The silence wolf *Vkook*

*2.17*

Vajon ez tényleg segítene? Ha mással ismerkednék, akkor talán elfelejtem Jungkook-ot? Igaz lenne? Akkor nem szenvednék tovább? De, mi van ha rosszabb lesz? Mondjuk ennél már nem lehet szörnyebb. Na meg, ha meg se próbálom akkor soha nem fog kiderülni. Viszont félek. Vegyes érzések vannak bennem.

- Taehyung! Itt vagy? - kérdezte a béta, már elengedve államat. Hangjára feleszméltem, majd bólintottam egyet.

- I-igen, csak.. Elgondolkoztam. - motyogtam pironkodva.
- Nézd Doyoon, é-én nem tudom mit mondjak erre. - hajtottam le fejemet szégyenkezve.
- Nem hiszem, hogy én készen állnék ilyen hirtelen egy kapcsolatra. Nem is tudom, hogy ez egyáltalán jó ötlet-e..

- Nem kell azonnal nekem adnod magad! - vágott közbe, kissé félreérthető mondatával, mire mégjobban zavarba jöttem, s ezt ő is észre vette, mire azonnal szabadkozni kezdett.
- Mármint nem úgy! Hanem, mint pár! Tudod, nem kell hogy az enyém legyél. Az elején csak ismerkedni gondoltam. Elmehetnénk randizni, megismerhetnénk egymást jobban. Aztán ha készen állsz, na meg ha szeretnéd akkor lehet komolyabb is a dolog. Érted! - hadarta közben kezeivel csápolva össze-vissza. Ezt látva kissé elmosolyodtam, hiszen eléggé viccesen nézett ki, ahogy próbálta leplezni zavarát.

- Értem. - kuncogtam fel halkan, mire csillogó szemekkel rám kapta tekintetét.
- De, még így is kicsit kételkedem. Mármint nem benned! Hanem magamba, és hogy nem tudnék túllépni. - sóhajtottam fel gondterhelten.

- Ha ilyen negatívan állsz hozzá, akkor biztosíthatlak abban, hogy nem fogod elengedni azt a gyereket. - mondta határozottan barátom.
- Figyelj Tae.. Ígérem, hogy nagyon oda fogok figyelni rád. Szeretgetni, gondoskodni, és vigyázni fogok rád. Nem csinálok olyat tenni amit te nem akarsz. Csak is akkor, ha készen állsz. Mindent megveszek neked, ha kell. Mindenhova elviszlek. Te leszel nekem az első, bármiről legyen szó. Na meg.. Mindent megfogok tenni, azért hogy elfelejtsd Jungkook-ot. - nézett szemeimbe komolyan, amitől éltetőm heves tempóba kezdett.

Nagyon jól estek a fiú, főleg a Jungkook-os ügy után. S úgy tűnt, hogy ő tényleg komolyan gondolja ezt. Nem láttam szemében a hazugságot. Hangja is elhatározottnak hangzott. Doyoon tényleg segíteni szeretne, ami kezd újból felvillanyozni. Szóval, miért is ne? Elsőnek úgy is csak ismerkednénk. Abba semmi rossz nincs. No meg, ha még se tetszene, akkor faképnél hagyhatom. Amit nyilván nem szeretnék, de magamat se akarom becsapni. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ezzel ő is jól járna meg én is. Jómagam, eltudná felejteni ~legalább~ egy kis ideig Kook-ot, ő pedig.. Nem tudom. Nem értem ő miért járna ezzel jól. Hiszen egy elcseszett kis omega vagyok, aki csak a múlton tud gondolkozni, és a hibáin. Szép se vagyok. Inkább mondanám magam átlagosnak. De akkor meg miért akar?

- De te ezzel miért járnál jól? - kérdeztem pár perc után.
- Miért akarsz, pont engem?

- Mert vonz hozzád valami. Nem csak a szépséged, és a csodás, néha pimasz személyiséged, hanem más is. - vallotta be őszintén, mire halvány mosollyal fordítottam el paradicsom fejemet.
- Hidd el! Én járnék a legjobban, ha megpróbálnánk, hiszen egy félisten vagy. - kuncogta, ahogy meglátta zavaromat.

- Ne mondj ilyenek. - szóltam rá kissé sértetten, s vissza nézve rá mélyen szemeibe néztem, amik izgatottságtól csillogtak. Édes..
- Ah, legyen! Próbáljunk ismerkedni, aztán meglátjuk. - adtam be derekam, mire Doyoon boldogan kiáltott fel, majd szorosan magához ölelt.

Nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam gyermeki reakciójától. Annyira aranyos volt, és olyan jó volt ilyen boldognak látni. De legalább ebből is látszik, hogy tényleg szeretné ezt az egész kapcsolatot, és nem csak egy kalandnak gondolja.

- Köszönöm Tae! Ígérem, hogy nagyon oda fogom tenni magam. - engedett el vigyorogva, amitől apró kis gödröcskék jelentek meg szája szélén. Eddig ez fel sem tűnt. De nagyon jól áll neki.

- Úgy legyen. - kuncogtam, s szorosan hozzá bújtam.

A maradék estét így töltöttük el. Egymás karjaiban, jó szorosan ölelkezve beszélgettünk, mind addig míg el nem aludtunk eme kényelmes pozícióban.

Az után a nap után egy hét telt el. Doyoon folyamatosan nálunk volt, hogy felvidítson s elfelejtessen velem mindent, ami nagyon jól esett tőle, azonban a fiúk is kezdtek felfigyelni rá. Gyanus volt nekik, hogy annyi időt töltünk együtt, ezért végül megkérdezték, hogy mi is folyik köztünk. Említenem sem kell, hogy mennyire is zavarba jöttünk a kérdés hallatán, de végül elmondtuk nekik mi történt. Nem volt meglepő, mindenki nagyon örült a hírnek. Főleg Jimin, akivel már jó ideje nem találkoztunk. Mindig azzal megy el otthonról, hogy dolga van. Én nyílván tudom, hogy az alfájához mászkál, de azért velünk is tölthetne időt. Persze megértem, hisz szerelmes. Olyankor az ember nem gondol másra, csak is arra aki elcsavarta a fejét. Ezért nem is haragszom. De Jin hyung-ék mit sem tudnak erről, és ők nagyon aggódnak. Nyílván próbálok Jimin-nek falazni, mindenféle hülyeséggel, de már ők is kezdenek gyanakodni. Nem tudom meddig fogja ezt csinálni, de ennek nem lesz jó vége.

Jimin szemszöge:
- Dolgom van, majd jövök! - kiáltottam lakótársaimnak, majd amilyen gyorsan csak tudtam el is hagytam a házat, nehogy megállítsanak és kérdezősködni kezdjenek.

Egy újabb nap vette kezdetét, ami azt jelentette, hogy újra láthatom az alfám. Mindig izgatottan, és boldogan szelem át az erdőt, hogy aztán szokásos kis helyünkön találkozzunk. Lehet hülyének hangozhat, hogy az erdő közepén találkozunk minden nap, de megvan rá a nyomós okunk. Ezt pedig senkivel se tervezzük megosztani, vagyis csak egy idő elteltével, mivel biztosan rosszra fordulnának a dolgok, ha most kiderülne. De ebbe bele se merek gondolni. Most csak is ránk koncentrálok.

Egy bő fél óra elteltével meg is érkeztem a dugi helyünkre. Az alfa már ott volt, ezzel nem okozva csalódást. Általában mindig ő van itt előbb. Amit megértek, hiszen ő közelebb lakik ehez a részhez.
A fiú nekem háttal ült egy farönkön. Valamit ámulva nézegetett, amitől halvány mosoly jelent meg arcomon. Aranyos látványt nyújtott, még akkor is ha kívülről egy ijesztő embernek nézett ki.
Halkan, s lassan közelítettem felé, hogy véletlenül se vegyen észre. Megszerettem volna lepni, ami tökéletes sunyulásomnak hála sikerült is. Amint mögé értem apró kezeimet szemeire tettem, majd kuncogva hajoltam füléhez.

- Na ki vagyok? - kérdeztem lágy hangon, mire a fiút kirázta a hideg. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Hm.. Talán.. - húzta az időt, mintha tényleg nem tudná ki is áll mögötte.
- Egy csibe? - kérdezte szórakozottan, mire durcisan engedtem el szemét, majd óvatosan hátára csaptam.

- Rohadj meg! - morogtam puffogó arcal. Az alfa hangosan felnevetett, majd megfordulva ölelt át szorosan, arcát pocakomba fúrva.

- Naa, tudod hogy viccből mondtam. - kuncogta felnézve rám.
- Ne puffogj. - csípte meg oldalam. A tettre kissé megugrottam, hiszen nem számítottam rá, így még közelebb léptem hozzá.

- Te meg ne csipkedj! - szóltam rá, s kikászálódva kezei közül, ültem bele ölébe. Amint láttam tetszett neki, hiszen egy féloldalas mosolyt ereztett felém, és hatalmas kezeit is fenekemre helyezte.

- Jól van, befejeztem. - kuncogta, s egyre közelebb hajolt hozzám.
- Szia Chim. - suttogta már szinte ajkaimra.

- Szia Jackson.. - mosolyodtam el halványan, majd megszüntetve a köztünk lévő milimétereket csókóltam meg.

Heyhoo
Na hát.. Kit látnak újból szemeink?👀 Csak nem? De, de. Visszatért.🤪

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_