The silence wolf *Vkook*

*29.rész*

Jackson szemszöge:
- De értsd meg! Ő kell nekem! - csaptam mérgesen a rozoga asztalra, miközben narancssárgán virító szemeimmel méregettem apámat.

- Minek? Van a faluban is elég omega, meg alfa! Válasz azokból. - forgatta meg szemeit flegmán, mire bennem mégjobban felment a pumpa.

- Azok egy senkiháziak! Viszont az a férfi omega egy csoda.. Igaz, hogy nem láttam, de éreztem, nem is még mindig érzem, hogy különleges! Szóval ha tetszik, ha nem, de megszerzem magamnak! - morogtam, végig gyilkos tekintettel nézve öregemet.

- Nem Jackson! Nem mehetsz oda vissza! - állt fel hirtelen, és narancs illatát megerősítve jelezte, hogy biza itt ő a dominánsabb, szóval ne merjek visszabeszélni, s ellenkezni, de hát engem ez egy cseppet sem állít meg.
- Így is elvesztettünk már, jó pár embert, szóval nem engedem, hogy mégtöbbet a halálba küldj! Felejtsd el őt! - mondta szigorúan, majd dühtől ittas szemekkel el is hagyta a szobát.

- Azt lesheted! - morogtam, s nem is tétovázva tovább, indultam a csapatért, hogy kitaláljunk együtt egy tökéletes tervet, amivel megszerezhetem, az én kis csodámat.

Mióta a Jeon falka területén lófráltunk, majd harcba is keveredtünk velük, el telt két hét. Sok mindent történt is, meg nem is. Attól függ hogy nézzük. De nem ezt most a lényeg! Ami fontos az a nem más mint az az omega fiú. Folyamatosan csak rajta járt eszem. Igen tudom jól, hogy nem ismerem, nem tudom hogy néz ki, de az az illat amit magából sugallt mindent elárult. Szóval abban a pillanatban eldöntöttem, hogy vissza megyek érte, és megszerzem magamnak. Bármi is történjék, haza hozom, majd megjelölöm, s végül vele fogom leélni az életemet. Ez egy csodás tervnek hangzik, csak annyi a bökkenő, hogy nem tudom hogy, hogyan fogom ezt kivételezni. Hisz még is csak a Jeon falkáról beszélünk. Egyik legerősebb falka, nem ismernek könyörületet, és ha kell, ha nem támadnak, s ölnek. Tudom jól, hiszen át is éltem, de még sem lehetetlen őket kicselezni. Azokat a bétákat, meg azt a mihaszna alfát is sikerült bármiféle vérontás nélkül legyőzni. Csak egy kis ész kell, és megvan oldva minden. Ezért is fordultam, drágalátos barátaimhoz, akiket oly annyira szeretek.

- Szóval azt akarod, hogy vissza menjünk? - kérdezte sóhajtva, Siwon mire magabiztosan bólintottam.

- Igen! Megmondtam, akarom azt az omegát, tehát szépen el is megyünk érte! - vigyorogtam rájuk, miközben egy pohár vörösbort öntöttem ki magamnak.

- És ezt még is hogyan akarod? - kérdezett most a mellette ülő, fekete hajú Jae.

- Nem tudom, majd ti kitaláltok valamit. - vontam vállat nemes egyszerűséggel, majd helyet foglaltam a velük szemben levő fotelba.
- Mivel bízom bennetek, s tudom hogy jó munkát végeztek, ti döntitek el mit, hogyan, merre. - kortyoltam bele italomba, mire a szoba ajtaja kicsapódott, és egy rég látott barátunk lépett be rajta.

- Hali srácok! - köszönt mosolyogva, majd Woojin ölébe huppanva, hívta egy nyálas csókba.

- Szia Mina.. - biccentettem köszönés képpen, s alkoholomat nézegetve gondolkoztam.

- Te mit keresel itt? És hogy jutottál be? - háborodott fel Siwon, bár nem tudom miért, hisz mindig szívesen látjuk a lányt.

- Hm.. Unatkoztam, és ügyesen. - kacsintott rá, majd lassan körbe nézett a bagázson.
- Mi ez a nyomott hangulat? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire mindenki egy nagyot sóhajtott.

- Nálatok voltunk, és ez a kanos állat megakart baszni egy lázas omegát, de sajnos a drága Jeon barátod útba volt, így jól elintézett minket. - mesélte Jae "nagy" beleéléssel.