The silence wolf *Vkook*

*20.rész*

Jungkook szemszöge:
Lihegve álltam meg a jól ismert ajtónál, majd a kilincsre fogva, próbáltam lélegzetemet a normális kerékvágásba hozni, kisebb nagyobb sikerrel.

Igen. Eljöttem Mina-tól. Ott hagytam, a békésen alvó barátnőmet,  ~bármennyire is bunkóság~, de nekem most Taehyung mindennél fontosabb. Megakarok vele beszélni mindent. Tudom, hogy egy fasz vagyok, tisztába vagyok vele, hisz megfektettem a gyermekkori legjobb barátomat, amit nagyon bánok. Szóval, remélem megfog hallgatni, és bocsájtani. Bár ezek után már kétlem. Nem elég, ahogy beszéltem vele, még ez is. Pedig nagyon szeretem Tae-t, teljes szívemből imádom. Mégis képes voltam erre. Nem tagadom, kihasználtam. És megérdemelném a pofont, na meg azt is, hogy elhagyjon, de nem fogom engedni. Taehyung az enyém, és nem hagyhatom, hogy elmenjen. Nem érdemlem meg, ~őt a megtestesült angyalt~, de nélküle nem bírnám ki.

- Na.. Vágjunk bele. - sóhajtottam, majd lassan be is nyitottam.

Nem tagadom, a szívem ezerrel vert, és kezeim is remegtek, annyira ideges voltam. Komolyan, most úgy nézhettem ki, mint egy rettegett csivava. Pedig, nem szabadna félnem, hisz mégcsak alfa vagyok, de most. Taehyung-ról van szó. Szerintem ilyenkor mindenki ideges lenne.

- Itthon vagyok! - kiáltottam, talán egy picit bizonytalanul is. Ajj, nem szabadna kimutatnom az érzéseimet.

- Na hát! Végre, képes voltál haza tolni a segged, fiam?! - jött ki anya, nem éppen a legkedvesebb arcával. Most már duplán, ideges vagyok. Tudni kell anyáról, ha mérges, akkor onnan élve biztosan nem jösz ki.

- Sajnálom, hogy távol voltam.. - motyogtam, majd lassan elkezdtem levetni cipőmet, és kabátomat is.

- Hol voltál? - kérdezte ridegen, miközben szúrós szemekkel mért végig. Fhu.. De rühellem, mikor ezt csinálja.

- Mina-nál. - motyogtam, alig hallhatóan. Láttam, ahogy teste megfeszült, és idegesen szorította ökölbe kezeit, majd egy hirtelen mozdulatnál fogva rántott magához, és nyakamba hajolt. Erősen beleszippantott illatomba, mire mégjobban dühös lett.

- Ti lefeküdtetek!? - kérdezte, kicsit sem kedves hangnemben, majd bőrömet kezdte vizslatni, amin persze a csodás szívás foltok voltak.

Szégyeltem magam, nagyon is, de már nem lehet mit tenni! Megtörtént, és nagyon bánom.

- Komolyan lemertél feküdni azzal a ribancal? - lökött el magától, mire az ajtónak estem. Egy grimasszal, az arcomon, fogtam derekamra, hisz eléggé beütöttem, viszont amint kiejtette a "ribanc" szót, valami elpattant bennem.

- Mina nem ribanc! Hányszor mondjam még? - emeltem fel én is hangomat, mire az idős omega, egyből visszafogta magát.
- És, igen! Lefeküdtem vele! Na és? Én is akartam, és ő is! - akadtam ki, bár amit mondtam, rohadtul nem volt igaz. Csak a pia miatt volt az az est. Viszont, annyira felidegesített drága szülőm, hogy nem hagyhattam annyiban.

- Nagyon, de nagyon csalódott vagyok.. - rázta meg a fejét szomorúan, mire szívem nekem is összeszorúlt. Anya, még soha nem mondta ezt. Soha nem csalódott még bennem. Most meg.. Komolyan, csak ez miatt?! Istenem, nem ő csinálta, hanem én. Ez az én dolgom, azt csinálok amit akarok.

- Megesik.. - vontam vállat flegmán, majd kikerülve őt, mentem fel a szobába. Mindentől elment a kedvem. Már a Taehyung-gal való beszélgetést se akarom megejteni. Csak aludni akarok egyet. Legalább egy kis ideig mindent elakarok felejteni.

Taehyung szemszöge:
Halk beszélgetésre keltem fel, mire egyből nagyot dobbant szívem, és amilyen gyorsan csak tudtam felültem, és izgatottan néztem az ajtót.

Haza jött!

Végre, itthon van. Végre, bocsánatot tudok kérni, és mindent megtudunk, majd beszélni. Újra boldogak lehetünk. Megint illethet szép szavakkal, és apró puszikkal, amik nekem nagyon is sokat jelentenek.
Láthatom cuki nyuszi fogait, és ölelgethet egész nap, a nagy izmos kezeivel.

- Jungkook! Gyere vissza! - kiáltotta Hayun, majd hangos trapolást hallottam, ami egyre csak közeledett.

- Nem! Hagyj békén! - szólt vissza az alfa, majd ki is vágta a szoba ajtaját. Mosolyom egyből leharadt, amint megláttam Jungkook, ideges, és szomorú tekintetét. Igaz, nem nézett rám, de láttam, hogy itt nagy baj van.

- J-jungkook.. - motyogtam, kicsit bizonytalanul a takarót piszkálva, mire lassan rám emelte sötétes szemeit. Nagyot nyeltem hisz kissé ijesztő volt, de próbáltam össze szedni magam, így nagy nehez folytattam.
- Szia.. - igen, ennyit bírtam kinyögni.

Gondolatban, már rég megbombáztam kérdéseimmel, és bocsát kérő szövegemmel, ám ezt szóban nehéz volt kinyögni, főleg neki. Halványat bólintott, ezzel is köszöve nekem, majd becsukva az ajtót, lépett szekrényéhez. Kicsit csalódott voltam, hisz azt hittem, hogy majd beszélgetni fogunk, de semmi. Pedig igazán elmondhatná, hogy hol volt ilyen sokáig. Vagy legalább annyit, hogy mit csinált, vagy ha esetleg valakivel találkozott, ki volt az a személy. Olyan sok kérdést feltudtam volna neki rakni, de nem mertem. Látszott rajta, hogy nincs a jó formájában. Na meg, idegesíteni se szerettem volna, nehogy nekem támadjon, mert sajnos, vagy nem sajnos, most kinézném belőle.

- Mit bámulsz? - kérdezte ridegen, mire testem megfeszült, és szívem is kihagyott egy ütemet.

- S-semmit.. Sajnálom.. - motyogtam, és villám gyorsasággal elfordítottam fejemet. Válaszul egy halkat hümmögött, majd vetkőzni is kezdett.

Muszáj volt ~legalább egy pillanatra is~  oda néznem, hisz egy ilyen szexi testet nem láthat nap mint nap az ember, viszont lehet jobb lett volna, ha tovább vizslatom a falat.

Egész hátán karmolás nyomok voltak, nyakát harapás és szívás foltok terítették be. Agyamba egyből jelzett a vészvillogó, ezért elgondolkoztam. Biztos nem feküdt le senkivel. Ezek mind egy verekedés miatt keletkeztek. Igen, pontosan! Harcolt, és azért lett ilyen a teste. Vagyis próbáltam ezt hitetni magammal.

- Taehyung.. Mit nézel már? - kérdezte idegesen, miközben az ágyhoz lépett, majd lassan be is dőlt abba. Kérdésre válaszolni akartam, ám mikor megéreztem az undorító vattacukor illatot, rá kellett döbennem, hogy itt biza nem verekedésről volt szó.

Szívem összeszorúlt, szemeim bekönnyesedtek, és egész testemet a szomorúság, és a düh váltotta fel. Lefeküdt valakivel, méghozzá egy lánnyal. Egy ismerős szagú omegával. Nem tudom ki lehet ez, mondjuk nem is érdekel, de ha most itt lenne, biztosan széttépném.

- Látom jó estéd volt.. - motyogtam, magam elé bámulva. Fáj, nagyon fáj, hisz elhittem, hogy szeret, és együtt leszünk. Erre, lefekszik mással, és engem eldob magától. Eddig voltam jó?!

- Hagyjuk ezt. Nincs kedvem róla beszélgetni! - morogta a párnába. Egy nagyot nyelve bólintottam, majd lassan kikeltem az ágyból.

- Rendben.. - sutogtam, és erőt véve magamon felé fordultam.
- Sajnálok mindent. Nem akartalak szégyenbe hozni. - mondtam ki őszintén, kezeimet tördelve folyamatosan. Igaz, ezek után nem igazán akartam elmondani a bocsántkérő szövegem, de akármennyire is egy rohadék, én szeretem őt.
- Kérlek ne haragudj. - csuklott el hangom, mire egyből felkapta fejét, és aggódva vizslatott.
- Tudod, mikor megpofoztalak, utána nagyon rosszul éreztem magamat. É-én soha nem akartalak bántani, de a hirtelen felindulásból, nem tudtam visszafogni magamat. - hadartam lehajtott fejjel. Jólesett ezt kimondani végre. Tudom, hogy nem kéne könyörgni neki, főleg ezek után nem, de azt se szerettem volna, ha jobban haragudna rám.

- Nem haragszok. - szólalt meg hirtelen, amire egyből felkaptam fejemet, és halványan elmosolyodtam.

- E-ennek örülök. - motyogtam, de amint nyakára tévedt tekintetem, egyből lehervadt boldogságom.
- Akkor én, megyek.- mondtam bizonytalanul, majd az ajtó felé indultam, viszont egy hirtelen mozdulatnál fogva Jungkook visszarántott, majd ajkaimra tapadt.

🌙HeLlO🌙
Végre, elhoztam a várva várt részt! Remélem nem lett túlságosan unalmas.😅❤️

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_