The silence wolf *Vkook*

*2.2*

"Csomó kérdésem lenne hozzád, Jungkook..
Emlékszel még az első találkozásunkra? Esetleg szemezésünkre, flörtölésünkre, csókunkra? Mikor először kimondtam, hogy szeretlek? Csak mert én mindenre emlékszem. Az első pillanattól az utolsóig. Vajon neked mennyire rémlik? Ha azt mondom szépségem, neked beugrik valami? Mert nekem igen.. Mindig így hívtál, ha szép voltam, hanem.. Bár a te szádból mindig szépnek éreztem magam.

Jungkook, komolyan elfelejtettél? Vagy esetleg valamilyen baleset folytán vesztetted el emlékezeted? De az nem lehet, hisz felismertél.. Jól tudtad ki vagyok, de még így sem tettél semmit. Csak álltál, és néztél azt mondogatva kérlek.. Tudod, azt reméltem, nem is azt vártam, hogy majd tárt karokkal fogadsz, majd egy hosszú csókba hísz végül azt suttogod fülembe; Szeretlek.. De ez is csak egy híú ábránd marad.. Igaz? Egy álom a sok közül.. Pedig én annyiszor gondoltam rád, annyiszor kívántam neked jó éjszakát, majd reggeleket, hogy egy kezemen nem tudnám megszámolni. Na meg.. Nem felejtettelek el. Hogyan is ment volna, mikor te vagy az a személy, akit mindenkinél jobban szeretek? Te vagy számomra a nap, a hold, az ég, a csillagok. Te vagy az életem, ami lassan már elhalványolodik.. Tényleg elveszítettelek volna? Tényleg ez történik? Már többé nem ölelhetlek meg? Nem simíthatom meg az arcod? Nem csókólhatlak meg? Mond, miért? Miért kellett jobban összetörnöd? Miért kellett egyáltalán elvenned az eszem? Miért mentem el? Ha nem megyek, akkor is kiszeretsz belőlem, vagy most boldogan élhetnénk a kis virágzó életünket? Talán.. Ha soha nem találkozunk, jobb lenne? Kizártnak tartom, hisz a sok rossz mellett, sok jót is adtál, amiért iszonyat hálás vagyok. Tudom sokszor mondom ezt, de tényleg köszönöm neked. Igaz, Jimin-ék azt mondták, hogy nem kéne neked hálálkodnom, de nem tudok, és nem is akarok rád haragudni. Fáj, nagyon fáj, de nem tehetsz róla. Szimplán szerelmes lettél, ami érthető hisz sokáig nem voltam melletted, és valljuk be az embernek kell a szerelmi élet. Nekem is volt, igaz nem mondanám szerelemnek, de volt..
Annyi mindent mesélnék neked, de tudom nem tehetem meg.. Pedig egy jó kis tea mellett, kint a friss füvön, este a hold és csillagos ég alatt, igazán meghitt lenne mesélni egymásnak. Nem? De talán.. Ha barátok maradunk, amit remélni tudok, hogy azok maradunk, hisz olyan szinten elveszteni nem szeretnélek, akkor egy nap biztosan kibeszéljük magunkat. Ha meg mégsem, marad nekem a kis füzetem.. Mert igen.. Időközben visszakaptam Jin hyung-tól, aki azt a tanácsot, hogy adjam ki itt magamat, tehát ezt is teszem.. De visszatérve rád!
Remélem boldog vagy.. És remélem sokáig együtt leszel a barátnőddel. Amúgy nagyon szép! Illik is hozzád, talán jobban mint én. Szóval nagyon vigyázz rá!

Szeretlek nyuszi!

K. T.

Sóhajtva tettem le a tollat, majd a kis füzetet összecsukva dobtam magam mellé, végül hátra dőlve a hintaágyban nagyot sóhajtottam.
Hazaértem, azaz hogy pontosítsak, Jimin-ékhez. Jó volt újra látni őket, a kis csapatot, akiket annyira imádok, hogy azt holnapig is tudnám sorolni. Tényleg, nagyon hiányoztak. Főleg Jimin, és Jin hyung hisz nekik is sokat köszönhetek. Szóval most mondhatni minden "jó".

- Leülhetek? - kérdezte egy lágy hang mellőlem, mire lassan ráemeltem tekintetem, s halványan bólintva jeleztem, hogy üljön le.

- Hogy vagy? - érdeklődött mosolyogva, ami kissé megmelengedte szívemet.

- Jobban.. Nem sokkal, de jobb mint volt.. - nevettem fel fáradtan, majd barátom vállára hajtva fejemet bámultam a tájat. Nem szólt semmit, csak bátorítóan simított buksimra, végül ő is a csendes udvaron tekintett végig.

Jó pár percig így ültünk, ami nagyon meghitt volt, viszont kis idő után a csend kezdett felemészteni, így egy sóhaj után megszólaltam.

- Jimin.. Szerinted, minden rendben lesz? - kérdeztem tőle halkan, már szinte suttogva, mire mancsomra fogott, s végül bíztatóan  megszorította.

- Még szép, hisz újra itt vagy velünk! - válaszolta, ami megmosolyogtatott. Édes volt tőle, ez az egész de akkor sem teljes a kép.

- Igen, de.. Egy valaki hiányzik. - tört le egyből jó kedvem, ahogy szerelmemre gondoltam.

- Tae, tudom hogy fáj.. De el kell engedned! Jungkook egy fasz, akinek fontosabb a farka, mint a saját szerelme, szóval hagyjad! Nem érdemel meg téged! - emelte fel picit hangját idegességében, amit teljesen megértek, de akkor sem kéne így beszélnie róla.

- De én szeretem őt.. - hajtottam le fejem, mintha valami rosszat tettem volna, holott semmi ilyenről nem volt szó.

- Én ezt értem, de felkell fognod, hogy már mást szeret. - hirtelen nem tudtam mit mondani, hisz talán ez volt az a mondat, ami tényleg belém döfte a kést. Eddig nem akartam elhinni, de most már nincs választásom. Jungkook, tényleg mást szeret..

- É-én.. - kezdtem volna bele mondandómba, ám nem bírtam tovább. Elszakadt az utolsó cérna is, így hangos zokogásba törtem ki. Jimin ezt látva, azonnal karjaiba zárt, s bíztatóan simogatta hátam. Nem szólt semmit, amiért hálás voltam, hisz ha bármit mondott volna, biztosan mégjobban a padlón éreztem volna magam.

Percekig keservesen zokogtam, hisz ahogy újra s újra belegondoltam a ma történt eseményekbe, vagy akárcsak a 2 évvel ezelőttiekbe, megint megeredtek könnyeim. Ám Chim-nek hála egy bő 20 perc után, szipogva eltávolodtam tőle, s hálásan rámosolyogtam.

- Na? Jobban vagy már? - kérdezte, maradék gyémant cseppjeimet letörölve.

- I-igenh.. Már sokkal jobb. - kuncogtam fel halkan, miközben apró de puha kezébe bújtam. Jólesett ez a kis szeretet amit tőle kaptam, s az is hogy szánt rám időt. Hisz ezekben a percekben sokkal fontosabb dolgokat is csinálhatott volna, erre itt volt velem és támogatott.
- Köszönöm, Jimin. - motyogtam szemeibe nézve, amik értetlenség miatt csillogtak.
- Köszönöm, hogy itt voltál velem, és hogy kisírhattam magamat. - öleltem át, mondhatni legjobb barátomat, ki elsőnek picit meglepődött hirtelen tettem miatt, de aztán végül viszonozta.

- Ugyan, Tae.. Nem kell hálálkodni, hisz a barátom vagy. Tehát alap, hogy itt vagyok neked, és segítek. - kuncogott fel, összeborzolva hajamat, amire durcisan néztem rá.

- Ne már! Így is tiszta kóc. - ráztam meg buksimat, így hajam nagyjából rendeződött is.

- Jaaj, úgy se lát senki! Na meg itthon vagyunk. - lökte meg játékosan vállam, mire én is ugyan így tettem.
Ebből jutottunk el odaig, hogy egy "hatalmas" harcba kezdtünk az udvar közép, farkas alakba váltva.

Hiányzott ez a nagy marha..

☁️Heyhey☁️
Na, most egy kicsit érzelgőssebb résszel jöttem, remélem nem gond. Ám kövire, megpróbálok pici izgalmat is hozni.^^

Oh, és update! Mostantól Taehyung naplóbejegyzései is előfognak bukkani, vagy a rész elején, vagy a rész végén.❤️

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_