The silence wolf *Vkook*

*2.16*

Taehyung szemszöge:
Az ágyamon kuporodva bámultam takarómat, miközben az egy órával ez előtti dolgokon futottam végig. Annyira össze vagyok zavarodva. Még jobban, mint általában. És ez megint Jungkook-nak köszönhető. Amit az este folyamán tett, egyszerre volt jó, és szörnyű is. Aranyos volt, hogy megdícsért, szép szavakkal illetett. Hogy meghívott egy fagyira. Ez mind tökéletesnek indult, viszont ami utána történt. Nyilván tisztába voltam vele, hogy ha feljön a múltas téma, akkor megfagy a hangulat. Ám nem hittem abban, hogy ennyire. Főleg, hogy olyanokat vágott hozzám amik nagyon rosszul estek. Mintha nem is az igazi Jungkook-ot hallottam volna. Mintha hirtelen átfordult volna, az édes, cuki, aranyos srácból egy bunkó, nagyképű idiótává. Mondjuk alfa, nem annyira meglepő, de akkor is szíven ütött. Én hülye, meg azt hittem hogy majd sajnálkozni fog. És talán belül még azt is reméltem, hogy újra egymásé leszünk, de ez sajnos nem egy mese. Ez a valóvilág. Itt nincsenek szőke hercegek, akik fehér lovon megjelennek, majd elvisznek téged a varázslatos kastélyukba, ahol minden tökéletes. Itt csak a szendevés van, a zavarodotság, a bizalmatlanság, az elnyomás. Csak mások hibáztatása megy, ahelyett hogy elismernéd, s bocsánatot kérnél a hibád miatt. De ez az élet. Ezt kell elfogani, még ha nem is akarod.

- Hoztam teát! Jin hyung csinálta, szóval biztosan finom. - jött be vigyorogva Doyoon. Haza fele úton találkoztam vele. Látta hogy mennyire össze voltam törve, ezért hazakísért és végül itt is maradt, hogy jobb kedvre derítsen.

- Köszönöm Yoon. - mosolyogtam rá hálásan, s el is vettem tőle a bögre forró italt.

- Ugyan, ez semmiség. - legyintett, majd helyet foglalt mellettem, miközben a hátát az ágy háttámlájának döntötte.

Ezek után egyikünk se szólalt meg. Csak szürcsölgettünk a kis teánkat, miközben el voltunk merülve a saját gondolatainkba. Jól esett amúgy az a csend. Nyugtató volt. Nem úgy, mint Kook-nál. Ott olyan feszültség volt, hogy senki se mert a közelünkbe jönni. Tényleg vajon mi lehet vele? Ő is össze van zavarodva? Ő is meg van törve? Vagy le sem szarja ezt az egészet? Egyáltalán miért érdekel egy idióta?

Mert szeretem..

- Amúgy, mi történt a veszekedés után? - szólalt meg hirtelen a béta, mire kissé összerezzentem. Oh, hát persze.. Haza felé elkezdtem neki mesélni a történteket, viszont nem volt időm befejezni, hiszen megérkeztünk.

- Tényleg, még el sem mondtam. - sóhajtottam fel fáradtan, miközben a bögrét piszkáltam.
- Igazából.. Elakartam menni onnan, minél előbb hiszen nagyon ideges és csalódott voltam. Viszont visszarántott, és megcsókolt. - motyogtam lehajtott fejjel. Szégyelltem magam.

- Tessék? - kérdezte Doyoon tágra nyílt szemekkel, s mivel annyira közel ült, ezért éreztem, hogy teste is befeszült.
- De.. Ugye te nem viszonoztad? - hangjában kissé lehetett hallani a félelmet, s kíváncsiságot is egyben.

- Hülye vagy? Dehogy! - kaptam rá fejemet szúrós pillantással, mire szégyenkezve nézett el más merre.
- Neki párja van! Én meg nem vagyok holmi kurva. Akármennyire is vonzottak az ajkai, nem tettem semmit. - ráztam meg a fejem, s újból hangosan felsóhajtottam.
- Sokkba voltam, hiszen ki ne lenne ilyenkor abba. De feleszmélve el löktem magamtól, majd egy pofont adva neki otthagytam. - haraptam be ajkaimat, ahogy vissza gondoltam rá.
- Annyira összezavar Doyoon.. És ezzel okozza nekem a legnagyobb fájdalmat. - húztam össze magam, miközben egyik kezemmel mellkasomra szorítottam.

A béta szomorkásan pillantott rám. Másodpercekig csak így vizslatott, de aztán megmozdult. Hallottam, ahogy leteszi a bögrét az éjjeliszekrényre, majd újból mellém ült, de most sokkal szorosabban. Éreztem teste melegét, gyengécske illatát. Nyugtató volt.
Egy óvatos mozdulattal azonban magához húzott. Arcát nyakamba temette, s izmos kezeivel átölelt. Kissé zavarba ejtő volt, de nagyon jól esett. Újra védelmező karoba voltam. Amitől a szívem ezerrel kezdett verni, s minden érzelmem felszabadult. Ezért is engedtem ki magamból.

Sírtam, nem is akárhogy. Egyszer örömben, egyszer dühömben, egyszer szomorúságomban. A hangulatom csak úgy ingadozott, de Doyoon-t ezt egyáltalán nem zavarta. Csak ölelt, simogatott, nyugtatott. Nem szólt semmit, amiért nagyon hálás voltam. Elég volt, hogy csak mellettem van, és figyel rám. Másra nem is vágytam. Csak hogy kiadhassam végre valakinek magam, s nem bántam meg hogy ez az ember Yoon volt. Tudtam, hogy ő soha nem hagyna el. Soha nem bánta, gúnyólna ki. Nem okozna csalódást. Még ha nem is ismertem annyira ~mint Jin hyung-ékat~, akkor is éreztem, hogy ő más. Más mint Jungkook..

- Doyoon.. Rossz ember vagyok, amiért még ezek után is szeretem? - kérdeztem szipogva, egy bő félóra után.

- Hülye kérdésre, hülye válasz Tae. - suttogta nyugotatóan, hajamat piszkálva.
- Nem vagy rossz ember. Csak szerelmes. - pillantott rám mosolyogva.

- Ez a baj, hogy szerelmes vagyok. De én nem akarok az lenni! Belefáradtam. Elegem van a sok szenvedésből. - ütöttem erősen combomra.
- Viszont még se tudom elengedni, miért? - fordultam felé kétségbeesetten. Yoon halkan felsóhajtott, majd arcomra fogott.

- Mert túlságosan belehabarodtál. Ami érthető, hiszen Jungkook sok mindent tett érted. Vagyis amiket meséltél, azok azért eléggé mélyek voltak. Ezért hozzá nőttél. De ezen lehet segíteni. - simogatta meg orcámat mosolyogva, mire csillogó szemekkel néztem rá.

- Igen? Hogyan? Mond el, kérlek. - vetettem be boci szemeimet, mire halkan felnevetett.

- Próbálj meg más fele nyitni. Jungkook is ezt tette, nem? Ha neki sikerült, akkor neked is fog. - vont vállat, mire amolyan "ezt komolyan gondoltad" fejjel néztem rá.

- Doyoon, éppen erről beszélek, hogy nem tudom elengedni Kook-ot! Akkor, hogy szeressek bele másba? - akadtam ki.

- Tudom, de te nem is próbálkozol! - kontrázott vissza, s erre azonnal befogtam.
- Úgy tényleg nem fogsz megszabadulni tőle, ha nem ismerkedsz. Hisz így folyton csak rajta gondolkozol. De ha találnál valakit, akkor nem ez lenne. Lefoglalna, így azt az idiótát is elfelejthetnéd. - forgatta meg szemeit.
- Ne várd, hogy szádba repüljön a sültgalamb. Tegyél is érte! Mert ha csak magadba roskadva várod a megmentőt, akkor ne számíts arra hogy egy hamar minden a régi lesz. Szóval szedd össze magad, és ne siránkozz egy olyan alfa miatt, aki nem becsült meg egy ilyen kincset! - mutatott végig rajtam, mire zavarba jöttem.

- De.. Mi van, ha nem fog sikerülni? Ha nem találok senkit? Nem akarok egyedül meghalni. - motyogtam lehajtott fejjel. Yoon ezt látva, azonnal államra fogott, majd felemelte fejemet, s mélyen szemeimbe nézett.

- Nem fogsz. Egy ilyen csodáért, ömleni fognak a farkasok. Márha hagyom. - suttogta nagy dominanciával, mire a hideg is kirázott, s kissé le is fagytam.

- T-tessék? Mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem értetlenül.

- Arra, hogy.. Megpróbálhatnánk mi ketten. Együtt. Mit szólsz? - kérdezte alsó ajkamra simítva hüvelykujjávval. A vér is megfagyott bennem. Én és Doyoon? Lehetséges ez?

Halii🩷
Jó pár nap eltelt, mióta utoljára posztoltam, amiért bocsánat, de ez a részt nagyon nem szeretett volna összejönni.🤣 Annyiraszor írtam át, javítottam ki. De egyszer se tetszett. Viszont most! Ezzel már azért megvagyok elégedve.

Fun fact! Felvettek egyetemre🥳
Ti jelentkeztetek valahova? Sikerült?

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_