Korbácsra nevelve - második kötet

Flashback: Korvin

2001. április 14., szombat

– Dimitri!

Korvin finoman megrázta a békésen szuszogó, hasán fekvő férfi vállát. Az megmoccant, fejét lustán másik oldalára tette, nem ébredt fel. A takaró kissé lejjebb csúszott, láthatóvá téve a pizsama gallérja alól előbukkanó vaskos, piros csíkokat, amik felszaladtak egészen a nyakig.

– Dimitri! Ébredj fel!

Semmi reakció. Leguggolt az ágy elé, az arcához nyúlt, és végigsimított a folt környékén, hátha attól felébred. Dimitri egyik szeme nehézkesen résnyire nyitódott.

– Fiatalúr, ma szombat van – csukta be azonnal a szemét, amint látta, hogy csak Korvin az. – Ma nincsen úszás, kérem, hagyjon aludni.

– Ne haragudj, de... azt hiszem, bepisiltem.

A szolga szeme erre kipattant. Fájdalmas nyögések között feltápászkodott, és végigmérte a ágyneműhuzatot félénken szorongató, elfeküdt hajú kiskamaszt. Szeme megakadt a rózsaszínű pólón. Elvigyorodott.

– Nagyon szép póló, fiatalúr!

– Kicsi rám az összes pizsamám – bújt el szégyenlősen Korvin a csomóba gyűrt lepedő mögött, amit két kézre markolt –, és ha már Gellértnek nem kell, gondoltam, hordom én.

– Na meg gondolom a színe is megkapó – vigyorodott el az még jobban. Korvin arca erre válaszul teljesen elbújt a textil pajzs mögött.

Dimitri hangos nyögések kíséretében kikászálódott az ágyból. A gombócba gyűrt lepedőt átvette Korvintól, és fáradt léptekkel megindult a mosókonyha felé, hogy bedobhassa a mosógépbe. Mielőtt még berakta volna, megnézte, hogy van-e még valami más is benne. A pizsamanadrágon lévő folt láttán homloka mély barázdákat szántott, ahogyan közelebbről is megvizsgálta.

– Kérlek, ne mondd el apának! Gellért hónapokig fog csúfolni, hogy bepisiltem!

– Fiatalúr – Dimitri kedvesen megsimogatta Korvin buksiját, ujjaival próbált valamiféle rendet teremteni a szanaszét álló, kócos fekete tincsek között. – Semmi baj nincsen, ez nem bepisilés.

– Akkor mi ez? Ugye nem vagyok beteg?

– Nem, dehogyis. Az éjszakai magömlés teljesen természetes dolog. Akkor lenne baj, ha nem történne meg.

– Éjszakai magömlés? – kerekedett el Korvin szeme. Mielőtt még Dimitri elkezdthette volna magyarázni, hogy ez mi fán terem, türelmetlenül félbeszakította: – Hagyd, majd elolvasok róla mindent! Inkább húzz fel tiszta ágyneműt, vissza akarok feküdni!

– Akkor megtenné, hogy kivesz egy lepedőt a szekrényből? Addig én elindítom a mosást.

– Oké!

Korvin átment abba a pincehelyiségbe, ahol többek között a tisztára mosott, és ropogósra vasalt lepedők, ágyneműhuzatok sorakoztak az egyik szekrényben. Kiválasztott egyet. A folyosóra kiérve ott találta Dimitrit, aki kezeit hátra téve állt a lépcsőnél.

– Melyik kezemben van, fiatalúr?

– Jujj, egy megelpi! – sikkantott fel izgatottan Korvin. – Jobb kéz?

– Nem talált.

– Akkor a bal?

Dimitri egy széles mosoly kíséretében előhúzott háta mögül egy barna plüssmacit. Korvin egy apró örömkiáltás kíséretében szorosan átölelte a férfit, mit sem törődve az ágyneművel, ami a hideg csempére esett.