The silence wolf *Vkook*

*2.3*

Jungkook szemszöge:
2 év alatt olyan sok minden történt, hogy azt én sem akarom elhinni. Először is, mikor Taehyung elment, nagyon szétestem. Napokig sírtam, nem ettem, nem ittam, nem voltam friss levegőn, egyszerűen összevoltam törve. De szerintem ez teljesen érthető, hisz olyan valakit vesztettem el, aki számomra nagyon fontos volt. Ő volt az életem, a lelkemet, a szerelmem. Erre egy pillanat alatt elvesztettem. Tudom, tisztában voltam vele, hogy miattam és a falka miatt csinálta, de abban a pillanatban megtudtam volna fojtani. Persze, nem akart balhét, megértem, de simán letudtuk volna győzni őket, és akkor talán nem tartanánk itt. Hülye volt, bármennyire is szerettem, ennyit tudok rá mondani..

Ám szomorúságom, és kisebb haragom azonnal eltűnt Mina-nak köszönhetően. Igaz az első pár hétben senkit nem akartam magam körül látni, de utána Mina nagyon, de nagyon sokat segített. Támogatott, óvott, szeretett, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Viszont, ahogy együtt töltöttük az időnket, egy pár dolog megváltozott. De mik is? Hát, röviden; Namjoon hyung-ékkal a kapcsolatom kezdett egyre jobban romolni, Mina miatt. Folyton azt mondogatták, hogy nincs rám jó hatással, és hogy egy ribanc, ami nekem nem igazán tetszett, így eléggé összeveztem velünk. Mondhatni Mina-n kívül senkim nem maradt, de talán ennek így kellett lennie, hisz idő közben.. Beleszerettem. Nem hittem volna, de tényleg megtörtént. Szerelmes lettem a gyerekkori legjobb barátomba, aki mindig is velem volt, és támogatott. Pedig biztos voltam benne, hogy Taehyung-ot senki nem helyettesítheti, de tévednem kellett. 
Így tartunk most ott, hogy lassan egy éve együtt vagyunk az én szépségemmel. Boldogsában, és szeretetben.

Viszont, ez a boldogság a mai nap elszállt. Éreztem, hogy ma történni fog valami, valami nagy dolog, de nem erre számítottam. Nem gondoltam volna, hogy Taehyung visszajön, de mégis így lett. Mikor megláttam, annyi mindent éreztem egyszerre. Bánatot, örömöt, bűntudatot, értetlenséget, és talán egy kis szeretetet is. Viszont rajta csak szomorúságot, és csalódottságot véltem felfedezni, ami érthető. Én se szívesen jönnék arra haza, hogy a szerelmem mással csókolózik, de.. Nem tehetek róla. Nem gondoltam volna, hogy visszajön, és valljuk be.. Örökké sem várhatok rá, nem?! Persze, azért híbásnak érzem magamat is, de számíthatott rá. Belegondolhatott volna az egész helyzetbe. Kitudja, hogy ő hány alfával feküdhetett egy ágyba?! Szóval szerintem egyikünknek sincs egy szava sem.

Persze, rossz volt látni ahogy összetört, nekem is fájt újra a padlóra kerülni, de el kell fogadnia. Már találtam mást, és ha nekem sikerült akkor neki is fog. De akkor is megszeretném vele beszélni a dolgokat, hisz barátomnak ugyan úgy szeretném. Teljesen nem akarom elveszteni, szóval megkeresem. Bárhol legyél is most, megfoglak találni, Kim Taehyung!

Taehyung szemszöge:

Az első itthon töltött nap, nagyon gyorsan elment. Hisz miután kisírtam magam Jimin-nek, és megbeszéltünk mindent, bementünk s jól be is kajáltunk, hiszen Jin hyung addig nem hagyott minket, míg meg nem ettünk az utolsó falatokat. Végül ezek után néztünk egy filmet együtt, majd mindenkit egy öleléssel megajándékozva feküdtünk le.

Mivel Jimin-ék egybe költöztek ~ez alatt Jin-t, Namjoon-t, Hobi-t, Yoongi-t, és persze Jimin-t lehet érteni~, nekem csak a kanapé jutott, hisz máshova sajna nem fértem be, ezért oda kuporodva aludtam el, már amennyire tudtam.

A gondolatok újra cikázni kezdtek fejemben, ami miatt kb. egy órát kínlottam. De ha sikerült is pihennem, az sem tartott sokáig, hisz a rémálmok is felemésztettek. És persze kiről szóltak? Hát persze, hogy Jungkook-ról. Pedig én próbálom elfelejteni, de nem megy. Annyira szeretem, hogy nem tudom elengedni.