The silence wolf *Vkook*

*12.rész*

Jungkook szemszöge:
Mióta Mina itt van, Taehyung eléggé furcsán viselkedett. Teljesen magába fordult, és szomorkodott, amit egyáltalán nem értetten, hisz senki nem bántotta. Viszont agyam folyamatosan rajta járt. Oly annyira, hogy még az incsiklandó kajára se tudtam koncentrálni. Csak tologattam, a zöldségeket a tányéron, és gondolkoztam. Nem tudom elképzelni mi baja lehet, hisz Mina is mondta hogy nagyon kedvesnek, és aranyosnak néz ki, anya is nagyon kedveli, én hozzá se szóltam.

És ekkor csapott fejbe a valóság!

Lehet ez a baj? Hogy elhanyagoltam? Hogy hozzá se szóltam mióta itt vagyunk? Hát persze Jungkook! Egy fasz vagy.

- Édes istenem, te idóta barom! - ócsáróltam magamat nem létező bajszom alatt, amit persze drágalátos barátnőm meg is hallott.

- Mi a baj Kookie? - kérdezte aggódva, miközben felkaromra simított. Sóhajtva megráztam fejem, majd fel is álltam az asztaltól.

- Mindjárt jövök. - motyogtam és Taehyung után mentem, azaz a nappaliba.

Amint megláttam vékony testét a kanapén szétterülni, halványan elmosolyodtam, majd elé lépdeltem és leguggoltam fejéhez.

- Szia.. - suttogtam mosolyogva, mire unottan rám emelte tekintetét.

Már ennyiből tudtam, hogy igen, biza itt én tettem valami nagy vétket, amit helyre is kell hoznom, így sóhajtva toltam arrébb picinyke testét, majd mellé feküdtem. Persze, ezt a tettemet nem nézte jó szemmel, így amilyen gyorsan csak tudott, hátat is fordított nekem.

- Taehyung.. Tudom, hogy egy geci nagy köcsög voltam. - sóhajtottam szomorúan, majd átölelve derekát húztam magamhoz.
- De, Mina-val már nagyon rég találkoztunk, és túlságosan megörültem neki. - motyogtam, de még ez sem hatott rá, így folytattam tovább.
- Tudom, hogy nem szabadott volna elhanyagolnom téged. Átkozom is magamat, hogy nem foglalkoztunk veled, de kérlek bocsájts meg! Ígérem, hogy jóvá teszem! Csak kérlek, ne haragudj! Nem akarlak elveszíteni. Tudod jól hogy te vagy az én szépségem. - bújtam nyakhajlatába, mire éreztem hogy picit megremeg teste. Ez mosolygásra késztetett, hisz olyan édes hogy minden kis mozdulatomra reagál.

- Naa.. TaeTae! Ne haragudj! - leptem el puszikkal bőrét, s illatomat is kicsit felerősítettem, hogy megnyugodjon, ami be is vált hiszen egyből felém fordult, és szorosan mellkasomba bújt. Győzedelmesen elmosolyodtam ~hisz ezek szerint megbocsájtott~, majd védelmezően öleltem magamhoz.
- Köszönöm drágám.. Nélküled biztos meghalnék.. - motyogtam, és dús hajkoronájába bújtattam fejemet.

Egyre jobban vonz.. De muszáj vissza fognom magam.

Taehyung szemszöge:
Nagyon jólesett hogy végül Jungkook oda jött és megvígasztalt, viszont mélyen belül tudtam, hogy ez miatt még Mina-tól kifogok kapni. De hát, miért nem tud osztozkodni? Miért nem lehet Kookie-nak több barátja? Miért akarja ennyire magának? Nem értem. Pedig igazán jó lenne megtudni, hogy mi is folyik a fejében. Bár ha a kínzásom, akkor nem vagyok rá kíváncsi.
Ahogy belegondoltam, hogy miket művelne velem, testem meg is remegett, és szemeimet is egy csíkba összehúztam.

- Minden rendben? - kérdezte a mellettem lévő alfa, mire ijedten kaptam fel fejemet, és hevesen bólogatni kezdtem.
- Nem úgy tűnik.. Mikor fürdés után bementem a szobába elég durván éreztem a te illatodat is. Mitől ijedtél meg? - kérdezgetett tovább miközben hajamat eltűrte, nehogy szemembe lógjon.

Idegesen haraptam ajkaimba, és gondolkozni kezdtem, hisz nem mondhatom el neki hogy Mina megfenyegetett. Egyrészt, az omega lány megölne, másrészt pedig Jungkook biztos hülyére venne. Viszont valamit kellett mondanom neki, ezért átnyúltam a fiún, majd kezbe vettem a kis naplómat és ceruzámat. Amint ez megvolt, már el is kezdtem kitalálni valami kamu storyt.

- Csak.. Hirtelen le esett egy könyved a polcról, és attól ijedtem meg.. - jó, tudom hogy ez egy rohadt rossz kifogás, de nem jutott más az eszembe, így kételkedve de felé fordítottam a könyvet. S imádkoztam, hogy el is hidje.

Mandula szemeivel szép lassan olvasta a sorokat, majd egy halványat bólintott.

- Értem.. - motyogta, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

Oh, köszönöm istenem..

- Szóval akkor, Mina megfenyegetett igaz? - kérdezte komolyan, mire bennem rekedt az összes levegő, és tágra nyíltak szemeim.

- De, ezt ő.. Hogy? Hogy csinálja? - érdeklődtem magamba, mire megint megszólalt az alfa.

- Nyugi! Csak viccelt. - kuncogott halkan.
- Mindenkivel ezt csinálja. Nem tudom mi ebbe a jó, de ne aggódj. Még Jimin-ék se haltak meg. - nevetett halkan, amire én is erőltettem magamra egy halvány mosolyt.

Szeretnék hinni Jungkooknak. De szerintem ezt nem viccből mondta. Legalább is nekem nem.

- Ne foglalkozz vele. Csak tudod, konrétan én vagyok az egyetlen barátja. És félt nehogy elveszítsen. - motyogta zavartan vakargatva tarkóját.

Hogy én, miért nem csodálkozok ezen?!

- Jungkookiee! Elmentem! - jött be, az előbb említett aki csak semleges arcal nézett ránk. Egyből Kook mellkasába bújtam, és próbáltam minél jobban eltűnni benne. Nagyon kifogok kapni.

- Rendben, vigyázz magadra! - mosolygott rá kedvesen, amit a lány viszonzott, majd el is hagyta a házat.

Megkönnyebbült sóhajjal ültem fel, és olyan boldog lettem, hogy azt el nem tudom mondani. Végre csak én, és Jungkook vagyunk! Ezt vártam, már mióta ideértünk.

- Van kedved filmet nézni? - kérdezte nagy vigyorral, mire persze egyből bólintottam, így kb. 5 perc után már popcornal a kezünkben indítottunk el egy sci-fi filmet.

Igazából én jobban hajlok a romantikus, és komédiás filmekért, de ez sem volt rossz. Számomra picit unalmasan telt, de amint láttam a mellettem lévőnek annál inkább tetszett. Volt hogy többször is hozzá szólt a cselekményhez, vagy éppen nagyokat nevetett az elhangzott vicceken. Nagyon aranyos látványt nyújtott. Már a végén konkrétan csak őt néztem. De annyira ellenállhatatlan. A helyes arca, és izmos teste, a csodás személyisége. Egy álom alfa. Bár lehet csak nekem az, de akkor is!
Észre se vettem, hogy gondolkozásom közbe közelebb hajoltam az alfához, csak annyi tűnt fel, hogy már ő is arcomat méregeti pár centiről.

- Olyan szép vagy. - motyogta amitől nem kicsit jöttem zavarba, viszont nagyon tetszett hogy újra bókólgatott.
- Nincs nálad csodásabb farkas.. - simított orcámra mosolyogva.

Jóleső sóhajjal bújtam bele nagy mancsába, majd szemeit fürkésztem, mire ő is sikeresen megtalálta íríszeimet ~hisz előtte ajkaimat kémlelte~ így jó pár percig szemezgettünk egymással. Nagyon meghitt pillanat volt, vagyis  számomra az volt. Neki nem tudom, hogy jöhetet le, de rosszúl biztos nem, hisz akkor nem ülne itt előttem. Ugye?!

- Úgy megcsókólnálak.. - suttogta ajkaimra, viszont továbbra is szemeimet fürkészve és teljesen nyugodtan. Ám én annál inkább lepődtem meg mondatán.

Meg akar csókólni? Ezt most jól hallottam? Jeon Jungkook, vagy az alfája akar csókólni? Igazából, mindegy. Mind a kettőnek örülök, már ha ez nem álom.

- Megcsókólhatlak? - kérdezte már ajkaimat figyelve, mire hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak. Annyira meglepett, és zavarba hozott ez az egész. Soha nem gondoltam volna, hogy itt, és ilyen hamar lefog smárolni a legédesebb farkas, de még is csak megtörténik.

Nagyot nyelve néztem én is dús, és piros ajkaira, majd vissza sötétes szemeibe, amik már újfent engem figyeltek. Láttam rajta, hogy türelmetlen, és már majd szét robban, de várt ami nagyon aranyos volt tőle. Viszont nem akartam sokáig húzni agyát, na meg már én is meg akartam ízlelni azokat a párnácskákat, így lassan benyálaztam ajkaimat, majd egy halványat bólintottam, ezzel is jelezve, hogy készen állok.

- Köszönöm.. - suttogta mosolyogva, majd lehunyva szemeit érintette össze párnácsáinkat.

Nem hiszem el..

🔥Sziasztok!🔥
Hoztam egy újabb részt nektek!^^ Tudom, picit uncsi lett, de ígérem, hogy most már beindulnak az események!❤️
Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_