The silence wolf *Vkook*

*27.rész*

Taehyung szemszöge:
Annyira megnyugodtam, mikor megláttam Jungkook-ékat. Már teljesen azt hittem, hogy vége mindennek, és elveszítettem az eddigi életemben, a legfontosabb embert, erre megmentett, és túlélte. Igaz, szörnyű volt rájuk nézni, hisz sok sebet szereztek, de így is nagyon jól néztek ki, főleg Jungkook. Ahogy izzadt tincsei homlokára tapadtak, ahogy erei, és izmai már majdnem pattanásig duzzadtak, valami eszméletlen szexi volt.

- Kim Namjoon! Tudod mennyire aggódtam? Tudod mennyire féltem? Hol voltál? - támadta le párját Jin, aki csak zavarában tarkóját vakarászta.

- Sajnálom, szívem.. Igérem, mindent elmondok, de előtte menjünk be. - sóhajtotta mosolyogva, mire az omega fiú bólintott, de mielőtt tett volna egy lépést is alfája, gyorsan egy csókot lehelt ajkaira.

- Szeretlek.. De egy idióta vagy! - csapta meg mellkasát, majd ott hagyva a szenvedő Nam-ot beviharzott.

- Már megint miért? - kérdezte hisztisen, amire mi csak hangosan felnevettünk. Imádom ezt a párost..

- Szerintem enged el Joon! Tudod milyen?! - forgatta meg szemeit mosolyogva, Hobi, majd Jimin-nel, és Yoongi-val karöltve indultak el a ház felé.

- Jól van.. - sóhajtotta meggyötörten, végül ő is követte a többieket, míg mi mindig ölelkezve álltunk. De olyan jó volt újra a karjaiba lenni. Jungkook az a személy, akinél mindig biztonságban érzem magam, akinél bármikor önmagam tudok lenni, vele boldog vagyok.

- Nem érzem a szagodat.. Mi történt? El is múlt a lázad? - kérdezte hirtelen ijedten, mire halványan megráztam fejemet.

- Nem.. Csak Jin hyung adott egy gyógyszert, ami pár órára csökkenti a fájdalmat, és a szagomat is. Szóval ezért nem lehet annyira érezni. - magyaráztam mosolyogva, és mint láttam, ezt meg is értette, hisz neki is felfele görbültek ajkai.

- Ezt előbb is oda adhatta volna neked.. - nevetett fel halkan.

- Igen, de nagyon pánikolt, és csak akkor jutott eszébe, mikor te kijöttél. De nem baj! A lényeg, hogy most itt vagy, és élsz! - vigyorogtam, majd egy puszit nyomtam piros ajkaira, de amint megláttam meglepett arcát elszégyeltem magam. Lehet ez korai volt? De hát a csókot se szakította meg! Akkor mi lehet a baj?

- Ne agyalj! - szólt rám, mire összerezzenve néztem fel sötét szemeibe.
- Azért lepődtem meg, mert.. Fura.. Ne értsd félre, imádom a csókjaid, csak még. - nem engedtem, hogy befejezze halkan felkuncogtam, majd újból összenyomtam párnácskáinkat.

- Értem mire akarsz kilyukadni! De.. Én szeretném, ha ez minden napos lenne. Hogy puszilgathassalak, ölelgethesselek, simogathassalak. - soroltam vörös fejjel, és leszegezett szemekkel. Soha nem voltam jó vallomásokban, de szerintem ez látszik is, de egyszerűen nem megy. Félek a visszautasítástól, attól hogy kinevetnek, vagy megaláznak. Volt már rá példa, és tényleg rohadt szar.

- Én is szeretném. - mosolygott le rám. Válaszától nagyot dobbant szívem, és csillogó szemekkel tekintettem íriszeibe, amik ugyan úgy ragyogtak, mint az enyémek.

- Komolyan? Szóval.. Mostantól nem csak barátság extrákkal lesz, hanem te leszel a.. A párom? - kérdeztem beharapott ajkakkal, mire halkan felnevetett, és bólogatni kezdett.

- Igen, Tae! Mától kezdve az enyém vagy. Hivatalosan is. - kulcsolta össze ujjainkat vigyorogva, majd egy halvány puszit lehelt ajkaimra.

Boldog, izgatott, és iszonyatosan hálás lettem. Jeon Jungkook, most már tényleg az én alfám, csak is az enyém.

- Amíg bekötjük a sebeiteket.. Beszélgessünk! - szólalt meg Jin komoly, még is szelíd hanggal, mikor már mi is beértünk a házba.
-