The silence wolf *Vkook*

*Különkiadás 2.0*

/Sziasztok!🫶
Végre elhoztam nektek az ígért különkiadást.
Amiről szólni fog: Jungkook, és barátai közt lévő kapcsolat, miután Taehyung elhagyta a falkát./ Hosszú rész lesz!/

***

Írói szemszög:
Hónapok teltek el azóta, hogy Taehyung elment. Mondhatnánk azt, hogy sokakat rosszul érintett a dolog, azonban ez nem így volt. Az omega távozása, csak párját és barátait érintette leginkább. De őket nagyon.
Hiszen abban a félévben, amit Tae náluk töltött nagyon meghatározó volt. Sokkal boldogabban telt az idő, mikor a csendes kis farkas velük volt. Sokkal színesebbnek, fényesebbnek tűntek a napok vele. Mindenki örült, bármikor meglátták, vagy csak a nevét hallották, hiszen nagyon fontos lett számukra Taehyung. Azonban mint minden jónak, ennek is vége szakadt.
Már nem olyan boldogak a percek, az órák, a napok, a hetek. Nincs kit pátyolgatni. Nincs kivel felhőtlenül beszélgetni mindenről. Nincs kit tanítani arra, hogy az élet nem egyszeri alkalom, és ő nem csak egy porszem az egész világon. Nem volt semmi olyan, mint régen. Lett egy tátongó lyuk mindenki szívében, amit lehetetlennek bizonyult betölteni. Vagyis egyesek számára..

Egy szombati napot írtunk. Kora délután volt, azonban a nap sötét felhők mögé bújt. A madarak elcsendesedtek, a szél is felerősödött. Egy újabb nyári vihar kezdett kialakulni, ami miatt Jimin-nek a kedve mégjobban lelankadt. Nem volt elég, hogy lassan 8 hónapja, pontosan ezen a napon ment el legjobb barátja, még az égiek is ostorral verték. De nem volt mit tenni. A napnak ugyan úgy telnie kellett tovább, ha akarta, ha nem.

- Jimin! Segítenél behozni a ruhákat? - szólt Jin hyung a hátsó kertből, miközben már szedte is le a különböző méretű, és mintájú anyagokat.

- Persze! - válaszolt a szöszi, majd ugrott is fel a kanapéról.

Amint kiért, megcsapta orrát a kellemes eső illata, és a viharos szél is össze borzolta haját. Halványan elmosolyodott az érzésre, hiszen eszébe jutott hős barátja. Taehyung sokszor kócolta össze a fiú haját, ha szivatni akarta őt. Amit akkor Jimin nyilván utált, viszont most örömmel gondolt vissza rá.

- Várj, segítek. - lépett hyungja mellé, majd el is vette a ruhák felét. Az idősebb omega hálásan pillantott rá, s ez után amilyen gyorsan csak tudtak futottak is be a házba. Szerencséjükre pont akkor szakadt le az ég, mikor már a nappaliban voltak.

- Köszönöm. - mosolygott Jin, ám Chim erre nem reagált. Csak maga elé bámult, miközben egy pólót szorongatott kezében. Az a póló Taehyung-é volt.
- Jimin, minden rendben? - kérdezte az idősebb, miután percek után se mozdult.

- Rossz érzésem van hyung.. - motyogta a kisebbik, mire a mellette levő értetlenül, s aggódva pislogott rá.
- Valami történt.. Mi van, ha.. Taehyung! Mi van, ha vele történt valami? - fordult hirtelen felé, már majdnem hogy könnyáztatta szemekkel.

- Chim. Hé! Nyugi. - ölelte magához szorosan a fiút.
- Tudom, hogy aggódsz érte, és hiányolod. Nekünk is nagyon hiányzik, de bízz benne! Nem véletlenül ment el. A sors akarta így. - simogatta hátát nyugtatás képpen, ami be is jött, hiszen Jimin-nek kezdett enyhülni szorítása.

- De olyan rossz érzésem van.. - motyogta a másik vállába bújva.

Percekig álltak így. Egymás karjaiban, miközben Jimin Taehyung pólóját markolászta. Jungkook után, neki fájt a legjobban, hogy Tae elment. Hiszen abban az időben, míg a falkában volt nagyon összeszoktak. Ismeretlenekből barátok, majd barátokból legjobb barátok, végül mondhatni testvérek lettek. Ezért is viselte meg annyira a dolog. Nyilván büszke volt az omegára, amiért feláldozta magát. Ugyan akkor szidta is. De már nem lehetett mit tenni. Elment, miattuk. Mert mindig is másokat helyezett előtérbe, saját maga helyett.