The silence wolf *Vkook*

*2.14*

Nagyokat pislogva néztem barátomra, aki zavartan tördelte ujjait. Percig így álltunk, a nagy csendben, s mivel láttam rajta, hogy nem tudja mit mondjon, ezért halkan köhintettem egyet. Ezzel is feloldva a kínos szituációt.

- Szóval.. Miért is akartál elszökni? - kérdeztem beljebb lépve, majd becsuktam az ajtót. Nyilván valamiféle oka volt, hogy úgy akart elmenni itthonról, hogy nem is szólt senkinek.

Jimin kérdésemre idegesen kezdte el harapdálni dús ajkait. Próbálta össze szedni magát, de nem igazán jött össze neki.

- Hát én.. - motyogta, s újabb csend telepedett közénk. Viszont most nem szóltam. Hagytam had gondolkozzon egy kicsit.
- Üljünk le inkább. - sóhajtott fel halkan, mire aprót bólintottam.

Lassan le ültem az ágya végébe. Ő is így tett, azonban megtartotta a tisztességes távolságot. Kicsit meg is lepődtem, hiszen Jimin általában a seggembe szokott lenni. Még akkor is, ha valami problémaja van, hiszen szerinte megnyugtatom őt a közelségemmel. Most viszont úgy tett, mintha idegenek lennénk egymással, vagy valamiféle ragadós betegségem lenne, ezért tartotta a távolságot. Fura volt, nem is picit. De nem akartam még ezzel is zaklatni, így inkább elengedtem ezt a dolgot.

- Nos? - kérdeztem kíváncsian az omegára nézve. Chim nagy levegőt véve hunyta le szemeit, majd befeszült testel motyogott valamit bajsza alatt. De abból semmit sem értettem.
- Micsoda? - néztem rá egyik szemöldökömet felvonva.

- Én tal.. - kezdte hangosabban az elején, azonban a végét megint elharapta, így újfent nem értettem.

- Chim, mond hangosabban! Nem értem. - szóltam rá, mire hirtelen felém fordult.

- Találkozgatok valakivel! Most már érted? - emelte fel hangját kicsit idegesen, de amint észhez kapott vissza vett, s fülig pirult.
Válaszát hallva lesokkoltam. Fejemet látva, Jimin egyből kétségbeesett. Gondolom azt hitte mérges leszek. Holott egyáltalán nem erről volt szó.

- Komolyan? - kérdeztem hatalmas vigyorral arcomon. Jimin megkönnyebbülten felsóhajtott, majd halványan bólintott.
- Istenem, ez csodálatos Chim! Ki az? Hogy hívják? Hogy néz ki? Alfa, vagy béta? Hogy találkoztatok? - fogtam kezére izgatottan, mire felkuncogott.

- Alfa, és.. Az erdőben találkoztam vele. Kissé bonyolult a történet, de nagyon aranyos, és bátor farkas. Az elején mondjuk féltem tőle.. El is akartam futni, de nagyon félre ismertem. Pozitív csalódás volt számomra. - mesélte kissé pironkodva.
- Viszont többet nem szeretnék róla mondani. Nem azért Taehyung, csak.. Most olyan jól alakul minden, és nem akarom elkiabálni magam. Ezért sem szóltam senkinek. Csak akkor terveztem, ha közelebbről megismertem. Vagy ha komolyabb már a dolog. - magyarázkodott lehajtott fejjel, mire mosolyogva simítottam buksijára.

- Jól van, megértem. Ha nem szeretnéd elmondani, akkor nem kell. - ráztam meg fejemet. Chim mondandóm hallatán felkapta fejét, s csillogó szemekkel nézett rám.
- Csak kérlek szólj, ha baj lenne. Bántana, vagy valami. Okés? - nyújtottam felé kisujjam, amint gyorsan össze is kulcsot övével.

- Rendben! De te meg ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. - nézett szemeimbe komolyan.

- Ígérem! - ráztam meg kezeinket, ezzel is véglegesítve szavainkat.

- Köszönöm. - engedte el ujjomat a fiú, majd hirtelen magához ölelt, amit nevetve viszonoztam.

- Ugyan, semmiség. - simiztem meg hátát.
- Amúgy te meghibbantál? - toltam el magamtól mérgesen, mikor újra eszembe jutottak a 10 percel ez előtt történtek.
- Ki akartál ugorni a másodikról? Normális vagy te? - ütöttem meg kezét, mire halkan feljajdult.