The silence wolf *Vkook*

*17.rész*

Mindenki nagyban falatozott a sikeresen elkapott őz családből, kivéve egy embert. Taehyung nem bírt megmozdulni. Rosszul volt a tetemek szagától. Akármennyire is farkas, nem kívánta a friss húst. Ő inkább most egy jó kis, meleg rament, vagy édes-savanyú csirkét evett volna zöldségekkel. Ahogy erre gondolt, egy picikét jobb lett a kedve, holott belül nagyon fájt a szíve. Tudta, hogy szégyent hozott Jungkook-ra, és magára is, de azzal bíztatta magát, hogy alfája nem fog rá haragudni, hisz ő más. Viszont, ezt Taehyung nagyon rosszul hitte, hisz Kook fortyogott belül. Nem akarta elhinni, hogy kiszemeltje így megalázta. Azt gondolta, hogy majd büszkén fog ülni, és nézni ahogy kiontja omegajá, az őzgida lelkét, de nem így lett. Álmodozott, de ez az álom nem igen jött be.

Ahogy újra, és újra ezen elmélkedett mégidegesebb lett, így végig nyalva vérrel áztatott fogain, lépett fehér szőrű farkasához. Taehyung csillogó szemekkel nézett fel rá, viszont amint meglátta mérges tekintetét, félve sütötte le kéken virító íriszeit. Haragszik.. Csak ennyi zengett Tae fejében, pedig remélte, hogy nem fog neki csalódást okozni, de sajnos még is.

Lassan az alfa, az omega nyakához hajolt, amin a bőrt fogai közé véve húzta fel a kisebbiket, mire Tae fájdalmasan nyüszítve kelt fel. Fájt neki. Nagyon, hisz Kook nem éppen gyengén ért hozzá. Konkrétan belevéste bőrébe a fogait.
A fekete farkas nem nagyon foglalkozott Taehyung fájdalmas nyüszétésvel, csak haza akart érni, és elbeszélgetni az omega fiúval, hisz ez így nem maradhat. Nem hozhat rá többé szégyent, hisz nem teheti tönkre a jó hírnevét. Hogy néznének így rá? Egy szégyen az omegája! Nem is tiszteli! Akármennyire is szereti a kisebbiket ~mert igen, tiszta szívből szereti~ ezt nem hagyhatja annyiban.

- Mi haza megyünk! - változott át egy pillanatra az alfajelölt, és vissza fele indult. Taehyung pár percre lefagyott, de hamar észhez kapva, sietett Jungkook-hoz, aki csak morogva díjazta közelségét. A fehérség ijedten húzta be, fülét, farkát, majd egy picit eltávolodott tőle. Igaz, nem nagyon akarta, de ha az alfa ezt akarta, akkor ezt most meg is teszi neki.

- Mi? Most komoly? - kérdezte utánuk kiáltva Mark, de Jungkook nem válaszolt. Csak visszaváltozva kezdett el futni, háta mögött lévő omegájával.

Taehyung szemszöge:

Kb. húz perc múlva ki is értünk az erdőből, mire el is mondtam egy imát, hisz Kook mellett nehéz tartani az iramot. Életemben nem fáradt el ennyire szerintem, mint most, ezekben a percekben.

Izzadtan, és csapzottan változtam át, mire a mellettem lévő is ezt tette, azzal a különbséggel, hogy ő nem volt ki testileg. De hát miért is lenne ki? Alfa, alap, hogy bírja a strapát. Néha én is azt kívánom, bárcsak olyan lennék mint ő. Erős, bátor, szókimondó.

- Hallasz? - kérdezte ridegen, és kezeit előttem hesegetve, mire nagyokat pislogva néztem rá. Nem figyeltem, elbambultam, hisz rajta járt az eszem, de ezt őt nem érdekelte. Csak mérgesen nézett végig rajtam, majd egy nagyot sóhajtott.
- Tudod, mit? Nem is érdekel. Inkább menjünk haza. Szeretnék veled beszélni. - hangja komor volt, és érzéstelen, ami nagyon megrémített, még úgy is, hogy tudtam miről akar beszélni.

Lefog szidni. Ugyan úgy, mint a régi falkámban az apám. Pedig kezdtem azt hinni, hogy itt más lesz, de ezek szerint nagyot tévedtem.

Csendben telt el az egész haza vezető út. Csak a feszültséget, és a félelmet lehetett érezni a közelünkben. De hát mit lehetett volna tenni? Jungkook mérges volt rám, jogosan. Én pedig féltem tőle, vagyis nem is igazán tőle, inkább a megszidástól. Mi van, ha ő is megfog ütni? Vagy megerőszakol? Bár, Kook nem ilyen. Tudom, hogy nem bántana, lehet kívül nem látszott, de legeslegbelül tudtam.

- Vedd le a cipőd, aztán menj a nappaliba. - morogta fülembe, majd lerugta cipőjét, és kabátját is felakasztotta. Nagyot nyelve bólintottam, majd lassan ~mondhatni csiga lassan~ levettem cipőmet, végül ujjaimat tördelve léptem be abba a helyiségbe, ahova kérte.

Még nem volt ott, ami még nagyobb stresszt rakott rám. Csak azon kattogott agyam, hogy biztos valami kínzó eszközt hoz, amivel megtud büntetni, vagy hozza a jól megszokott bilincs taktikát, és az ágyhoz kötve fektet meg. Igazából, egyik se lett volna jó, még akkor sem ha kívánom az alfa testét, mivel tudom, hogy úgy sem szerelemből csinálta volna. Pedig én tényleg szeretkezni akarok vele. Nem csak sziplán dugni.

- Itt vagyok.. - szólalt meg tipikus mély hangján, mire ijedten rezzentem össze, majd lehajtottam fejemet. Nem mertem ránézni. Féltem, hisz kitudja mire készül.

Lassan leült a velem szembe lévő fotelba, majd kényelmesen elhelyezkedve kezdett bele mondókájába.

- Tudod.. Nagyot csalódtam benned, és iszonyatosan haragszom rád. - ennyi kellett. Nekem ennyi bőven elég volt, hogy szívem ketté törjön, és a mélybe zuhanjak.
- Hogy képzelted? - kérdezte megemelve hangját, mire jobban összehúztam magamat, és próbáltam visszafogni könnyeimet.

Nem sírhatok, csak még mérgesebb lenne rám.

- Szégyent hoztál rám, az egész baráti köröm láttán! Én bíztam benned! Azt hittem képes leszel egy rohadt, tehetetlen, méghozzá gyerek, állatot megölni, de még erre se voltál képes! Értem én, hogy omega vagy, de ezt még egy farkaskölyök is megtudja csinálni. Azzal a kifogással meg ne gyere, hogy megsajnáltad. Ilyen nincs Taehyung! Farkas vagy! A véredben van a vádasz ösztön! - kelt ki magából az alfa. Nagyot kellett nyelnem, hogy vissza fojtsam a nagy gombocot, ami a torkomba keletkezett, hisz nagyon megrémisztett Jungkook. Esküszöm, nem néztem ki volna belőle, hogy ilyen is tud lenni.
- Bár.. Ezek után, már nem biztos. - sóhajtotta ingerülten. Fájtak a szavai, nem is kicsit, hisz még is attól a személytől kapom a szidást, akit szeretek, de igaza van. Gyenge vagyok, az átlagnál is gyengébb.
- Kezdem érteni, miért is utáltak ki annyira a falkádból. - morogta bajsza alatt, de én tisztán értettem minden egyes szavát.

És ez volt az a mondat, ami a végső ütést adta. Jól tudta, tisztába volt vele, hogy ez a gyenge pontom, a falkám, ~ mert igen, az eltelt időkben mindent leírtam neki~, erre ezt vágja hozzám.

Kezeimet ökölbe szorítottam, ajkaimat beharaptam, és hirtelen haragom miatt, egy nagy pofonban részesítettem.

- Utállak! - üvöltöttem teli torokból, majd zokogva futottam fel a szobába, ott hagyva a ledöbbent, és fal fehér alfát.

💜Szép estét/Reggelt💜
Igen, ma is hoztam egy részt, mivel jött az ihlet, na meg amúgy is az előzőt eléggé későn raktam ki (Hihi^^) ezért hoztam most! Meg amúgy is megérdemlitek.❤️

És, most hogy itt vagyunk.. Szeretném megköszönni a +5k olvasót, és +600 votot!🥺❤️ IMÁDLAK TITEKET!🥰

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_