, hogy visszajött volna az autóba, a város felé indult. Fogalmunk sem volt, hogy mi történt, nekem csak sejtésem volt róla, de nem akartam elszólni magamat róla. Zayn és Liam néhány perccel később megérkezett az étellel. - Louis hol van? - kérdezte félénken Anna. - Találkoztunk vele. Nincs jó állapotban, kell neki egy kis idő amíg lenyugszik - felelte Zayn. - Ma nem valószínű, hogy látjátok - tette hozzá Liam. Barátnőm lehajtotta a fejét, és próbált közömbös maradni.- Minden rendben? - kérdezte Zayn Annát. - Persze! Nincs semmi baj. - közölte Anna kissé piros szemekkel. - Nem úgy tűnik. - jegyezte meg Liam. Barátnőm hozzám bújt és pityeregni kezdett, mikor Harry is megérkezett. Kivette Zayn kezéből az ételt, amit nekünk hoztak, majd oda tette az ágyunkra. - Gyertek menjünk! Hagyjuk őket picit. - mondta Harry, miközben szemezett velem én meg rá mosolyogtam, amit viszonozott. Anna csak piszkálgatta az ételt, ezért nekem sem volt kedvem enni. Egyszercsak a barátnőm kérdezte, hogy nem megyünk - e Louis után, amin elgondolkodtam, de végül beleegyeztem. Magunkra kaptunk egy - egy kabátot, majd a fiúk tudta nélkül elindultunk.- Merre mehetett? - gondolkodott Anna hangosan. - Fogalmam sincs - feleltem. - Talán megnézhetnénk a Gracelle étteremben - javasoltam. Az ötlettől vezérelve futásnak eredtünk az éjszakai csillagok fénye alatt. Fél tizenegy körül járhatott az idő, amikor végre odaértünk. Berontottunk az ajtón és Louist keresve körbenéztünk. Nem volt sehol. Csalódottan elindultunk visszafelé. Az idő már eléggé lehűlt, és ötletünk sem volt, hogy merre keressük Louis-t. A lakókocsitól csak pár száz méterre voltunk, amikor nyöszörgést hallottunk az egyik árokból. Először azt, hittem, hogy csak képzelődtem, de Anna megkérdezte, hogy én is hallottam-e. Bólintottam. Odaóvakodtunk az árok szélére. Egy ember feküdt ott. - Mi van, ha Lou az? - kérdezte barátnőm. - Meg kéne néznünk - feleltem. Leguggoltunk az ismeretlen mellé, de amikor meg akartuk nézni az arcát, hirtelen egy hangot hallottunk magunk mögött.- Mit csináltok itt az éjszaka közepén egy árokban lányok? - kérdezte a részeges hang. Megpördültem a tengelyen körül, és a szemem sarkából láttam, hogy Anna is így tett. - Louis??! - kiáltott fel barátnőm. A fiú csak nevetgélni kezdett. Tisztán látszott, és hallatszott a hangján is, hogy totál részeg. De akkor ki volt az az ember az árokban, aki mellett guggoltunk??! Anna ezzel abszolút nem törődött, a kék szemű srác mellé állt a járdára. Én gyorsan tárcsáztam a mentőket, mert itthagyni nem akartam ezt az idegen férfit. Viszont mielőtt kiértek volna a mentők, elhagytuk a helyszínt, és Lou-t két oldalról támogatva visszakísértük a lakókocsiba. Szerencsére nem ellenkezett, és nem is szólalt meg. Áradt belőle az alkoholszag. Anna nagyot sóhajtva nézett a fiú beesett, sápadt arcára. - Ezt hogy mondjuk el a többieknek? - kérdeztem Annát. Barátnőm fejét lehajtva könnyekkel ajándékozta meg a járdát, én próbáltam erős lenni, és nem sírni. Közben az eső is rákezdett. Nagyot sóhajtottam, mire Lou megszólalt. - Nem... Én nem hisz... hiszem el, hogy mindig velem történik i..ilyen! - morgolódott a kis kék szemű, majd ellökött magától. Megbotlottam, és a vizes járdára estem. Louis Annával ment tovább, de Anna figyelembe vett, leültette a fiút egy padra, majd felsegített. - Nincs semmi bajod? - kérdezte aggódva a barátnőm. - Megvagyok! - mondta mérgesen, közben szemem könnybe lábadt. Ödödik keréknek, feleslegesnek éreztem magamat. Ezután csak mögöttük mentem, csupa sárosan és vizesen. - Fiúk! - kiáltottam el magam a lakókocsi előtt. - Úristen! Mi a fene történt itt?! - futott ki elsőnek Harry, majd a többiek is. Barátnőm igyekezett nekik betámogatni az ittas fiút, majd bement velük. Én pedig kint maradtam a szakadó esőben.

Bocsánat a sok kimaradásért, ezután igyekszek minden nap hozni részt.