The silence wolf *Vkook*

*15.rész*

Reggel halk zörejre keltem, amit elsőnek nem tudtam eldönteni, hogy honnan is jöhet, így ijedten húztam össze magamat.

- Mi lehet ez? Lehet valaki megakar ölni? Vagy, csak szimplán kirabolják a házat? - jött egy csomó kérdés, amire választ persze nem kaptam, vagyis csak egy kis ideig.

- Ne aggódj. Csak anya főz. - morogta egy számomra iszonyatosan megnyugtató hang, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.

- Olyan beszari vagy, szépségem.. - nevetett fel halkan a mellettem lévő alfa, amit nem hagyhattam szó nélkül, így hirtelen megfordultam, és gyengéden csupasz mellkasára ütöttem.
- Naa! Ezt most miért? - kérdezte Jungkook, lebigyesztett ajkakkal, ami hihetetlenül édes volt, de nem hatott meg. Csak mérgesen néztem rá, mire egy nagyot sóhajtott, és homlokomra puszilt.
- Jó.. Bocsánat! Nem vagy beszari, egy csodás, és bátor omega vagy. - mosolyodott el halványan. A szívem egy nagyot dobbant a bók miatt, majd vörös fejjel bújtam mellkasába.
- Édes, vagy mint mindig. - suttogta, és szőkés haj koronámba túrt, mire a tegnapi esti dolgok beugrottak.

Igazából, semmi nagy dolog nem történt. Na jó.. Hazudtam! Rohadt nagy dolog történt, hisz újból csókcsatáztunk egyet. De, ezt most nem szakítottam meg. Addig faltuk egymás ajkaig, míg mind a kettőnknek el nem fogyott, a maradék levegője is. Iszonyatosan jólesett, hogy újból érezhettem, puha és méz édes párnácskáit, viszont arra nem jöttem rá, hogy most mi is van köztünk. Jungkook, se mondott semmit, csak amit befejeztük egymás kényeztetését, lefeküdt mellém, és egy "Jó éjt" után el is aludt, ami kicsit rosszul esett, de hát nem tudok vele mit tenni. Ezek szerint Jungkook nem érez irántam semmit. Vagy nem tudom! A barátok szoktak ilyet csinálni? Én, úgy tudom, csak a szerelmesek csókólóznak. De, mi nem vagyunk szerelmesek, vagyis de én az vagyok. Ha egyáltalán lehet ezt annak nevezni. Soha nem voltam még az, és fogalmam sincs milyen, de én úgy érzem, hogy szeretem Kookiet. Bármikor látom, vagy csak a nevét hallom kihagy egy ütemet a szívem. Ha bókol, vörös leszek mint a paradicsom. Na meg, ha puszit ad, akkor valamik elkezdenek mozogni a pocimba. És ez ijesztő. Beszélnem kéne erről valakinek, mert ez így nem lesz jó.

- Min agyalsz? - kérdezte lágy hangon, mire felkaptam a fejemet, és hevesen megráztam, ezzel is jelezve, hogy biza semmin.

Pedig, de.. Nagyon nagy dolgon gondolkozok, méghozzá rajtunk.

- Hm, hát jó. Viszont én kelek, mert el kell készülődnöm a vadászatra. - sóhajtotta, majd ki is szállt mellőlem, mire szomorúan néztem rá. Nem akarom, hogy elmenjen.
- Naa.. Fel a fejjel! Hamar visszafogok jönni, ne aggódj. - mosolygott rám bíztatóan, majd elővette ruháit.
- Pihenj csak, én elmegyek fürödni. - mondta, majd el is hagyta a szobát.

Sóhajtva néztem után, majd végül párnájába temettem fejemet, aminek persze erős menta illata volt. Még mindig nem tudom megunni. Annyira elveszi az eszemet.

- Taehyung! Fent vagy? - kukucskált be Jungkook anyukája nagy mosollyal, mire azonnal felültem, és bólogatni kezdtem.
- Szuper.. Figyelj, nekem el kell mennem a férjemhez, szóval arra gondoltam, hogy ne legyél egyedül elmehetnél a fiammal, és a barátaival vadászni. Na mit szólsz? - kérdezte kíváncsian. A kérdés hallattán meglepődve néztem rá.

Én? Vadászni? Annak nem lesz jó vége.

- Figyelj Tae! - ült le az ágy szélére.
- Tudom, hogy mi omegák, nem vagyunk a legjobbak ilyen téren, de egy kis levegő nem ártana. - simított kézfejemre bíztatóan. Tettére halványan elmosolyodtam, majd egy kis idő után rá bólintottam a programra.
- Szuper! Akkor beszélek a fiammal! - vigyorgott, majd ki is futott a szobából engem otthagyva.

Oh, mi lesz ebből?!

Jungkook szemszöge:
Ahogy kijöttem a fürdőből, anya egyből letámadott azzal az ötlettel, hogy vigyem magammal Taehyungot is a megbeszélt találkozóra. Nem is kell mondanom, írtóra ideges lettem, hisz még is csak egy omegáról beszélünk. Nem bírná velünk a tempót, na meg bármi baja eshet. Plusz, majdnem hogy mindenki alfa ott, le is támadhatják az édesemet, az illata, na meg kinézete miatt is. Túl sok minden miatt kéne aggódni.