The silence wolf *Vkook*

*2.23*

Írói szemszög:
Miután megtörtént Jungkook észheztérítése, s kiakadása a fiúk tehetetlenül álltak az ajtóban. Nem tudták mit tegyenek, hiszen az alfa nagyon idegesnek látszott, így nem mertek utána menni. Egy embert kivéve, aki Taehyung volt. Ő igen is utána akart szaladni, hogy megtudja nyugtatni, és beszélgetni tudjon vele, azonban Jimin megállította. Nem szerette volna, ha baja esik legjobb barátjának, így azt az ötletet dobta fel, hogy menjenek haza. Jungkook-nak idő kell, ahogy nekik is, hiszen túl sok minden történt az nap. Tae ebbe persze nem akart belemenni, hiszen minden áron az alfával akart lenni, de egy idő után belátta, hogy igaza van az omega fiúnak. Kell idő mindenkinek a gondolkodásra, ezért búslakodva, de hazamentek.

Otthon össze is ült a kiscsapat. Viszont most többen voltak, mint általában szoktak. Jimin, Doyoon, Jin és Namjoon mellett még Hoseok és Yoongi is ott volt. Na meg egy nem várt személy, Jackson.
Egyikőjük se gondolta volna, hogy egyszer az ősellenségük velük egy nappaliban fog ücsörögni. Főleg nem Taehyung. Mikor útközben kiderült, hogy Jimin vele randizgat, teljesen kiakadt az omega. Csalódott is kicsit legjobb barátjában, hiszen pont azt fogta ki aki szörnyen bánt vele, és ezt persze Chim is tudta nagyon jól. Nem is értette, hogy tudott megbízni benne. Igaz, elnegedte őt, és most is segített nekik, hiszen ha ő nem lenne, akkor Jungkook még mindig Mina szavainak hinne. De ez még nem ok arra, hogy megbízzon benne bárki is.

- Sajnálom srácok.. - motyogta Jimin, alfája kezét szorongatva.
- De azért nem szóltam, mert tudtam hogy mérgesek lesztek.. És féltem. - hajtotta le fejét bűnbánóan.

- Mérgesek is vagyunk, nagyon! - szólalt fel Jin idegesen, de aztán egy nagy levegőt vett, majd arca átváltott kedvesbe.
- De.. Segített nekünk, szóval mondjuk azt, hogy meg van bocsájtva. - mosolygott rá Chim-re az idősebb, Taehyung azonban fintorogva forgatta meg szemeit.

Jin mindig mindenkiben csak a jót látta, ami idegesítette Tae-t. Nem kellene, se Jimin-nek, se Jackson-nak megbocsájtani. Mind a ketten olyat tettek, ami számára undorító volt. Nem is értette Jin, hogy tudja ezt megbocsájtani. De se baj, Taehyung biztos volt abban, hogy a többiek majd jól kiosztják őket. Viszont most nem így történt.

- Tényleg fura, és kellemetlen ez az egész helyzet, de ahogy Jin is mondta.. Segített. Elég nagy dologban, szóval fogjuk rá, hogy nincs harag. - mondta Namjoon átölelve szerelmét, mire a többiek is bólogatni és helyeselni kezdtek.

Taehyung-nak az álla, a padlóig ért. Nem akarta elhinni amit mondanak. Főleg nem Namjoon-tól. Ő az egész társaságban a legokosabb, leginteligensebb ember, erre ilyen könnyen szemet hunyt Jackson-nak. Ezt nem nézte volna ki belőle. De a többiekből sem. Azt hitte, majd az ő pártját fogják fogni, és elküdik mind a kettőt jó messzi éghajlatra, de ez közel sem volt a valósághoz.
Az omega nagyon kiakadt, és ideges lett. Szeme már majdnem vérben folyt. Még talán soha nem volt ilyen állapotban, mint akkor. De túlságosan felemésztette a düh, a csalódottság, és a szomorúság. Így nem hagyhatta szó nélkül ezt az egészet.

- Ez most komoly? - állt fel hirtelen Tae, mire mindenki rá szegezte szemeit.
- Komolyan megbocsájtotok nekik? - kérdezte kiakadva. Nem szólt senki semmit. Csak lesütött szemekkel nézegettek össze-vissza, amitől a fiú még mérgesebb lett.
- Hát nem emlékeztek mit tett? Fenyegetőzött háboruval! Elvitt engem, megerőszakolt, munkára kényszerített. Összeállt Mina-val! Nem is egyszer! Ti meg ezek után még nyaljátok a seggét? Komolyan? - kelt ki magából könnyeivel együtt.

- Tae.. Figyelj.. - szólalt meg Jimin, ő is fel kelve, azonban barátja közbe vágott.

- Te meg se merj szólalni! - kiáltott rá elcsukló hanggal, mire Chim meghökkenve pillantott rá.
- Elárultál minket, és hazudtál. Hazudtál a családodnak, hazudtál nekem.. Pedig én még falaztam is neked. Mindig azon voltam, hogy találjak egy jó kifogást, amit Jin hyung-ék elhisznek, hogy te tudj találkozni, ezzel. - mutatott fintorogva Jackson-ra.
- Ez számomra undorító, és megbocsájtathatatlan. - szipogta, letörölve könnyeit, majd a többiekre nézett.
- Nem is értem ti ezt, hogyan tudjátok elnézni.. Tudom, hogy segített, de ez még nem elég ahoz, hogy bízzak benne. Szóval bolondok vagytok, amiért elenézitek nekik. - motyogta csalódottan, végül fogva magát kiindult a házból.