The silence wolf *Vkook*

*2.18*

Úgy faltuk egymás ajkait, mintha ezer éve nem találkoztunk volna, pedig ez egyáltalán nem így volt. Tegnap is együtt voltunk, tegnap előtt is, és az előtt is. Minden nap. Még is, ha csak egy kicsit is távol vagyunk egymástól, már hiányoljuk a másikat. De ez a szerelem. Ez normális ilyenkor, nem? Ha az, ha nem, nem érdekel. Boldog vagyok. Végre megtaláltam azt akire születésem óta vágytam. Lehet nem a legmegfelelőbb személynek tűnik, de Jackson megváltozott. Nem olyan mint régen. Már nem gonosz, nem ellenséges. A nagyképűsége megmaradt, de az tűrhető. Viszont nagyon kedves, aggódó, szeretni való. Hihetetlennek hangzik, nekem is az volt. Kellett is idő mire megbíztam benne teljesen, de tényleg csodálatos személy lett. És ez mind Taehyung-nak volt köszönhető. Elmesélte nekem Jacks, hogy az omega miatt változott meg. Nagy hatással volt rá a kitartása a szerelme, és családja iránt. De amiért leginkább hálás lehet miatta az az, higy szembesítette azzal, mennyire szörnyű ember volt. Mai napig nagyon bánja amit tett. Idiótán, és szánalmasan viselkedett, viszont most már minden más. Nyilván nehéz elhinni, de minden erejével azon van, hogy megváltozzon, s bocsánatot kérhessen Taehyung-tól. Még akkor is ha ez lehetetlennek tűnik.

- Ma mivel léptél le otthonról? - kérdezte, miután mind a ketten újból normális tempóba vettük a levegőt.

- A szokásosat mondtam. - vontam meg vállaimat hanyagul, mire az alfa hangosan felsóhajtott.
- Most mi van? - kérdeztem értetlen fejjel.

- Chim, ha így folytatod egyre jobban gyanakodni fognak. - rázta meg fejét rosszalóan.

- Akkor még is mit mondjak? Hogy azzal a személlyel találkozgatok, s vagyok együtt aki az ellenségünk, vagy mit vársz? - háborodtam fel.

- Nem erre gondoltam. - forgatta meg szemeit.
- Mondjuk mondhatnád azt, hogy dolgozni mész. Vagy találkozód van valami barátoddal.

- Nem hazudok nekik. - vágtam rá karba tett kezekkel.

- Akkor tovább sandítasz, s megvárod míg lebuktatod saját magad? Az jobb lesz szívem? - emelte fel egyik szemöldökét, amitől eléggé szexin nézett ki.

- Nem, de akkor mit tegyek? - kérdeztem kétségbeesetten, majd arcára fogtam.
- Ne nézz így! - motyogtam, s mellkasába fúrtam fejem, mire halkan felkuncogott.
- Fogalmam sincs mit csináljak Jacks.. Annyira nehéz nem elmondani nekik. De ha megtudnák, akkor nem csak engem, de téged is megölnének. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Taehyung mennyire csalódna benne. Ajj.. Nem akarom elveszteni. - sóhajtottam fel gondterhelten.

- Tudom, hogy nehéz. Nekem is az! De egy idő után megfognak enyhülni, és akkor elmondhatod. Vagyis, reméljük. - próbált bíztatni, ám nem nagyon sikerült neki. Sajnos, ez nem az ő terepe, de attól még szeretem.

- Nem vagy valami, hű de bíztató. - nevettem kibújva mellkasából, majd arcára pusziltam.
- Igaz, kérdeztem már.. De biztos nincs semmilyen bennfentes információd bármiről, ami érdekelheti Jungkook-ékat?! Ha azt elmondanád, lehet megbocsájtanának, és Tae-től is bocsánatot tudnál kérni. - néztem rá reménykedve. Megint a tipikus kissé ijedt fejet kaptam, és azt hogy nem mert a szemembe nézni. Titkolt valamit, ezt már a kezdetektől tudtam. Hiszen már többször is felhoztam ezt a témát, hát ha elmondja, de eddig nem jött össze.

- Megmondtam már, hogy nincs semmi. - morogta oldalra pillantva.

- Akkor mond a szemembe! - parancsoltam rá, mire íriszei tágra nyíltak.
- Bármikor ezt kérdeztem, soha nem mertél utána rám nézni. Titkolsz valamit. - mértem végig gyanakodva.

- Ez nem igaz! - vágta rá túlságosan is hirtelen, erre pedig amolyan "Ne szórakozz velem Wang, különben tökön rúglak" fejjel néztem rá, mire kissé megijedt.
- Na jó.. Igen, titkolok valamit, de jó okom van rá! Hiszen ha megtudnád, lehet elhagynál. - motyogta szomorúan, amitől szívem darabokra tört. Úgy nézett ki abban a pillanatban, mint egy elveszett kiskutya. Édesem.

- Ne hülyéskedj! Nagyon szeretlek. Semmiért nem hagynálak el. - karoltam át nyakát bíztató mosollyal, majd közelebb is húztam magamhoz és mélyen szemeibe néztem.
- Mond el nyugodtan. - pusziltam ajkaira.

Jacks halkan felsóhajtott, majd percekig bámulta hol íriszeimet, hol orromat vagy számat. Minden egyes apró részletet megnézett, mire halkan felnevettem hiszen túlságosan aranyos volt. Egyszer csak elkapta rólam a tekintetét, úgy mintha valami szörnyűséget látott volna. Lehajtotta fejét, majd idegesen derekamra szorítva bámult maga elé, miközben lábaival folyamatosan dobolt. Így elérve azt, hogy én kissé ölébe ugrándozzak. Be kell vallanom, eléggé zavarba ejtő volt, de csak is én vagyok az egyetlen aki ezt félre érti. Jackson most szimplán ideges, sőt nagyon ideges. Talán ilyennek még nem is láttam. Az aurája, az illata is teljesen megváltozott. Ezek szerint tényleg durva a titka?! Lehet még se akarom tudni.
Már készültem nyitni számat, hogy inkább hagyja és felejtsük el, azonban ő gyorsabb volt. Hirtelen rám nézett, majd formálni is kezdte a szavakat ajkaival, amiket én úgy szívtam be, mint más a kábítószert. S talán olyan hatása is volt, hiszen ahogy fogtam fel a történéseket, minden elhomályosodott körülöttem. A fülem sipolt, a szívem ezerrel vert, szemeim tágra nyíltak, testem remegett.

- Hogy mi?

Taehyung szemszöge:
Kivételesen, most a konyhában tevékenykedtem mivel Jin hyung-ék randira mentek, ezért a vacsora főzése rám maradt, de ez cseppet sem zavart. Legalább én is megmutathatom főző tudásomat, ami nem áll valami sok mindenből, de azt a kevéske kis tudást legalább nagyon jól tudom alkalmazni. Ezért is esett a választásom a kimbapra, hiszen azt könnyű megcsinálni, na meg mindenki szereti.

Éppen a rizst főztem ki, mikor Doyoon lépett be hozzám, aki valami könyvet lapozgatott a kezében.

- Tae, ezeket te írtad? - kérdezte mellém lépve, mire kíváncsian néztem rá. Jobban megnézve a tárgyat ami kezében volt, azonnal lesápadtam, s ilyedten kaptam ki kezéből.

- Ugye, nem olvastad el? - néztem rá reménykedve.

- Hát.. Csak az első oldalt. De azon csak mondatok voltak. Olyan volt mint egy párbeszéd. - vallotta be, mire kissé megnyugodva raktam le maga mellé a könyvecskét.
- De, miért? Mi ez? - kérdezgetett tovább, megtámaszkodva a pultnak.

- A naplóm. - válaszoltam vissza fordulva a kajához.
- Régen ezzel értettem meg magam a többiekkel. Aztán ebbe adtam ki magam, miután visszajöttem ide. - meséltem el neki kissé piros fejjel. Nem szeretném, ha bárki is meglátná miket irogattam Jungkook-nak. Az csak is rám vonatkozik.

- Oh, értem.. Ne haragudj, hogy csak úgy hozzá értem. - szégyelte el magát, mire halványan megráztam a fejem.

- Ugyan, nem tudhattad. - mosolyodtam el, majd oda lépve hozzá át öleltem derekát. Tettemre szemei gyermekien csillantak fel, s vágyakozó tekintettel nézett rám, mire felkuncogtam.
- Yoon, ezt már megbeszéltük. - döntöttem fejemet mellkasának.

- Ah, tudom.. De csak most az egyszer! Kérlek! Tudom, azt mondtam semmit nem erőltetek, de tudom hogy te is szeretnéd. Na, légyszi! - győzködött szorosan magához húzva. Halkan felsóhajtottam, majd felnézve rá, mélyen szemeibe néztem. Olyan édes volt. Teljesen bezsongott, akárcsak egy kisgyerek, ezért nem tudtam nem beadni a derekam.

- Egy puszi! Semmi több! - vágtam rá komolyan, mire heves bólogatásba kezdett ezzel is bele egyezve a dologba.

Aranyosságán felnevettem, majd pipiskedve hajoltam egyre közelebb felé, amire ő is így tett. Mind a ketten lehunytuk szemeinket, s már vártuk, hogy párnácskáink a másikéhoz érjen, ezzel egy rövidke csókot váltva egymással, azonban egy ziháló hang ezt megakadályozta.

- Tae, beszélnünk kell! - szólt rám Jimin a konyha ajtajából.

Hali💁🏼‍♀️
Igen, tudom.. Kicsit megcsúszva, de itt lenne a rész. Nem lett valami hű de jó, ezért elnézést.🥲

Ha tetszett: ⭐ és 💬

_Foxyy_