The silence wolf *Vkook*

*3.rész*

Jungkook szemszöge:
Amint megláttam a kunyhót még gyorsabban szendtem lábaimat. Látni akartam, de féltem is. Féltem, hogy ha bemegyek nem lesz ott se ő, se pedig barátom. Igaz, Hobi erős, de akkor se tudna elbánni egy egész csapattal, mivel ő béta. Nincs annyi ereje, mint egy egy alfának, és hamarabb el is fárad. Viszont bízok benne, így annyira még sem aggódom.

- Mond, hogy itt vannak! - motyogtam magamnak, majd visszaváltozva tártam ki a házikó rozoga ajtaját. Körbe futattam szemeimet az előtérben, de mivel ott senkit nem találtam beljebb léptem, mire megcsapott egy ismerős illat.

- Ez ő.. - mondtam mosolyogva, majd egy nagyot szippantottam a finom és kellesem illatból, ami teljesen elvette eszemet.
- Viola.. - motyogtam elvarázsolva, s csillogó szemekkel, majd a szagot követve törtem be a szobába és ami ott fogadott. Valami eszméletlen volt.

- Jungkook, végre! - állt fel Hoseok mosolyogva, majd hozzám lépett.

Taehyung szemszöge:
Nagyra nőttek szemeim az alfa láttán, és olyan félelem fogott el, mint még soha. Szagom elkezdett felerősödni, és testem is remegni kezdett. Túlságosan domináns, és túlságosan hat rám. Ez így nem lesz jó.

- Képzeld, épp beszélgettünk! - vigyorgott rá Hobi, de az alfa le se szarva őt lépkedett felém, mire mégjobban a falnak préseltem magam. Féltem, nem is rettegtem, hisz bármit megtehet velem, úgy hogy nem is ellenkezhetek, hisz még is csak egy alfa.

- Nyugodj meg. Nem bántalak. - mosolygott rám bíztatóan, mire lassan szemeibe néztem, amikben furcsa csillogást véltem felfedezni, de nyugtató volt, így picikét elengedtem magam. De azért tartottam a távolságot.
- Ájultan is szép voltál, de így még szebb vagy. - motyogta, miközben végig szemeimbe nézett, majd lassan leült ágyamra. Kijelentésére nem kicsit jöttem zavarba, így csak pironkodva hajtottam le fejemet.

Egy alfa se mondta még ezt nekem.

- Hogy hívnak? - szólalt meg lágy hangon, mire kirázott a hideg, és szívem is nagyot dobbant. Amilyen mély a hangja, olyan nyugtató is.
- Nem szeretnéd elárulni? - kérdezte egy kis csalódotsággal a szemében, mire felkaptam fejemet, s hevesen megráztam azt. Nem akartam megbántani az alfát azzal hogy nem válaszolok, így gyorsan törökülésbe felültem, majd körül néztem a szobában, hát ha találok valamit, amivel letudom írni vagy el tudom mutogatni nevemet.

- Most mit keres? - kérdezte Hoseok barátjától, aki csak megrántva a vállát nézte tovább gondolkodó arcomat.

Mivel percekkel később sem találtam semmit, ezért egy halk sóhajjal jeleztem, hogy feladom.

- Öm.. Egy kérdés. Nem tutsz beszélni? - kérdezte Hoseok, a már régóta válaszra várt kérdést, értetlen fejjel.

- Tudnék.. Csak nem merek. De, ha mernék se jön ki semmi a torkomon. - motyogtam magamba, majd válaszul egy halványat bólintottam.

- Tehát egy csendes farkassal van dolgunk. - kuncogott Hobi, mire szomorúan lehajtottam a fejemet. Ezt észrevette az alfa is, ezért erősen oldalba lökte barátját, mire abba is hagyta a nevetést.
- Oh.. Bocsánat.. - motyogta a vöröske megbánóan, mire halványan legyintettem egyet.

Már megszoktam..

- Hé, picike. Fel a fejjel! Nincs, azzal semmi baj, hogyha csendes vagy. - emelte fel mosolyogva fejemet Jungkook. Csillogó szemekkel, na meg vörös fejjel néztem, az ő éjfekete íriszeibe, amik teljesen elvarázsoltak és hirtelen azt sem tudtam melyik bólygón vagyok. Annyira csodásak azok a szemek. Mint az éjszaka, olyan fekete, de mégis csillogóak, és fényesek.