The silence wolf *Vkook*

*2.5*

Taehyung szemszöge:
Már egy hete itthon töltöm napjaimat, de semmi érdekes nem történt. Miért is történt volna? Hisz Namjoon hyung-ék járőröztek, Jin folyton folyvást főzött és takarított Jimin pedig.. Hát sikeresen összevezett a szüleivel így most nagyon nincs jó paszban, szóval senkivel nem tudtam lenni. Ezért mondhatni magányosan éltem túl a napokat, ami jó is volt és nem is. Talán az egy rossz dolog az az volt, hogy túlságosan elvesztem a gondolataimban, és nem tudtam kiverni fejemből Jungkook-ot. Pedig Chim azt ígérte, hogy egy hét és elfelejtem, de ez egyáltalán nem így lett. Mindig rajta agyaltam. Mit csinálhat? Kivel van? Vajon boldog? Szeret engem? Ezeken kattogtam, s már kezdtem azt érezni, hogy megőrülök, ám csodák csodájára ma Jin hyung valami meglepivel készült, szóval talán sikerült egy picit kivernem a buksimból Jungkook-ot.

- Na, Jinie! Mi a meglepi? - kérdezte teljesen bezsongva Hobi, és én sem bírtam ki hogy ne kíváncsiskodjak.

- Igen, hyung! Mond el! - vigyorogtam rá, mire halkan felkuncogott, majd elénk rakta a gőzölgő ételt.

- Oké, oké.. Elmondom! - csitítgatott minket, akárcsak egy anyuka a gyerekét.
- Na szóval.. Mivel mostanában egyikünknek sem volt szabadideje, és Tae babával se foglalkoztunk eleget mióta visszajött.. - mutatott rám, majd a többiekre.
- Ezért, elmegyünk ma szépen bulizni! - tapsikolt boldog, mire a fiúknak is felfelé görbültek ajkaik, ám nekem inkább lefelé hajlott szám, minthogy felfelé.

Nem azért, nincs bajom a bulikkal, de azt hittem valami meghitt, nyugis kis piknikben lesz részünk, ahol tudunk beszélgetni. Erre egy kanos alfákkal, és piásokkal teli helyre kell mennünk, ahol úgy bömből a zene, hogy még a kettővel arrébb lévő falu is tisztán hallja.

- Benne vagy Tae? - bökött oldalamba Yoongi, mire félrehúzott ajkakkal, de bólintottam. Nincs kedvem menni, viszont a többiek kedvét sem szeretném elrontani, szóval ha menni kell, hát legyen.

- Szuper! Na és te, Chim? - nézett a mellettem lévő csendes kis omegára, aki éppen a kajájában túrkált.

- Még szép hogy benne vagyok! Apámék a sírig vitték az életkedvem, szóval visszakéne hozni. - kuncogott fel halkan, amin én is halványan elmosolyodtam. Végre egy őszinte mosoly!

- Ez a beszéd! - bólintott elismerően Jin.
- Akkor este nyolcok indulunk, addig ha lehet legyetek készen! - mondta, majd enni is kezdett, úgy ahogy a többiek is. Viszont nekem egy falat se ment le a torkomon.. Már most gyomorgörcsöm van a bulitól..

Se perc alatt eltelt a délután, így azon kaptam magam hogy már fél nyolc volt, s még mindig a szekrényem előtt álltam. Fogalamam sem volt arról, hogy mit kéne felvennem, hisz semmi olyan cuccot nem találtam, így mégjobban pánikba estem. A testem remegni kezdett, és illatom is felerősödött. Féltem.. Féltem attól, hogy nem leszek kész, hogy nem fogok megfelelni senkinek, és attól hogy valami baj lesz. Tudtam, hogy a többiek velem lesznek, de még így sem csillapodott a szorítás a pocimban.

- Hé, Tae.. Mi a baj? - kérdezte halkan Jimin, mire felé kaptam megviselt fejemet.

- S-semmi, csak.. N-nem találok ruhát.. - motyogtam halkan, kezeimet tördelve. Chim kuncogva lépett mellém, majd szorosan átölelt.

- Segítek, oké?! - kérdezte vigyorogva, mire egy erőltetett mosollyal bólintottam.
- Szuper, akkor ülj le, s adj öt percet. - kacsintott rám, végül a szekrényhez lépett, és válogatni is kezdett. Én pedig, ahogy azt kérte leültem, és vártam, miközben mindenféle rossz gondolaton merengtem.