The silence wolf *Vkook*

*28.rész*

Sokkoltan néztem magam elé, és az imént említett logikus tényeken gondolkoztam. Igaza van Jin-nek. Minden nyom Jackson-ékra utal. Ők végezték ki a falkám, ők égedtél fel a falut, ők ölték meg anyámat, és ha Jungkook nem lett volna itt, akkor engem is halálra fektettek volna.

- Tae baba.. Minden rendben? - kérdezte Jungkook lágy hangal, miközben nagy kezével hátamat simogatta. Nagyot sóhajtottam, majd üveges tekintettel rá néztem, végül bólintottam egyet.

- Persze.. Cs-csak nem értem. Miért? Miért volt ez jó nekik? - kérdeztem, torkomban lévő gomboccal. Nem akarok sírni, nem akarok gyengének látszani, de ez olyan nehéz.

- Tudod Tae. Sokaknak nem az számít, hogy mások mit akarnak, ők csak mennek a fejük után, és élvezik, azt hogy bajt keverhetnek. A Wang falka, amúgy is mindig ilyen volt. Nem csak a terület szerzés volt a fejükben, hanem az is, hogy ölhetnek, kínozhatnak, verhetnek embereket. Ezt mind, csak azért, hogy jól érezzék magukat. - mesélte Yoongi, és egy nagy sóhaj után szét terült a kanapén.

- D-de.. Komolyan? Egy kis bűntudat sincs bennük? - kérdeztem barátomat, ki csak megrázta a fejét, ezzel is azt mondva, hogy "Nem, nincs".
- Annyi vér tapad a kezükre, és mind feleslegesen. Ez, undorító. - fintorogtam, majd Jungkook nyakába bújva, szippantottam be kellemes menta illatát, ami fogjuk rá, hogy lenyugtatott.

- Az! Nagyon undorító, és szemét dolog, de nem lehet vele mit kezdeni. - sóhajtotta Chim, majd felállt, és konyhába sietett, de mielőtt belépett volna, még az ajtó előtt megállt.

- Csinálok nektek egy kis teát! Éhesek nem vagytok? - kérdezte, mire egyéltetűen megráztuk fejünket. Nem is értem, hogy kérdezhet ilyet?! Hisz ilyen helyzetben, ki lenne éhes? Nekem még mindig liftezik, a gyomrom, ha visszagondolok, hogy nézett ki Kook, és a többiek a verekedés után.

- Hát jó.. - motyogta, majd el is tűnt, és be is következett a síri csend, ami igazából nem volt kínos, hisz mindenki a saját gondolataiba volt merülve.

Még mindig, nem tudom felfogni, hogyan képes erre valaki. Miért? Miért jó az, hogy kedvedre kiírtasz, egy egész falkát? Még azt se mondhatnám, hogy tartoztunk nekik, hisz apám nem olyan fajta volt, aki mindig kéregetne. Ő saját maga oldott meg mindent, és talán ez volt az egyetlen ok, amiért felnéztem rá. Kitartó volt, viszont nagyon makacs is. Amit ő eltervezett, azt úgy is kellett megvalósítani, különben kicsapta a balhét.

Anya meg végképp nem tartozna nekik. Főleg, hogy ő szöges ellentétje volt apának. Nem azért, anyu is kitartó volt, de inkább kért segítséget, minthogy egyedül végezze el a piszkos munkát. Szeretett csapatban dolgozni, vagy éppen párban. Én is sokat segítettem anno neki. Milyen jó is volt. Csak mi ketten, senki, vagy semmi zavaró tényező.

- Bárcsak minden olyan lenne, mint régen.. - motyogtam magamba, miközben Jungkook, nagy, és eres kezét piszkáltam.

- Miért mondod ezt? - kérdezte hirtelen alfám, mire meglepettem néztem rá. Basszus, el is felejtettem, hogy hall. Igazi is! Még mindig, nem tudom ez hogyan lehetséges?!

- Ezt hogy? - pislogtam értetlenül, amire Kook, csak megvonta vállait.

- Nem tudom. Ezen már én is elgondolkoztam. - motyogta halkan, majd Jin-re nézett, aki ajkait harapdálva gondolkozott.

- Jin hyung! Emlékszel arra, mikor megkérdezted, hogy hogyan kerültem ide? - kérdezte, mire az omega visszatért a valóságba, és kíváncsian bólogatni kezdett.

- Taehyung hívott. Fogalmam sincs hogyan, de egyszer csak megszólalt belső omegája fejeben, hogy segítség kell neki, így elmondta hol van. És én pedig jöttem. - mesélte, zavartan tarkóját vakargatva, én pedig hevesen bólogattam, alátámasztva történetét.

- De, ezt hogyan? Nem is jelölted meg! - pislogott értetlenül Hobi.

- Ez az, hogy mi sem tudjuk! De Hyung. Te olvastál erről könyveket, nem? Abba nem volt valami, erről? - kérdezte a fekete hajú, a nagyobbiktól, és mint láttam Jin újból elveszett gondolataiba.

- Hm.. Oh, tudom! - kiáltott fel hirtelen, mire mindenki, aki a helyiségben volt felkapta rá fejét.
- Hasonló mint a bevésődés, de még se.. Vagyis szaknyelven mondván; Lelkitársak. Vannak olyan farkasok, akiknek már gyerekkorukban úgymond "megvan" a párjuk, és ha sikeresen találkoznak, akkor onnantól kezdve elválaszhatatlanok. Tehát olyan, mintha Tae meglenne jelölve, de mégsem. - magyarázta Jin, de én még így sem értettem rendesen, és ahogy láttam a többiek sem.

- Nem értem. Mi van akkor, ha nem találom meg a "Lelkitársam"? - kérdeztem kíváncsian, mégis tudatlanul.

- Meghalsz. - vágta rá Hyung-om, mire a félelem kiült arcomra. Tessék? Meghalok? Nem akarok meghalni!
- Mondom ez olyan, mintha meglennél jelölve. Ha Jungkook, sokáig nem lesz a közeledben, nem fogod bírni, és kampec. - motyogta halkan, és szomorúan. Lassan alfámra néztem, majd könnyes szemekkel öleltem át nyakát, végül bele is bújtam abba.

- Ne hagyj el! Nem akarok meghalni! - suttogtam, mire Kook halkan felnevetett, és átölelte derekamat.

- Nyugi, szépségem. Nem foglak elhagyni, egy percre sem. - puszilt fülemre, mire testem bizseregni kezdett, és elöntött a melegség.

- Köszönöm.. - suttogtam, és jobban nyakhajlatába bújtattam fejemet.

Két teljes hét telt el, a Wang támadás, és az első lázam óta. Nem mondanám, hogy sok minden történt, hisz miután mindent megbeszéltünk, a fiúk elmentek, mert már kezdett kimenni belőlem a gyógyszer hatás, és mivel nem akart egyikünk se problémát, így Jin, Jimin, és Hobi hyung-gal maradtam. Nehéz volt, nagyon, főleg Jungkook nélkül, de sikeresen kibírtuk mind a ketten.

- Na, mit nézzünk? - kérdezte a mellettem lévő, Kook, miközben a laptopját az ágyra helyezte.

- Hm.. Nem tudom, valami romantikusat! - vigyorogtam rá, de ő csak félre húzta ajkait.
- Jungkook. - néztem rá csúnyán, mire nagyot sóhajtva lehuppant mellém, és szorosan magához húzott.

- Nézzünk mást. Az olyan unalmas. - bigyeztette le ajkait, ezzel is próbálva el lágyítani szívem, ami most nem igazán jött össze.

- Nem! Mindig olyat nézünk, amit te kedvelsz! Most én jövök! - ütöttem mellkasára, mire halkan felnyüszített.

- Akkor.. Inkább romantikázzunk, mi. - nyalta meg ajkait, egy perverz mosoly kíséretében. Nem is kell mondanom, egyből paradicsom pirossá vált arcom, és szívem is heves kalapálásba kezdett.

- H-hát.. Ahh.. Jól van. Legyen. - motyogtam pironkodva, mire egy hirtelen mozdulattal, húzott magára az alfa.

- Imádlak! - vigyorgott gyermekien, és nem is várva többet, tapadt ajkaimra.

Újból érezni forró testét, és csókját, valami hihetetlen. Jungkook, olyan nagy hatással tud lenni az emberre, hogy egyből bugyiba lehet élvezni. De komolyan, én már csak tudom!

Érzelmesen, és vadul faltuk egymás ajkait, közben Kook keze fenekemre csúszott, amire néha-néha rá is markolt, ezzel kicsalva belőlem halk sóhajokat. Persze, én se tétlenkedtem, lassan túrtam fekete tincsei közé, amiket kicsit meg is téptem, és mint észleltem, ez az alfának nagyon tetszett.

- Imádom, mikor megbátorodszh! - suttogta párnácskáimra, mire vörös fejjel pillantottam el róla. Istenem, hozzá kéne szoknom a bókokhoz.

- Én.. Téged imádlak.. - mosolyodtam el halványan, és most én kezdeményeztem a csókót, vagyis akartam volna, ha egy nagy törés-zúzás hang, nem zavart volna be..

🌠Sziasztok🌠
Először is.. Sajnálom, hogy rég nem hoztam részt.🥺❤️
Másodszor pedig, sajnálom, hogy ilyen szőrnyű lett!😭
Harmadszor.. Van egy rossz hírem.. Már csak 2 rész + egy Különkiadás lesz, és vége..🥺

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_