The silence wolf *Vkook*

*9.rész*

Taehyung szemszöge:
Teljesen le vagyok sokkolva.

Jeon Jungkook egy ágyban fekszik velem, méghozzá úgy, hogy én a meztelen felsőtestén terülök el. Soha, nem voltam még ennyire zavarba mint most. Bár, Jungkook mellett nem nehéz zavarba jönni. Ahogy kinéz, na meg amilyen bókokat mond, egyszerűen nem bírja az ember!

Nagyokat pislogva néztem a már alvó alfára, és megkell hogy mondjam, nagyon aranyosan nézett ki. Halkan szuszogott, és néha-néha ajkai mosolyra húzódtak.

- Biztos valami szépet álmodik.. - mosolyodtam el halványan én is, majd csak arcát fürkészve gondolkoztam el.

Annyira hálás vagyok neki, na meg Hobinak is, hogy megmentettek. Ha ők akkor nincsenek kint, én már rég halott lennék. Valahogy megkéne ezt hálálnom, csak fogalmam sincs hogy hogyan. Soha sem voltam jó ajándékok terén. Bár, nem is volt kinek adnom, hisz nem voltak barátaim, se családtagjaim. Egyedül anyának tudtam volna, de ő mindig azt mondta hogy "Nekem te vagy az ajándék kincsem.. Nincs semmi másra szükségem, csak is rád!".

Csak rám volt szüksége.. Még is cserben hagytam..

Ahogy, újra átfutottak rajtam az események, úgy kezdtek el folyni könnyeim is.

- Annyira sajnálom.. - zokogtam fel, amire éreztem, hogy az alattam lévő megmozdult, majd rám nézett. Ijedten bújtam mellkasába, és próbáltam visszafogni sós könnycseppjeimet. Nem akartam, hogy lásson sírni. Ennél is gyengébbnek nézne.

- Taehyung.. Nézz rám.. - suttogta lágy hangon, mire megráztam fejemet.
- Szépségem.. Kérlek.. - biggyeztette le ajkait, s buksimat is megsimizte, hát ha felemelem fejem.

Be is jött neki terve, így nagyot sóhajtva, félve de felnéztem rá, mire egy puszit hintett homlokomra. Újfent lefagyva, és pironkodva néztem az alfára. Persze, taknyom-nyálam egybe folyt közben.

- Ne sírj.. Nem áll jól. - törölte le egy kósza könnycseppemet, s ha lehetett még jobban zavarba jöttem. Fejem láttán, az alfa halkan elkuncogta magát, majd szorosan átölelve hunyta le újból szemeit.
- Pihenj Tae.. Holnap nagy nap lesz. - suttogta, és hátamat simogatta nyugtatás képp.

Szipogva, de még is mosolyogva bújtam hozzá, majd szép lassan engem is elnyomott az álom.

Jungkook szemszöge:

Halk csiripelésre keltem fel, ami máskor rohadtúl irritálni szokott, de most egyáltalán nem zavart.
Lassan kinyitottam szemeimet, mire meg is láttam életem fényét, Taehyung-ot. Ajkai kicsit szét voltak nyílva, haja kócos volt, és szorosan fogott közre lábaival, amin muszáj volt felnevetnem.

Olyan kis édes.. Erre a csodás látványra akarok minden nap kelni!

Még sokáig csodáltam volna a szépséges omegát, de már így is késésben voltunk, így muszáj volt felébresztenem.

- TaeTae. - simítottam lassan arcára, mire párat nyammogott, és át fordult a másik oldalára. Tettére halkan felkuncogtam, majd folytattam tovább az ébresztését.
- Taehyungiee.. Szépségem, ideje pakolni! - suttogtam fülébe, miközben lassan átöleltem.

Taehyung nagyot szusszantott, majd a párnába bújtatta fejét, és tovább aludta igaz álmát.

- Jól van Tae. Te akartad. - morogtam, majd hátára fordítottam, és fölé kerekedtem.
- Szépség.. Ideje felkelni! - suttogtam újból fülébe, de még így se akarta kinyitni csodás szemeit, ezért egy hirtelen ötlettől fogva nyakához hajoltam és elkezdtem nedves csókokkal behinteni puha bőrét.