Érdekes lehet, egy olyan farkas aki csendes, nem? Általában nagy hangjuk van, erősek, bátrak és nem félemlíti meg semmi őket. Ezért elgondolkodtató, ez a kérdés. Nos, ha a háttér mögé pillantanánk egy kicsit, minden megváltozna. Viszont ebbe senki n...
"Az ölelésedtől újfent előjöttek a régi szép emlékek.. Vajon neked is? Vagy ez csak egy szimpla baráti tett volt? Egy semmit mondó gesztus, igaz? Lehet neked csak annyit jelentett, viszont nekem igen is feldobtad a kedvem. Jó volt újra érezni az izmos karjaidat, a finom menta illatodat, ami kissé keveredett valami más aromával is, de nem érdekelt. Csak is az ölelésre, és rád tudtam koncentrálni, amit egy egész életen át eltudtam volna viselni, ám sajna nem tarthatott sokáig.. Sietned kellett, amit megértek, hisz én sem töltenék magammal annyi időt. Mondjuk, szívesen tettem volna fel én is kérdéseket.. Például: Hogy vagy? Mi történt veled? Mióta szeretsz mást? Ki egyáltalán a barátnőd?
Kíváncsi vagyok rá, mindenre, viszont neked nem volt már erre időd. Azt pontosan nem mondtad hova, merre mész, de biztosan fontos dologról volt szó, hisz akkor nem siettél volna igaz? Vagy mégis? Jungkook, mond, én fontos vagyok neked? Ha segítség kellene, jönnél? Vagy le se szarnál? Lehet a második lenne, hisz már nem vagyunk olyan közel egymáshoz. Vagyis, de! Én hozzád nagyon, de nagyon közel állok, viszont te egyre jobban taszítasz el magadtól.. Pedig azt mondtad barátok lehetünk! Akkor miért? Miért akarsz távol tartani magadtól? Félsz? De mitől? Nem tudok rajtad kiigazódni, de talán nem is kell. Lehet, felkéne dolgoznom, s elkéne felejtenelek. Jimin hyung is mindig ezt mondja, de nehéz.. Vagyis nekem az! Vajon te hogy csináltad? Hogy sikerült kiverned a fejedből, és szívedből? Nem akarsz segíteni, segíteni abban, hogy ne szenvedjek?
Jungkook.. Segíts nekem.. Kérlek!"
K.T.
Éppen hogy befejeztem naplóm írását, Jimin-ék már be is toppantak. Nagy hangal, s boldogással lépkedtek beljebb ami nekem is egy kisebb mosolyt csalt arcomra. Máskor zavarna ez a zaj, de most pont hogy örülök, hisz tudom, ők itt vannak velem, és lesznek is.
- TaeTae! Megjöttünk! - kiáltotta, Chim, miközben beszaladt hozzám, majd rám ugorva szorosan átölelt. Halkan felnyekenttem, hisz hirtelen ért a súly, de aztán kuncogva viszonoztam ölelését.
- Szia mochi.. - bújtam nyakába, akárcsak egy kiscica.
- Hoztunk neked sok-sok csokit, meg fino.. Várj! - motyogta, s a levegőve szippantott. - Valaki volt itt.. - szűkítette össze szemeit, majd sejtelmesen rám nézett. Kissé összehúztam magam, hiszen ijesztően hatott Jimin arca. Soha nem láttam még ilyennek..
- J-jungkook.. - válaszoltam röviden, rá nem nézve a fiúra. Féltem a reakciójától, nem tudom miért de nem akartam hogy tudja.
- Micsoda? Csak nem megjött az esze? - kérdezte csillogó szemekkel, s boldogan. Meglepődtem, nem is picit, hisz nem erre számítottam. Azt hittem kifog akadni, erre fel úgy viselkedik mint egy kisgyerek, aki éppen most kapott nyalókát. Bár aranyos tőle, hogy reménykedik még ezek után is, de sajnos el kell, hogy rontsam a kedvét.
- Nem.. Csak eljött megbeszélni a dolgokat. - ráztam meg a fejem halványan. - De nem tartott sokáig.. Csak sajnálkozott, bocsánatot kért, és azt mondta nem akar elveszíteni, ezért barátok lettünk. - meséltem el neki fájó szívvel, s röviden. Nem is akartam tovább húzni, hiszen omegám is majd meghalt a fájdalomban, ezért nem szeretnék erről beszélni.
- Mekkora egy.. - szidta volna szerelmemet, Chim, ám ekkor hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek, ami egyenesen a konyhából jött.
- Kim Namjoon.. Hányszor mondjam még, hogy ne nyúlj semmihez? - kérdezte Jin hyung kiakadva, mire mi halkan felkuncogtunk.
- Olyan jó visszatérni a káoszba.. - ráztam meg a fejem mosolyogva, majd felállva mentem is Jin szent helyére segíteni, mert ahogy azt hittem kellett neki a támogatás.
Jungkook szemszöge: Abban reménykedtem, hogy a találkozás után megkönnyebbülök, s nem érzek semmiféle bűntudatot, szomorúságot, ám ez rohadtul nem így lett. Talán rosszabb lett a helyzet, mint volt. Mikor bementem, s leültem mellé egyből megcsapott régen érzett viola illata, amitől a gyomrom fordult egyet, persze a jó értelemben, és szívem is heves dobogásba kezdett. Arról meg ne is beszéljünk, mikor ölelkeztünk. Izadtam, féltem, még ha nem is látszódott. Hatással volt rám, pedig rigtig azt hittem, hogy már elfelejtettem. E-helyett úgy éreztem magam mint egy szűz kurva, aki most van az első estéjén. Igaz, ezt akkor betudtam annak, hogy most találkoztunk először "hosszabb" ideig, az incidens után, ám mostanra már nem tudok kiigazódni magamon.
Hiányzik, de mégsem, hisz itt van nekem Mina. Az egyetlen omegám, akit teljes szívemből szeretek, ugyanakkor Taehyung-ot is eltudnám újból képzelni magam mellett.
- Min agyalsz? - kérdezte egy lágy hang, mire halkan felsóhajtottam, majd ölembe húzva a lányt bújtam nyakába.
- Össze vagyok zavarodva.. - motyogtam hisztisen, amin csak az omega felnevetett végül hosszú ujjaival hajamba túrt, ezzel is elérve hogy egy picit ellazúljak.
- Beszéltem Taehyung-gal. - kezdtem bele, s mint láttam eléggé meglepődött, hisz szemei kitágultak és teste is megfeszült.
- És? - kérdezte idegesen, amit nem tudtam hova rakni.
- Letisztáztunk mindent. Barátok lettünk, de.. A bűntudatom nem tűnt el.. - bigyeztettem le szomorúan ajkaimat. Mina szaggatottan felsóhajtott, majd pár percet várt gondolom hogy összeszedje gondolatait, végül belekezdett.
- Csak azért érzed azt, mert most találkoztatok újból. Nem szóltál neki, hogy szerelmes lettél, nem tudtál vele szakítani, de ez nem a te hibád! Nem tehetsz róla, hogy boldog vagy! Jól tudta, hogy ez benne van a pakliban, szóval engedd el és foglalkozz velem! - mondta határozottan, miközben átölelte nyakamat.
- Jó de.. Olyan szomorú volt.. Én se örülnék ha.. - mondtam volna, ám szavamba vágott.
- Jungkook! Majd túl lesz rajta! Nem dőlt össze a világ! Na meg barátok vagytok, ha nem akar elveszíteni, akkor az is elég neki! De most zárjuk le ezt a témát, és.. És játszunk. - mosolyodott el pimaszul, mire én halkan felnevettem majd határozottan bólintottam.
- Rendben, hercegnőm. - suttogtam, s meg is szüntettem a köztünk lévő távolságot.
Igaza van Mina-nak.. Túl fog lépni rajta! Nekem is sikerült.. Vagyis azt hiszem..
🤌Hi guys🤌 Most volt egy kis időm, így gondoltam hozok nektek egy részt, csak hogy ne unatkozzatok.😂❤️ Viszont azt sajnálom, hogy unalmas lett.. :c De tényleg, ígérem a köviben próbálok már izgalmakat is belevinni!🙏
Ha tetszett: ⭐ és 💬
Ui: Sokan kértétek, hogy Mina-ról vágjak be képet, így tessék:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ui2: KÖSZÖNÖM A 30K OLVASÓT!🥺❤️🙏 (Nem tudom, szeretnétek-e ennek örömére valami kis játékot, vagy Q&A vagy bármit, de ha esetleg lenne rá igény akkor írjatok. :3)
