The silence wolf *Vkook*

*2.20*

- Várj Taehyung! - kiáltott utánam legjobb barátom még éppen időben, így megtorpanva a lépcső aljában fordultam hátra.

- Mégis miért? - kérdeztem felvont szemöldökkel a felém tartó omegától.

- Szerintem nem kellene oda futnod hozzá.. Főleg nem ilyen hirtelen. - motyogta kezeit tördelve.

- De miért, Jimin? Végre tudjuk az igazat! Most már minden vissza állhat a régi kerékvágásba. Komolyan ezt kiakarod hagyni? - néztem rá kétségbeesetten, hiszen úgy tűnt hogy ezt tényleg nem akarja.

- Nem hinne neked. - nyögte ki kissé félve, mire nagyra nőttek szemeim.
- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de biztosan nem a te pártodat fogná. Mina biztosan megint megitatta vele azt a löttyöt. Ezért csak őt fogja látni. Senki mást. Tehát semmi értelme ennek. - húzta félre ajkait. A szívem keservesen dobbant egyet, de így belegondolva igaza van. Mina alaposan kitalált mindent. Valószínűleg arra is fel van készülve, ha kiderül az igazság. Ezért felesleges lenne lerohanni.
- Na meg.. Mi lesz akkor Doyoon-nal? - kérdezte a konyha fele pillantva. A felismerés azonnal arcon csapott, így ijedten fordultam a helyiség felé, ahol az a fiú volt, aki kezdte elfelejtetni velem Jungkook-ot.

- Igazad lehet.. - motyogtam, majd lassan szívemre helyeztem kezem.
- De akkor mit tegyünk? - néztem vissza barátomra, aki ajkait harapdálva gondolkozott.

- Nem tudom.. Egy kis időt kérek. És kitalálom. - sóhajtott fel halkan, majd elém lépve ölelt át, mire búslakodva bújtam hozzá.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. - bíztatott hátamat simogatva.

- Mi történt? - jött egy hirtelen hang a hátam mögül, amitől Jimin-nel egyből szét robbantunk, majd a bétára néztünk.

- Semmi! - válaszoltunk egyszerre, talán túlságon is hamar, hiszen Doyoon sejtelmesen mért minket végig.

- Ahaa.. És ezt higyjem is el, igaz? - kérdezte karba tett kezekkel. Jimin felsóhajtott, majd vállamra rakta kezét, és bátorítóan nézett rám.

- Beszélj vele. Jobb, ha ő is megtudja. - motyogta megpaskolva testrészem, végül el lépett mellőlem.
- Én megyek, majd beszélünk. - inetett mosolyogva, és el is hagyta a házat.

Doyoon végig követte Chim útját, majd amint eltűnt látóköréből, kérdőn felém pillantott. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Féltem neki elmondani. Magam sem tudom miért. Na jó, talán azért mert Jungkook-ról van szó ~ megint ~, és pont ő azaz ember, aki próbálja velem elfelejtetni. Most ha elmondom ezt neki, akkor félő attól, hogy csalódott lesz, és mérges. Azért mert nem sikerült velem elfelejtetnie, és mert még mindig szeretem Jungkook-ot. Pedig Doyoon-hoz is húz a szívem. Szeretem őt, jó vele lenni, de mégse érzem azt, amit Kook-nál. Ő másabb. Sokkal másabb.

- Na? Elmondod? - kérdezte egy idő után Yoon. Úgy látszik túlságosan elgondolkoztam.

- Üljünk le.. - adtam be derekamat, miközben a nappali fele vettem az irányt.

Leültünk a kanapéra, majd egymás fele fordulva bámultuk a másikat. 10 perce még ugráltam örömömben, és majd bezsongtam. Most meg itt ülök, és idegeskedek. Pedig még Jungkook-hoz is elakartam menni, de ha Doyoon-nal nem bírok beszélni, akkor még is vele, hogyan tudtam volna? Megint nem gondolkodtam, és megint össze vagyok zavarodva. Utálom ezt. Ahogy azt is, hogy megint elhittem minden jó lesz. De persze, hogy nem. Hiszen újból szar van a nyakunkba. Pedig én csak egy kis nyugalmat szeretnék. Miért olyan nehéz ez?

- Nem tudom hol kezdjem.. - motyogtam lehajtott fejjel.

- Jungkook-ról van szó, igaz? - kérdezett rá hirtelen, amitől a vér is megfagyott bennem.

- Honna..

- Ismerlek. - vágott közbe kuncogva, majd közelebb ült, és kezemre fogott.
- De mesélj inkább. - szorított mancsaimra bíztatóan. Lassan rá néztem, majd egy reszketeg sóhajt eleresztve bólintottam.

- Kiderült, hogy velem meg Jungkook-kal Mina itatott valamit, amitől elhalványult köztünk a kötelék. Ezért "szeretett" bele Kook abba a boszorkányba, és ezért van még mindig vele, mert folyamatossan itatja vele azt a hülyeséget. - meséltem el neki röviden a történteket.
- Tehát Jungkook elvileg még..

- Még mindig szeret. - fejezte be helyettem a mondatot.

- Igen.. - bólintottam ajkaimat harapdálva.

- És te is szereted őt, igaz? - kérdezte rám pillantva. Kérdésére felkaptam fejem, majd ijedten néztem a fiúra.

Nem tudtam mit mondjak. Ha azt mondom nem, akkor magamnak és neki is hazudok. Ha azt mondom igen, akkor csak neki ártok. Doyoon kedvel engem, és nem akarom összetörni. De hazudni se tudok neki.

- Figyelj Doyoon.. Én.. - nem bírtam befejezni. Csomó keletkezett a torkomba, ami kifakadt volna abban a szent pillanatban, ha megszólalok.

- Tehát igen. - sóhajtott fel szomorúan, végül elengedte kezemet. Bepánikoltam. Az előbb említett csomó is kezdett szétjönni. Már majdnem a sírás szélén álltam, mikor is megszólalt.
- Megértem.. - válaszolta, nekem pedig a padlóig ért az állam. Nem erre számítottam.
- Ilyen szituációban, én is inkább azt választanám, akihez a szívem húz. Szóval ne aggódj. Nem haragszom. - mosolygott rám bíztatóan, majd eltűrte szemembe lógó hajamat.

- Tényleg? - kérdeztem könnyes szemekkel, mire kuncogva bólintott.

- Igen! Oh és köszönöm, hogy adtál azért egy esélyt. Jó volt veled, ez a pár nap. De remélem azért barátok maradhatunk?! - kacsintott rám nevetve, amitől nekem is felfelé gördültek ajkaim.

- Még szép. - vágtam rá, s egy hatalmas ölelésbe invitáltam.
- Köszönöm Doyoon, és sajnálom. Csodálatos béta vagy, ezt megtapasztaltam. Szóval biztos megtalálod a tökéletes párt magadnak. - bújtam bele nyakába, miután viszonozta tettem.

- Aranyos vagy. - puszilt bele hajamba.
- Remélem te is kibékülsz Jungkook-kal. - suttogta mosolyogva, majd eltolt magától.
- Tényleg, és most hogyan tovább? - kérdezte kíváncsian.

- Fogalmam sincs. - vontam vállat félre húzott ajkakkal.
- Jimin azt mondta, majd kitalál valamit. De nem tudom mi lesz belőle. Ajj, olyan nehéz ez. - temettem arcomat tenyereim közé.

- Ne aggódj. Biztosan megfogjátok oldani. Ha kell én is segítek, ezen ne múljon. - húzta ki magát magabiztosan. Hálásan rá néztem, és kezdtem volna bele az újabb köszönet szövegebe, azonban Jin hyung-ék akkor toppantak be a házba.

- Megjöttünk! - kiáltotta az omega, s be is tért hozzánk.
- Oh sziasztok. Tök jó hogy itt vagytok, amúgy is beszélni akartam veletek. - huppant le közénk, mire mind a ketten kíváncsian néztünk rá.

- Mi az? - kérdeztem, rá majd Doyoon-ra nézve, aki szintén tűkön ülve várta hyung válaszát.

- Pletykám van. - tapsikolta izgatottan, amitől mégjobban kívácsi lettem. Imádom a pletykákat. Bármennyire is rossz szokás, én mindig úgy várom, mint kisgyerek a cukrot.

- És mi az? - kérdezett most rá Yoon.

- Jungkook megkérte Mina kezét. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.

A hírre testem megfeszült. Hirtelen melegem lett, s izzadni kezdett. Szívem ezerrel vert, és éreztem ahogy testemben a vér egy pillanatra megfagy. Szemeimbe könnyek gyűltek, és gyomrom is görcsbe rándult. Hányingerem lett, és szédültem. A hangokat csak tompán hallottam. Könnyeimtől pedig már aligha láttam.

- Rosszul vagyok.. - motyogtam hasamra fogva, majd azzal a lendülettel rókáztam is a földre.

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek🎉🫶

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_