The silence wolf *Vkook*

*16.rész*

Jungkook szemszöge:
Idegesen fújtam ki levegőmet, majd a mellettem lévő, omega felé fordultam, aki csak kíváncsi fürkészte a nagy fákat.

- TaeTae. Figyelj rám egy kicsit. - fordítottam magam felé buksiját, mire nagy szemekkel nézett rám.

Annyira imádom ezt a nézést. Ahogy kékes szemeivel, figyeli az én sötét íriszeimet, valami varázslatos. Ilyenkor mindig végig fut rajtam, egy bizsergő érzés.. Egy jó, bizsergő érzés.

- Kérlek, legyél mindig a közelemben, és ha valamelyik barom hozzád ér, csak nyüszíts, rendben? - simítottam selymesen puha arcára, és kérdésemre persze egy halvány bólintással válaszolt.
- Köszönöm! - mosolyogtam, majd egy cuppanós puszit nyomtam kívánatos ajkaira, mire vörös fejjel fordult el.

Édes.. Csak ezt lehet rá mondani.

M

int mindig, most is a megszokott emberek vártak minket. Ez alatt: Namjoon-t, Hobi-t, Mark-ot, Yoongi-t, és Vernon-t értem. Nem mondom, hogy a legrosszabb emberek vannak itt, de azt se, hogy a legjobbak. Ahogy Namjoon-t, és Hobi-t, na meg Vernon-t ismerem, ők biztosan normálisak lesznek, viszont Mark, és Yoongi, hát kettőjük miatt, picit aggódok.

- Nocsak! Jeon Jungkook, és egy gyönyörűség. - nyalt végig ajkain Mark, amint végig nézett Taehyung-on. A szőkeség félve, és zavartan bújt hozzám, mire rá morogtam barátomra. Erről beszéltem.
- Jó, jó! Értettem a célzást! - forgatta meg szemeit, majd hátat fordított nekünk.

Mark, egy igáz furcsa ember. Nem nagyon érdekli, semmi. Csak megy a saját feje után, és azt hiszi övé minden. Ezért is féltem Taehyungot, főleg tőle. Nem egy alkalommal volt már, hogy egy megjelölt omegát is lefektetett. Durva, hogy még él.

- Jungkook! Taehyung! Ti? Te? - hadarta a legidősebb, mire egyből tudtam, hogy én itt biza le leszek szídva.
- Jungkook! Te hülye vagy? - csapott tarkómra, és a fájdalom miatt, halkan felszisszentem. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz, de még is meglepett.

- Hé! - kaptam fájó részemhez. Tudom, hogy simán visszaüthetnék, és elhordhatnám mindennek, hisz alfa jelölt vagyok, és bekéne hódolniuk, de.. Namjoon más! Ő, szó szerint a második apám. Nagyon sokat köszönhetek neki, így nem igazán merek vele kekeckedni.

- Te normális vagy? Ide elhozol egy omegát? Komolyan? - akadt ki, mire nagyot sóhajtottam, majd vállát átkarolva paskoltam meg mellkasát.

- Nyugodj meg Hyung! Mindent elmagyarázok, csak had mutassam be Tae-t. Oké? - néztem rá halvány mosollyal, és meg se várva válaszát, fogtam szépségem kezére, majd az ismeretlen farkasok elé húztam.
- Srácok! Ő itt Taehyung! Egy omega, és az enyém, szóval nincs tipi-tapi! - néztem végig a baráti körön, bár az utolsó mondatot inkább csak Mark-nak üzentem.

- Tae, ő itt Yoongi, egy béta, és tudni kell róla, hogy makacs, és köcsög. - mutattam a menta hajúra, aki csak biccentett egyet köszönés képpen.

Na, igen. Tőle se vártam sokat. Yoongi is kb. olyan mint Mark. Na jó, egy fokkal jobb nála, hisz ő tiszteletben tartja az omegákat, és mindenki mást. Csak annyi a probléma vele, hogy iszonyatosan makacs. Amit ő eltervez, az biztos, hogy úgy is fog megvalósulni. Vagy ha nem, na akkor lesz igazán káosz.

- Mellette pedig, ő Vernon. Egy igazán jómódú, és normális alfa, nem úgy mint egyesek. - pillantottam rá, újfent barna hajú, izmos barátomra, aki erre csak nagyot sóhajtott.
- Van egy gyönyörű párja, és nagyjából ennyi. - mutattam be mosolyogva.