The silence wolf *Vkook*

*2.15*

Nagy vidámsággal jöttem ki, a közeli kisboltból egy jégkrémmel a kezemben. Mert, igen ezt kívántam meg. Már vagy ezer éve nem ettem, ehez fogható édességet, és akkor valamiért nagyon megkívántam. Jungkook nyilván furcsálta a dolgot, hiszen ő azt hitte, hogy valami rendes kaját fogok választani. Azonban semmi olyan nem volt az eszembe. Egyrészt, nem voltam éhes ~csak is édességre~. Másrészt, nem szerettem volna, ha sokat költene rám. Mert a jégkrémet se engedte, hogy saját pénzből fizessem.

- Még mindig nem hiszem el, hogy ezt választottad. - kuncogta, már egy padon üldögélve, miközben a saját jeges édességét ette.

- Sajnálom, de annyira megkívántam. Meg olyan meleg van még mindig. Szerintem ez ilyenkor tökéletes nasi. - mosolyogtam rá, majd újból s újból végig nyaltam gyümölcsös jégkrémemen.

- Igazad van, és amúgy én is örülök neki. Jól esik! - bólogatott mosolyogva, majd mondhatni egész fejét bele nyomta fagyijába. Tettére halkan felnevetettem, hiszen olyan volt mint egy öt éves kisgyerek. Csillogtak a szemei az édességtől, és arca is tiszta csoki volt. El sem akarom hinni, hogy ő egy huszon éves férfi.

- Jungkook, tiszta csoki vagy. - kuncogtam, s kivéve a zsebemből egy zsebkendőt, felé fordultam. Szavaimra azonnal fel kapta fejét, végül rám nézett. Ezt kihasználva lassan a puha papírral kezdtem megközelíteni száját. Amint elértem óvatosan letörölgettem a csokit párnácskáiról, és a körülötte lévő területről. Tettemet végig elnyílt ajkakkal, s csillogó szemekkel nézte végig, mire kissé zavarba jöttem. Nem is értem, miért én töröltem le neki a száját?! Ő is nagy már.. Megtudja oldani.
- Oké, most már jó. - motyogtam, gyorsan elhúzódva tőle.

- Köszönöm. - mosolygott rám édesen, mire a szívem majd elolvadt. Miért teszi ezt velem?

Halványan bólintottam válasz képpen, majd tovább eszegettem jégkrémem. Jungkook is így tett, aminek örültem, hiszen az előbbi szituáció kicsit kínos volt. Nem is értem, miért tettem ezt?! Pedig megígértem magamnak, hogy kerülök minden kontaktok, és érintést. Még is megbuktam már az elején. Olyan nehéz. Neki, hogy megy ilyen könnyen?

Egész végig csendben ültünk egymás mellett. Csak élveztük az olvadó finomságot, viszont egyszer annak is vége fakadt. Miután megettük mind a ketten, továbbra is csak csendesen üldögéltünk. Akárcsak két idegen. Akik még soha nem találkoztak. Ez miatt pedig eléggé elhidegült a hangulat. Egyre jobban kezdtem ideges lenni, és kínosan is éreztem magam. Próbáltam felhozni valami témát, viszont semmi nem jött ki a torkomon. Bepánikoltam.

- Ne idegeskedj. - szólalt meg hirtelen, az alfa, mire ijedten ugrottam össze. Mindig megérzi..

- J-jól van. Sajnálom. - motyogtam kezeimet tördelve. Zavartságomat látva, Kook fogta magát, majd közelebb csúszott, ami miatt vállaink össze értek. Megérezve testét zavarba jöttem, s ha lehetett még idegesebb lettem, ám mikor megéreztem menta illatát, hirtelen el lazult egész lényem. Hatással van rám, és ezt ő is tudja. Ezért is erősítette fel aromáját. Nagyon kínos vagyok..

- Nos? Mesélj, mik történtek veled? - kérdezett rá, ami se nekem, se neki nem a legkellemesebb téma.

Gyomrom kissé összerándult a kérdés hallattán, de nyilván számítottam rá. Hiszen azért is vagyunk itt, hogy beszélgessünk. Ezért is fogok neki mindent elmondani. Minden szörnyűséget, amin keresztül mentem. Nem fog érdekelni, ha ezzel bűntudatot okozok neki. Megérdemli ő is, hogy szenvedjen. Ne csak nekem legyen fájdalmaim! Igen, lehet ez önzőség, de én miatta mentem keresztül annyi rossz dolgon. Ő pedig, mit tett? Semmit.. Élte a kis életét, míg én újfent bábut játszottam. De ő, még annyira se volt képes, hogy megvárjon. Mert alfa, és csak magára gondol. Ugyan olyan mint a többi.