The silence wolf *Vkook*

*4.rész*

Miket beszélek?!

Nem szabad hozzá vonzódnom Ő egy alfa, méghozzá Jeon, és írtó szexi, és jóképű. Míg én egy omega vagyok, akinek még falkája sincsen, és olyan bűn ronda, és elcseszett, hogy az már undorító.

- Nem szabad Taehyung! Amúgy is.. Biztos van már valakije. - motyogtam magamba, és el is húzodtam tőle, amire egy kérdő tekintetet kaptam.

- Bocsánat. Talán nyomulós voltam?! - kérdezte aggódva, mire szívem keservesen dobbant egyet, de még így se válaszoltam neki. Csak négykézláb vissza másztam az én kis védő szekciómba, a takaróba.

Láttam, hogy ez nem tetszett neki, és elgondolkozott, de nem akartam magamat "felizgatni". Igaz, kicsit üresnek éreztem magam, hogy nem volt két erős kéz, aki körül zárhatott volna.. De miket is beszélek? Taehyung verd ki a fejedből!

Jungkook szemszöge:
Olyan jó a karjaimba tartani. Esküszöm megnyugtat a fiú jelenléte. Ha lehetne, folyton folyvást a kezeim között tartanám, és kényeztetném, na meg persze megvedéném. Egy ilyen törékeny, és védtelen testet nem lehet csak úgy magára hagyni. Kell mellé valaki, és ez a valaki én leszek. Késztetést érzek arra, hogy megvédjem és hogy vele legyek. Mindegy egyes percben a közelébe akarok lenni, és hozzá érni. Akarom ezt az omegát. Mindennél jobban akarom. Tudom, hogy még nem ismerem igazán, de megfogott benne valami. A külsején kívül persze, hisz egy fél isten veszett el ebben a gyerekben. Más omegáknál se én, se az alfám nem érezte ezt azt érzést, pedig valljuk be sokkal együtt voltam. De Ő olyan más..

Elmélkedésemet a folyton gondolotaimba lévő szőke fiú zavarta meg mocorgásával.

- Bocsánat. Talán nyomulós voltam?! - kérdeztem aggódva. Nem kaptam választ, csak négykézláb vissza mászott takarójához, amibe aztán jól bele is bújt. Mérgesen néztem rá, hisz nem engedtem meg hogy elmenjen, viszont rossz érzés is volt bennem. Lehet gyors voltam és megijedt? Vagy rossz helyre nyúltam? Esetleg nem szereti az öleléseket? Pedig megígértem magamnak, hogy óvatos leszek, erre még is elbasztam valamit.

- Oh, Jungkook el is felejtettem mondani! - csapott homlokára hirtelen Hobi, mire kérdőn néztem rá. - Jimin és Jin ide jönnek. - motyogta félénken, nekem pedig szemeim tágra nyíltak és idegesen álltam fel.

- Hogy mi?! - kérdeztem megemelve hangomat jó pár oktávval. Taehyung a hirtelen indulatom láttán összehúzta magát, és remegve takarta be magát.

- Jungkook. Nyugi. Megijeszted Taet! - próbált nyugtatni barátom, ami nagyjából sikerült is. Nagy levegőt vettem, majd Taehyungra néztem aki ijedten húzta egy csíkra szemeit.

- Bocsánat.. - váltottam lágyabb hangnemre, mire az omega kezdett megnyugodni.
- De, miért hívtad ide őket? - masszíroztam idegesen orrnyergemet, persze ügyelve arra, hogy ne nagyon sugározzak ijesztő aurát, nehogy a szépségem megint rosszúl érezze magát.

- Gondoltam segíthetnének. Hisz mind a ketten omegák, így talán Taehyung is feloldódna egy kicsit. - motyogta tovább kezeit tördelve. Nem mondom hogy örültem az ötletnek, de igaza volt Hobinak. Talán, ha Taehyung látja, hogy nincs egyedül, lehet megbátorodik, ami nekünk csak jót jelentene.

- Jogos. - bólintottam halványan, majd a szőkeség felé néztem.
- El kell mennünk Jiminék elé. Itt maradjon valaki, vagy boldogulsz egyedül is? - kérdeztem kételkedve, a megszeppent angyalt. Igazából, semmi pénzért nem akarom itthagyni, de muszáj lesz beszélnem Jiminékkel.

Taehyung picit elgondolkozott, de aztán vékony kezét felemelve, az ajtó felé mutatott.
- Rendben. Akkor irány Hobi. - bólintottam , majd mégegyszer utoljára visszapillantva az omegára, léptem ki az ajtón.