The silence wolf *Vkook*

*7.rész*

Jungkook szemszöge:
Egyik pillanatról, a másikra, csak annyit vettem észre, hogy Taehyung rajtam fekszik, és igaz álmát alussza. Fogalmam sincs, mikor, és hogy kerültünk ilyen szituációba, de eszméletlenül tetszett, ahogy alfámnak is. Ahogy arcát mellkasomba temette, és vékony kezeivel átölelte derekamat, valami észveszelytő cuki volt. Elolvadt tőle a szívem, bármikor is rá néztem. Na, meg mikor megéreztem fenséges illatát, teljesen elfedte az agyamat a rózsaszínak mondható köd. Ellenállhatatlan, ez a fiú. Minden egyes percben, egyre jobban megakarom szerezni magamnak.

- Enyém leszel pici omega.. - suttogtam mosolyogva, és közben puha haját piszkáltam, mire apró teste megremegett. 

Ennyire hatnék rá?

Egy picit elgondolkoztam, majd kíváncsiságból végig simítottam oldalán, amire egy halk sóhaj szökött ki piros ajkai közül, és ennyi kellett nekem, ahoz hogy szívem újból írtó gyors tempóba kezdjen, és hogy testemet melegség öntse el. Egy kis hang, vagy tett, megtud bennem mindent mozgatni. Nem csak én vagyok rá hatással, hanem ő is rám.

Felindulásból egyre többször simítottam végig oldalán, amivel azt értem el, hogy több sóhajt adjon ki magából. Esküszöm, nagyon felizgatta elmémet, pedig semmi olyat nem csinált. Vagyis, de.. Hisz hallhatom hangját, ami nekem már egy kincsnek számít. Többet akarok, ennél sokkal többet, de nem merek lépni. Félek, hogy olyat tennék, amivel neki is ártanék, ezért lassan elvettem kezemet, vagyis vettem volna, ha valaki nem fog rá, és rántja vissza.

- T-tae?! - néztem az előbb említettre nagy szemekkel, hisz szorosan fogva csuklómat, tette vissza oldalára nagy mancsomat. Nem kicsit lepett meg hirtelen cselekedete, de tetszett, és meg is nyugtatott, hisz ezek szerint élvezi amit csinálok. De az is lehet, hogy csak omegája szórakozik. Mondjuk azzal se lenne bajom.
- Azt hittem alszol?! - kuncogtam, mire halványan megrázta a fejét, majd lassan szemeimbe nézett.

Oh, azok a csodás szép kék szemek.. Teljesen elveszek bennük..

- Szeretnéd, hogy simogassalak, mi? - kérdeztem mosolyogva. A fiú egyből elvigyorodott, és egy nagyot bólintott. Ahogy megláttam mosolyát, a szívem újból elolvadt. Többször kéne ilyen vidámnak lennie, hisz ez sokkal jobban áll neki!

- Édes vagy.. - motyogtam, majd kérésére tovább folytattam kényeztetését, amire ő vissza bújt mellkasodba nehogy meglássam rák vörös arcát.

Ez kudarcba fulladt édesem.. Én mindent látok.

Taehyung szemszöge:
Azóta, hogy Jungkook-on "aludtam" eltelt már egy nap. Igazából, akkor semmi nagy dolog nem történt, csak élveztük egymás társaságát mind addig, míg Hobi hyung meg nem jelent, és nem szólt, hogy Jungkook-nak haza kell mennie, mert az apja már keresi. Nem mondom hogy repdestem az örömtől, de nem tudtam mit tenni. Viszont mikor elment hiány érzetem támadt amit nem értettem, hisz nem jelölt meg, és nem is ragadtunk össze, de valahogy még is majd meghaltam, hogy nincs mellettem. Az omegám is csak úgy tombolt bennem, és bárhogy próbáltam nyugtatni, nem csitult..

Viszont abban a pár órában míg rajta feküdtem semmi rossz gondolatom nem támadt, jó csak néha-néha mikor olyan helyre ért ~ahova nem igen kellett volna~, de belül éreztem, hogy nem bántana.

Mivel, Jungkook "eltűnése" egy picit, jó igazából nagyon elszomorított, ezért Hoseok kitalálta, hogy menjünk ki egy kicsit hátha jót tesz a friss levegő. Erre persze egyből felkaptam a fejem, és azonnal rohantam is az ajtóhoz. Konkrétan úgy nézhettem ki mint egy 5 éves kisgyerek, aki most először megy vadászni, de hát na! Szeretek kint lenni, bármennyire is veszélyes.

- Csak a ház környékén lehetsz, rendben? - kérdezte, persze én erre hevesen bólogatni kezdtem. Hobi, erre csak megsimogatta fejemet, majd kinyitotta az ajtót, mire megcsapott a friss, meleg szellő.

El sem tudom mondani mennyire jó volt beszippantani az életet adó oxigént. Nem mintha bent annyira szörnyű lenne, de a kinti erdős levegő sokkalta jobb.

Mosolyogva léptem ki a küszöbön, majd lehunyva szemeimet élveztem, a csendet, és nyugalmat. Ahogy a madarak halkan csiripeltek, és a fák lombjainak susogását hallgattam, teljesen megnyugatatta aprócska lelkemet. Már csak egy személy hiányzott onnan. Jungkook. Vele sokkal jobb lenne ezt megélni, de hát ez is álom marad. Sokkal fontosabb dolga is van, mint hogy engem presztráljon. De megértem, hisz alfa jelölt, és ilyenkor nem lankathat a figyelme, bármiről is legyen szó.

- Tae! Versenyzünk egyet? - kérdezte nagy vigyorral Hobi. Lassan felé fordultam, majd kihívóan néztem rá, amit egyből fel is fogott, így a ház elé lépett.
- A domb végén a cél! Aki utoljára ér oda, az főz ma egy jó adag kajcsit! - magyarázta el a szabályokat, mire én magabiztosan bólintottam.
- Sok siker törpe! - kuncogott, majd át is változott farkas énjévé, amire nem kicsit lepődtem meg. Csodás volt barnás budája ahoz képest, hogy béta farkas. Esküszöm, ha nem mondják nekem, még alfának is elnéztem volna.

Nagyot sóhajtottam, majd végül én is átváltoztam, mire láttam hogy Hoseok hyungnak nagyra nőttek szemei.

- Ennyire ronda lennék? - szomorodtam el, így fülemet, farkamat behúzva feküdtem el a fűben. Hirtelen megéreztem, hogy valaki felém tornyosúlt, majd nyakamnál lévő bőrömre nyalt, amire nem kicsit lepődtem meg. Nagy kék szemeimmel felnéztem a bétara, aki csak bíztatóan tekintett le rám, ezzel is utalva arra, hogy nincs semmi baj velem, így már boldogan másztam ki alóla.

Pár perc múlva sikeresen beálltunk a starthoz, és még egyszer kihívóan egymásra néztünk, majd mint akit puskából lőttek ki, kezdtünk el sprintelni a domb végéig. Szavakkal nem tudom elmondani mennyire jól esett, ahogy a meleg szellő megcsapta arcomat, és bundámat is csak új fújta össze-vissza. Nem is tudom, mikor szaladtam ilyen felszabadultan utoljárra. Talán akkor, amikor picike voltam és anyával fogócskáztunk. Ah, azok a régi szép idők, milyen jók is voltak.

Elmélkedésemből a hirtelen nekem jövő Hobi zökkentett ki, hisz sikeresen megbotlott, mire nekem eset, így én is szintén megakadva saját lábaimba tanyáltam el.

- Úram isten Taehyung! Jól vagy? - futott oda hozzám hyungom, már ember alakjában. Lassan felkeltem, majd megrázva fehér budámat, változtam vissza, és mosolyogva bólintottam, ezzel is alátámasztva, hogy nincs semmi bajom.
- Ohh.. Hála az égnek.. - ölelt magához szorosan.
- Ha valami bajod eset volna, akkor tuti hogy Kook megbaszta volna a seggem. - nevetett fel, mire nekem is elhagyta el halk kuncogás ajkaimat.
- Na, de én nyertem! - vigyorgott győzedelmesen.

Felpuffat arcal, és mérges tekintettel néztem rá, de erre csak hangosan felnevetett.

- Nyugi.. Csak vicceltem. - borzólta össze szökés hajamat.
- Majd én főzök, nem kell aggódnod. - simított arcomra lágy mosollyal . Tettére nekem is felfelé görbültek ajkaim, majd viszonoztam ölelését.

Már egyáltalán nem bánom, hogy ide kerültem..

SzIaSzToK! Újabb részt hoztam! OMG.😱 Mostanába nagyon megcsapott az ihlet, nem tudom mi van velem.😂 Lehet beteg vagyok.. Na, mindegy! Remélem tetszett kis falkatagok! Tényleg.. Mi lenne ha ez lenne a "nevetek"? Mit szóltok hozzá? Tetszik?😍❤️
Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_